Forza Milan

16. fejezet

Lexy

Bekapcsoltam a skypeot és vártam. A délután képei pörögtek a szemeim előtt. Olyan édes volt, ahogy ott ült mellettem és talán jobban zavarban volt, mint én. Arcomra idétlen mosoly kúszott, mikor eszembe jutott, milyen cukin pislogott, pusziért kuncsorogva. Hmm, milyen isteni illata volt. Hatalmasat ugrottam, mikor meghallottam a skype jellegzetes hangját. Rányomtam a fogadás gombra és máris megláttam a mosolygó barátaimat.

- Ciao, Lexy! - hallottam négy különböző hangot.

- Sziasztok! - nevettem fel.

- Beszéled még a nyelvünket? - kérdezte Roni szarkasztikus humorával, ami rohadtul hiányzott.

- Van egy kis akcentje, de az eddig is volt - szólt bele Noncsi.

- Be lehet fejezni a piszkálásomat - morogtam rájuk.

- Nekem pezsegsz kicsi plusz? - vigyorgott Roni és tudtam, hogy nem úszom meg ezt a beszélgetést sem a jól megszokott beszólások nélkül.

- Mi van veled Alessia? - kérdezte Zsolti.

- Nem sok. Unalmas nélkületek minden, bár már vannak új barátaim.

- You don't say? - szólalt meg végre Réka is.

- Hiányoztál - nézett rá Roni az előtte szólóra, monitoron keresztül.

- Fejezzétek már be - szólt rájuk Zsolti -, ha folyton ti pofáztok, soha nem tudjuk meg, hogy kik az új barátai Lexynek!

- Excuse me! - emelte fel a kezeit Roni és engem elkapott a röhögőgörcs.

- És ezek levegőt vesznek - sóhajtott fel Noncsi.

- Elég! - visítottam a könnyeimet törölgetve.

- Gond van? - lépett be anya az ajtón. Úgy látszik, túl hangos voltam.

- Nincs, csak ezek itt nem bírnak magukkal - mutattam a képernyőre.

- Ja, vagy úgy! Sziasztok édeseim! - köszönt nekik.

- Szia, Bia! - hallatszott egyszerre, mint az iskolában.

- Hiányoztok - mosolygott rájuk.

- Te is, meg a szombat délutánok is - közölte vele Zsolti.

- Drágám, már régen hallottam a hangod. Jól vagy?

- Igeeen.

- És ti lányok?

- Mi is - vette át a szót Roni. - Bár tudod mennyi nemierőszak történik évente? Nem elég!

- Roni baszd meg! - nevetett fel anya.

- Ú, ez már de hiányzott - röhögtek fel a többiek is.

- Nevetelsz? Ne neveteljél! - nyomta Roni tovább a szöveget.

- Anyaaa! - szóltam rá drága jó szülőmre. - Szeretnék "én" beszélgetni a barátaimmal.

- Oké, bocs - tette fel a kezeit, majd a haverjaimhoz fordult. - Megyek, mert Alexa féltékeny.

- A kis huncut - vihogott Roni.

- Te bánat! - nyögte be Noncsi

- Sziasztok! - vigyorgott anya rájuk és elköszönt. Becsukva maga mögött az ajtót, végre egyedül hagyott a barátaimmal.

- Hol is tartottunk? - néztem rájuk kérdőn.

- Ott, hogy új barátaid vannak - húzta fel az orrát Roni, míg a többiek érdeklődve figyeltek rám. Belefogtam a mesélésbe és felidéztem az elmúlt napok történéseit. Végre csöndben végig hallgattak, ami csoda számba ment. Elmeséltem a puszit is nekik.