Forza Milan

27. fejezet

Lorenzo

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz összehozni egy bulit. Ráadásul ez nem is olyan nagyszabású, mint amit Lexy megérdemelne. A helyszínnel és az ilyenekkel nincs gond, viszont a webkamerás kapcsolatot még nem tudtam megoldani, pedig már csak egy napom van rá.

Nyitás előtt vagyunk egy órával és apa megengedte, hogy kipróbáljam, összetudom-e hozni a beszélgetést. Első lépésként felmentem Lexy facebook adatlapjára és a képei alapján megkerestem a legjobb barátait. Nem volt nehéz, mert rengeteg képen szerepeltek. Kiválasztottam közülük azt, akivel beszélni szeretnék és küldtem neki egy üzenetet. Néhány perc múlva már jött is a válasz, amiben elküldte a skype címét. Gyorsan felvettem az ismerőseim közé és már tárcsáztam is.

- Ciao, Zsolti! - köszöntem a fiúnak.

- Öö, helló Lorenzo - hallottam a hangján, hogy meglepődött.

- Bocs, hogy zavarlak, de - kezdtem hadarni, hogy minél hamarabb túl legyek rajta, de megállított.

- Kicsit lassabban, ha kérhetem, mert eléggé recsegsz, ráadásul még fordítanom is kell - szólt rám.

- Elnézést - lassítottam a beszédemen és állítottam a gépemen, hogy megszűnjön a recsegés. - Így jó?

Hüvelyk ujjával jelezte, hogy szuper.

- Szóval azért zavarlak, mert gondolom tudod, hogy holnap van Lexy szülinapja - néztem rá és ő érdeklődve bólintott. Hát persze, hogy tudja. - Arra gondoltam, hogy csinálok neki egy bulit, amin te is ott lehetnél webkamerán keresztül.

- Szupi - vigyorodott el, de láttam rajta, hogy valamin gondolkodik közben. - Mit szólnál, ha elhívnám a többieket is és amíg ti buliztok, addig mi itt tennénk ugyanazt?

- Az állati lenne - somolyogtam, mert belegondoltam, hogy mennyire meg fog lepődni Lexy. - Ja és azon se csodálkozzatok, ha felismertek egy-két embert.

- Kire gondolsz?

- Háát, Shaarawyra, De Scigliora és még néhány focistára.

- Naaa! - húzta fel a szemöldökét ő is somolyogva. - Lexyke drága ilyen jóba lett a kedvenc pasijaival? Neymar nem lesz ott?

Felröhögtem.

- Nem, őt nem tudtam elérni - viccelődtem. - Be kell, hogy érje Stephannal és Mattiaval.

- Neki az is elég a boldogsághoz - nevetett a magyar fiú. - Szerintem, ahogy befejeztük a beszélgetést, felhívom a lányokat, hogy készüljenek holnapra.

- Rendben - bólintottam. - Csak ennyit akartam. Az időpontot később egyeztetjük, mert még el kell intéznem pár dolgot, de facebookon elküldöm neked.

- Az jó lesz, és köszi, hogy gondoltál ránk - nézett rám komolyan a srác.

- Nincs mit. Az igazság az, hogy rohadtul hiányoztok Lexynek. Nem mondja, de látszik rajta. Talán így kicsit tompíthatjuk a hiányotokat.

- A miénket? Soha! - nevetett Zsolti a kamerába.

- Talán én tudok valakit, aki elterelné a figyelmét - hecceltem a srácot.

- Kit? Ne csigázz! Összejött valakivel?

- Nyugi - röhögtem fel. - Még nem, de már nem sokon múlik.

- Ú, ez nagyon titokzatosan hangzik. Mesélj még! - tette az állát a tenyerébe, mint az az idióta mém facebookon. Nevetnem kellett a látványra.