Lorenzo
Ahogy néztem Lexy szomorú arcát, rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy a barátom a bizonytalansága miatt boldogtalan legyen.
- Megígértem anyáéknak, hogy segítek nekik a kávézóban - füllentettem és közben felálltam a lány mellől.
- Már mész is? - nézett rám meglepődve.
- Muszáj, de ha végeztem visszajövök.
- Ne segítsek? Ketten hamarabb végeznénk - kérdezte reménykedve.
- Kösz, de nem kell - szabadkoztam és éreztem, ha nem indulok el, akkor rájön, hogy csak kamuzok.
- Hát jó - vonta meg a vállát. - Addig foglalkozom egy kicsit a blogommal.
Adtam egy puszit az arcára és már le is léptem. Siettem ahogy csak tudtam, amíg még éreztem magamban annyi bátorságot, hogy a focista elé álljak.
A házunktól nem messze, az új lakóparkhoz vettem az irányt. Tudtam, hogy ott lakik a Stephan, hiszen én is rajongója voltam a csapatnak, így minden fontos információ a birtokomban volt. Idegesen nyomtam meg a csengőt és vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Amikor ez megtörtént, azonnal letámadtam az ott állót.
- Ö...Ciao! - köszönt döbbenten.
- Ciao, Fáraó! Beszélnünk kell! - toltam el az utamból és határozottnak tűnő léptekkel megindultam a lakás belseje felé. Pár méter után a konyhában találtam magam, ahol legnagyobb megdöbbenésemre ott ült Kaká és egy idegen nő. Bár ahogy jobban megnéztem, mintha ismerős lett volna az újságokból. Ahogy beléptem, kíváncsian fordultak felém.
- Szia Lorenzo! - mosolyodott el a brazil. - Sabri, bemutatom neked Lexy legjobb barátját - nézett a nőre, aki furcsán méregetni kezdett.
- Lorenzo Cassano - nyújtottam neki kezet, amit elfogadott és ő is bemutatkozott.
- Sabri El Shaarawy.
Tehát ezért volt ismerős, ő Stephan anyukája.
- Látom, megismerkedtetek - ért utol a Fáraó.
- Igen - bólintott a nő.
- Minek köszönhetem a látogatásodat? - nézett rám kérdőn Stephan, mire a többiek is kíváncsian fordultak felém.
- Ö...hát...szóval - kezdtem nyökögni, mert a bátorságom egy pillanat alatt elszállt, mikor rájöttem, hogy nem vagyunk egyedül.
- Lexyvel van gond? Ugye nem történt baja? - pislogott rám ijedten a srác.
- Semmi baja - vigyorodtam el a reakciója láttán, ami elárulta, hogy nem csak hülyíti a barátomat, hanem érez is iránta valamit. - Legalább is az előbb még jól volt, mikor otthagytam az ágyán.
- Az ágyán? - emelte fel a szemöldökét a nő.
- Anya! - forgatta meg a szemeit Stephan. - Lolo meleg - közölte vele úgy, mintha csak azt mondaná, hogy esik az eső.
- Ó - lepődött meg a megszólított és az arca máris barátságosabb lett felém. - Ne haragudj, de én azt hittem...
- Mit, hogy Lexy engem hülyít, miközben egy másik srác bújik ki mellőle az ágyból? - kérdezte mérgesen a fiú.
- Nyugi kölyök - szólt rá Kaká. - El kell ismerned, hogy elég kétértelmű volt, amit Lorenzo mondott.
- Igaz - higgadt le egy pillanat alatt. - Bocs anya.
- Én is elnézést kérek, ha ennyire félre érthető voltam - néztem rájuk.
- Semmi gond, de mond már, hogy miért jöttél, mert az ajtóban azt mondtad, beszélnünk kell - nyomta meg az utolsó szót.
YOU ARE READING
Forza Milan
FanfictionEz egy AC Milan fanfiction, ami bemutatja egy átlagos lány nem túl átlagos mindennapjait és kusza szerelmi életét. Lexy 16 évesen Olaszországba költözik a családjával. Még nem is sejti, hogy ez a változás mekkora felfordulást fog okozni, nem csak ne...