Lexy
- Miért is hallgattam rád? - morogtam, miközben Lolo kezét fogva siettünk a szüleivel megbeszélt helyre.
- Mert tudtad, hogy igazam van. Ez a ruha tökéletesen áll rajtad. Nem is értem, miért takargatod magad három számmal nagyobb pólókkal?
- Talán azért, mert úgy érzem jól magam? - gúnyolódtam, miközben megigazítottam a vállamról lecsúszó felsőt.
- Nézz csak oda! - állított meg Lorenzo egy kirakat előtt. - Szuperül nézel ki. Nagyon csini vagy, úgyhogy pofa be és lazíts!
Végig néztem a tükörképemen. Egy fekete leggings és egy amerikai zászlós miniruha volt rajtam, aminek féloldalas volt a válla. Lábamra egy ezüst színű balerina cipő került a jól megszokott tornacsukám helyett.
- Még mindig nem értem, miért nem jöhettem farmerban . dohogtam tovább, bár el kellett ismernem, hogy a Lorenzo által választott összeállítás tényleg jól állt.
- Csak - zárta le a témát Lolo. - Mindjárt ott vagyunk.
A gyomrom egy pillanat alatt zsugorodott össze diónyi méretűre. Ideges voltam a találkozás miatt, bár a barátom többször is elmondta, hogy nincs félni valóm, mert a szülei is imádni fognak.
Lorenzo kezét szorongatva léptem be a kávézóba, ami meglepetésemre üres volt, egészen addig, míg az egyik sarokból fel nem hangzott a "Happy Birthday" jellegzetes dallama. Odakaptam a fejem és a döbbenettől leesett az állam. A Milán focistái álltak ott, mellettük pedig egy hatalmas képernyőről a barátaim vigyorgó képe nézett velem farkasszemet.
- Ez...hogy...mi? - hebegtem értetlenül. Lorenzo rám mosolygott.
- Boldog szülinapot Lexy!
- Ezt te csináltad? - kérdeztem tőle könnyes szemekkel és mikor bólintott, magamhoz öleltem. - Imádlak - súgtam a fülébe és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Na nem kisajátítani! - hallottam meg Mattia hangját mellőlem és mosolyogva fordultam felé.
- Boldog szülinapot csajszi! - vigyorgott rám és megölelt. Aztán sorban jöttek a többiek Matri, Poli, Mexes, Montolivo és még pár ismeretlen arc akiket ők hoztak magukkal. A sort Kaká zárta Carolineval.
- Ti tudtatok róla? - kérdeztem nevetve a brazil csatártól, aki vigyorogva bólogatott.
- Majdnem elszólta magát délelőtt. Úgy kellett bökdösnöm, hogy maradjon már csendben - nevetett a férje elvörösödő fején Caro.
- Jól van na! Tudod, hogy nem tudok titkot tartani - durcáskodott, de egyből megenyhült mikor a feleségétől és tőlem egy-egy puszit kapott az arcára.
- De jól megy valakinek? - hallottam meg egy ismeretlen hangot és az érkezőre néztem.
- Üdvözöllek ifjú hölgy. Ha már a fiam elfelejtett bemutatni, akkor pótolom a hiányosságot. Giuseppe Cassano - mosolygott rám, de ha nem mondja, akkor is rájövök, mert a fia kiköpött mása volt, leszámítva, hogy Lorenzo tejföl szőke, míg az apukája sötét barna.
- Alexa Silver - nyújtottam felé a kezem és teljesen elvörösödtem, mikor a szájához emelte és megcsókolta azt.
- Ó, látom, már megismerkedtetek - szólalt meg csalódottan a barátom. - Apával vigyázz, nagy hóhányó - súgta a fülembe, amitől mosolyognom kellett. Miközben újra átölelt, szemem a termet pásztázta, de sehol nem láttam a jellegzetes frizurát viselő srácot. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire csalódott vagyok, ezért egy mosolyt erőltettem az arcomra és úgy követtem Lolot az egyik asztalhoz, amin egy laptop feküdt. A monitorról pedig a barátaim durcás feje köszönt vissza rám.
YOU ARE READING
Forza Milan
FanfictionEz egy AC Milan fanfiction, ami bemutatja egy átlagos lány nem túl átlagos mindennapjait és kusza szerelmi életét. Lexy 16 évesen Olaszországba költözik a családjával. Még nem is sejti, hogy ez a változás mekkora felfordulást fog okozni, nem csak ne...