Forza Milan

70. fejezet

Lorenzo

Megkövülten bámultam az előttem állóra. Hogy a fenébe került ő ide? És Lexy miért ugrálja körbe?

- Khm, Lolo? - húzta el a szemem előtt kezét a barátnőm.

- Igen? - fókuszáltam végre rá.

- Ádám köszönt - vigyorodott el.

- Ja, szia - dadogtam zavartan és kerültem a tekintetét.

- Ha tudtam volna, hogy találkozunk, akkor elhoztam volna a nadrágodat - közölte gúnyosan.

- Mondtam, hogy nem fontos - mondtam pipacs piros fejjel.

- Bemegyünk végre? - nyafogott Lexy miközben ujjainkat összekulcsolta. Értetlenkedve néztem rá.

- Bízz bennem - súgta miközben puszit adott az arcomra. Nem értettem semmit, de tettem amit kért így kéz a kézben léptünk be a suli kapuján, nyomunkban Ádámmal. Én már otthonosan mozogtam az épületben, így megmutattam a két újdonsült diáknak, hogy mit hol találnak. Megkaptuk a könyveinket és megvettük a füzeteket. Láttam Lexyn, hogy idegesen nézelődik amiből azt vettem le, hogy még mindig nehéz elfogadnia az új helyzetét.

- Nyugi - szorítottam meg bátorítóan a kezét - majd én segítek mindenben.

- Te is új vagy? - szólalt meg csodálkozva Ádám, aki eddig a hátunk mögött kullogott.

- Ja - sóhajtott fel rózsaszín hajú barátnőm. - A nyár elején költöztünk ide Magyarországról.

- Te magyar vagy? - kiáltott fel meglepődve a fiú, majd egy számomra érthetetlen nyelven kezdtek el beszélgetni. Lexy szemei izgatottan csillogni kezdtek.

- Hahó, én is itt vagyok - toppantottam mérgesen mikor már vagy öt perce karattyoltak a saját anyanyelvükön.

- Bocsi - pislogott rám bűntudatosan Lexy -, de annyira jó volt végre valakivel magyarul dumálni.

- Vettem észre - húztam el a számat.

- Naaa - ölelt át, majd hozzám bújt. - Ne haragudj - nézett rám szempillát rebegtetve.

- Rád nem lehet - nevettem el magam miközben puszit nyomtam a homlokára.

- Mióta tart ez köztetek? - kérdezte Ádám furcsa éllel a hangjában.

- Mi nem... - szabadkoztam volna, de Lexy a szavamba vágott.

- Mióta ide költöztünk - fonta össze az ujjainkat ismét. Kíváncsian néztem a szemébe, hogy vajon ezzel mit szeretne elérni.

- Öhm, akkor most illene bocsánatot kérnem - vakarta meg idegesen a tarkóját. - Tudod nem akartalak tegnap kellemetlen helyzetbe hozni, csak...

- Semmi baj - vörösödtem el újra mikor felrémlett előttem a csókja. - Már el is felejtettem - hazudtam folyékonyan.

- Az jó - suttogta Ádám egy erőltetett mosollyal az arcán. - Tehetünk úgy, mintha most ismernénk csak meg egymást?

- Persze - bólintottam, de már elveszettem a fonalat.

- Akkor - nyújtotta nekem a kezét - Ciao, Seregi Ádám vagyok és most költöztem ide a szüleimmel Magyarországról.

- Lorenzo Casano - fogadtam el a gesztust - és én mindig is itt éltem Milánóban.

- Na - csapott le ránk a pink hurrikán - ha ezt így megbeszéltétek, akkor indulhatnánk is haza. Tényleg, te mit csinálsz ha innen haza mész? - fordult sejtelmes mosollyal az arcán a fiú felé Lexy.