Kérlek ha tetszett akkor szavazz és komentálj, ez fontos, hogy a jövőben legyen folytatása! :)
Egy hónap elteltével:
Este van, kint szemerkél az eső itt bent csend honol. Cameron mellettem alszik én pedig a plafont bámulom mintha ha oda lenne írva a a problémáim meg oldókulcsa. Ebben az egy hónapban csak szenvedtem, tengődtem z életben és csak voltam akár csak egy virág. Érzést nem mutattam és nem is tudtam semmit érezni alig mozdulok ki csak létezem. Túl nagy a csend Luke nem jelentkezett , nem cselekedetet eltűnt, ennek örülnöm kéne de nem tudok.
Cameron egy angyal minden kívánságomat lesi de valahogy nem tudok ránézni és ha közeledik én távolodom, nem bírom a közelségét. Ebben az egy hónapban rettentően eltávoldtunk egymástól és sajnálom, hogy egy ilyennel kell élnie hiába mondja azt, hogy boldog én látom rajta, hogy nem az.
Egyszerre felgyűlt bennem minden...Forrtam belülről, nem tudtam hog adjam ki magamból azt az egészet kinek kéne el mondanom? Kiben bízhatok? Nem bírom.
Halkan ki másztam az ágyból és egy hálóingben ki mentem a lakásból. Kint álltam az esőben és élveztem ahogy az hideg esőcseppek szinte égetik a a bőröm ahogy rá hullik a szinte már fekete égboltból. Becsukott szemmel álltam az utcán, csupa vizesen. Menj vissza! Súgta a belső énem de egyszerűen nem vettem figyelembe. Mélyen beszívtam a hideg levegőt ,hogy hideg töltse meg a tüdőmet majd kinyitottam a szemem. Csak az eső zuhogását lehet hallani semmimást, sehol egy lélek néhány utcai lámpa világít. Nem gondolkoztam csak hagytam, hogy az agyam legtitkosabb zugaiból előjövő cselekvések irányítsanak. Hátrálni kezdtem de nem néztem hátra. Hátráltam bizonytalanságba. Bő 10 lépést tehetem meg mikor neki mentem valaminek. Hülye vagy! Fuss!
Nem fordultam meg, nem futottam el, vártam...
-Megfázol...- Hallottam , hogy valaki recés hangja az, olyan ismerős volt, de honnan? - Gyere itt a kabátom.- Két kar karolt át ahogy rám terítette a kabátot, s nem engedett el. Őszintén nem is akartam, hogy elengedjen.
-Ki vagy? -Kérdeztem.
-Nem ismertél meg? - Lehetett hallani,hogy száját mosolyra húzta. -Ashotn. - Nem kellet több, hogy megforduljak és hozzá bujak.
-Csupa víz vagy -Vont védelmező karjai közé .
- Miért vagy itt?
-Szívem ide húzott.
Tessék? Ashton volt az az ember akitől nem féltem, mikor fogásban voltam sokszor jött segíteni ahogy tudott és pontosan tudom jól, hogy mikor megszöktem direkt félre vezette Luke-ékat.
- Na gyere- Kapott fel a karjaiba- Meleg helyre viszlek.
Elvitt egy lakására, ami mondása szerint messze van Luke-tól.
Kanapén ültünk takaróval magunkon, én forróteát szürcsölgettem ő pedig csak mellettem volt de pont jó volt. Érdekes érzés volt magamnak belátni azt, hogy vele kicsit jobban érzem magam, tőle nem taszít semmi, bírom a közelségét.
-Lehet egy kérdésem? - Néztem rá, mire bólintott. - Miért dolgozol Luke-nak?
- Háát anno mi barátok voltunk mármint 4-en Mike , Calum Luke és én aztán ahogy nőttünk fel Luke meg változott, nem is kerestem a társaságát de anyám lebetegedett és egy kezelést nem tudtam kifizetni ezért hozzá mentem segítségért. Adott is pénzt de sajnos a kezelés nem volt sikeres anyámnál. Csak párhónapot adott haladéknak de nem tudtam ki fizetni és megfenyegetett, hogy a hugomat bántja ha nem fizetek és végül meggyeztünk, hogy őt béké hagyja és akkor én meg ledolgozom neki az összeget.
-De miért nem köpöd be a zsaruknak?
-...Te miért nem tetted? Rengeteg bizonyítékod volt. Mindketten szinte pontosan azért nem tettük mert te is meg én is tudjuk,hogy hiába csuknák le ő bentről intézkedne. Olyan hatalom és pénz van a gyerek kezében, hogy szinte mindent el tud vele intézni. És ez a legnagyobb baj.
-Segíts...kérlek- Néztem rá kétségbeesetten. - Az elmúlt időben örülnöm kellet volna annak,hogy haza kerültem,de nem tudok a testem egy rész Luke-hoz akar vissza menni ami undorító, mert bántott és megalázott, fogságban tartott. Nem az hiányzik amikor lent voltam a pincében nem az amikor bántott, nem az mikor megalázott...Hanem az őszinte Luke ami tudom,hogy iszonyat furcsa és tudom, hogy meghülyültem....Cameron-al a kapcsolatom meg romlott nem bírom ha a közelemben van nem tudok rá nézni.
-Egyébként Lukeis meg változott. Mikor legelőször meg látott azért rabolt el mert téged akart benned látta meg azt amit eddig senkiben és tudom,hogy ez nem normális,mert ezért elrabolni valakit de mindent meg tenne érted és itt most ezt minden értelemben értem.
Többet nem szóltunk csak közelebb húzódtunk egymáshoz majd az álom felülkerekedett rajtunk.
Reggel Ashton haza vitt, Behívtam egy kávéra.
-Cameron! Fent vagy?! - Kiabáltam az emeltre de válasz nem érkezett, gondoltam fel meggyek neki szólni. Lépcsőn kapkodtam a lábaim. Mikor be nyitottam a szobába egy olyan látvány fogadott amitől kishián összeestem. -ASHTON! - Kiáltottam, félelem és düh volt egyszerre bennem. Szívem a torkomban dobogott, lélegzetvételem felgyorsult.
