Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi kimaradás volt,de egy nehéz időszakom volt de most már jól vagyok és túlvágyok és úgy érzem vissza tudok térni:) Remélem nem haragszotok <3
3. hete vagyok itt rabságban. Kezdek be csavarodni és kezd elegem lenni. - Mondjuk ki nem, nem lenne elege? - Most is csak ülök a szobában, bocsánat pince lyukban és nézek magam elé. Már nagyjából tudom mik a napi rutinok. Reggel Luke "apuci" bejön hoz reggelit, mindig el mondom neki, hogy engedjen el nem mondom el senkinek. Persze ezen jót nevet majd magamra hagy, majd délben hoz egy kis ebédet, majd ha úgy tartja kedve meg dug, aztán este ugyan ez annyi változással, hogy felvisz a fürdőbe. Most épen reggel van és várom, hogy be toppanjon.
Kis idő múlva nyílik az ajtó.
- Kérlek engedj el...-Kérleltem
-Nem és hiába kéred tudod, hogy nem engedlek el.
-Strom is itt van?
- A másik csaj aki veled volt? - Ráncolta szemöldökét
-Igen! Ő is itt van? Jól van?!
-Háát ha Michael nem dugta szét akkor igen -Nézet rám
-Látni akarom! Hogy jól van.
-Én is szeretnék sok mindent drága mondjuk éppen téged dugni...-Mer végig tekintetével és tudom jól, hogy ma este megint magáévá tesz, hiába ellenkezem. Múltkor is meg próbáltam ütni de csak ki kötött a szobájában lévő ágyhoz és úgy dugott meg. Igen ennek a féregnek egy cseppnyi érzés nincs a testében ahogy az emberi együttérzés se, valahogy mikor a szülei csinálták ez ki maradt.
- Mikor engedsz el végre? -Kérdeztem.
-Majd mikor úgy tartja kedvem...De nem hiszem, hogy mostanában lesz hozzá kedvem. Szokj hozzá kedvesem - Vigyorgott , bocsánat vicsorgott rám.
- Ne hívj kedvesemnek, Ne hívj sehogy! Én neked senki vagyok ahogy te is nekem! Te csak egy pszichopata vagy!
-Háát lehet, hogy igazad van...De mi lenne ha most nem erről beszélnénk, mert tudod, hogy rám ezek a szép szavak nem hatnak - Huppant le a matracomra, miközben én a székhez voltam kötve.
-És még is miről akarsz beszélni?
-Azt mondtad nem ismerlek...Habár szerintem ismerlek..legalább is belülről - Vigyorodott el s közben szájába harapott, a gyomrom fordult ki tőle.- Jó mivel látom nem veszed a poént hagylak mesélni.
-Minek? Hogy meséljek a családomról, és őket is elrabold és fogva tartsd?!
- Nekem csak te kellesz, senki más szóval-e felől ne aggódj, nem fogom őket elrabolni
-Ez aztán meg nyugtató...-Nevetem fel kissé hisztérikusan
-De ha nem akarsz nem muszáj...
-Nem fogok mesélni- Szögeztem le.
-Rendben...- Fel állt a matracról majd kis csend után meg köszörülte a tokát és felém fordult.- Hamarosan hozok neked ide ágyat meg a többi lányos izét amit szeretnél.
-Köszönöm? És te mióta akarsz nekem jót?
Láttam rajta, hogy nem tudd mit mondani - Khm...Majd délben jövök vissza cicám, van még pár dolgom.
-Nem muszáj vissza jönnöd.- Vágtam rá.
-Nem úszod meg.- Mondta majd hátam mögé ment, hogy eloldozza a kötelet, de leheletét nyakamon éreztem.
-Hmm...Este magamévá teszlek kedvesem ha tetszik ha nem, és szeretném ha addigra jobb kedved lenne...Értetted?
-Igen Luke...-Válaszoltam monotom.
- Nem értettem tisztán...- Szorította meg a kezem,de annyira, hogy éreztem ahogy ropog szinte a kezem kezei közt.
-Igen apuci!- Kiáltottam a fájdalomtól.
-Már is jobb édes. - El engedett és ki ment majd becsukta az ajtót.
Újra egyedül...Hát mivel még eszköz sincs amivel meg öljem magam azért már látom szomorú sorsom itt. Hiányzik a családom, a barátom Cameron, az életem, a saját szobám.
Hogy kicsit számomra otthonosabbá tegyem ezt az istenverte lyukat úgy gondoltam át rendezem. Igen lehet, hogy nem mondtam de a napokban Luke hozott polcot, poharat és pár könyvet, bár a könyveknek a lapjai üresek és így csak dísz a polcon. Van egy kis éjjeli szekrényem,de hamarosan el mondása szerint végre lesz rendes ágyam "hurrá' repdesek az örömtől. De rájöttem, hogy hiába pakolom át a szobát ez még úgy is lehangoló lenne, mondjuk itt mi nem az?! Valahogy biztos ki lehet jutni innen, valami biztos van, ő is hibázhat egyszer mikor jön be. Mindenki hibázhat egyszer,de fogadni mernék, hogy ő sose fog amilyen szerencsém van...Éreztem ahogy könnycseppek futnak végig az arcomon, Ki akarok innen szabadulni! Látni a napot, az eget, a holdat, Érezni az esőnek hideg vízcseppjeit, érezni napnak a meleg lány sugarait, Az otthonomnak a melegét, Cameron-nak az ölelését. - MIÉRT?! Miért csinálod ezt velem?!- Ütöttem a vastag beton falat mely 4 oldalról tart fogva. - Mivel érdemeltem ezt ki?! Nem akarok itt lenni! Mit tettem, hogy ezt érdemeltem??!!! - Üvöltöttem a fájdalomtól mely a kezemből áradt az agyamig, bármennyire is fájt de nem ért fel azzal a fájdalommal amit belül éreztem...
Egyszer talán kiszabadulhatok!!!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
