Már 5 hete, hogy fogva tart. Ez alatt a 2 hét alatt történt párdolog. Példádul már úgy nevezett "szobámban" van most már, ágy. Luke azt mondta, bármit meg tesz azért, hogy otthonosabbá tegye nekem. De könyörgöm ki tud otthonosan élni egy idegen helyen , gy idegennel?! Senki. Néha már esküdni mernék, hogy az őrület jeleit kezdem felfedezni magamon.
Rájöttem arra, hogy is, hogy taktikát kell változtatnom, biztos vagyok benne, hogy ha máshogy viselkedek vele és mondjuk a bizalmába férkőzök akkor lesz olyan pillanat, hogy kiszabaduljak...Kifogok szabadulni...
Még régebben hozott nekem könyveket de azoknak a lapjai üresek...Mintha magamat látnám. Fogható, de belül üres .... Nem tudom, hogy valaha ki fogok-e innen szabadulni de bízok benne, hogy igen. Már végelkeseredésemben írtam egy levelet tegnap este, a könyvekből téptem ki hozzá a lapokat. Életemben talán először, hogy rongáltam a könyveket. Mikor a levelet írtam jobban éreztem magam mintha egy láthatatlan személlyel oszthatnám meg bánatom aki végig hallgat és meg ért.
A levél így szólt:
" Levél a külvilágnak amit lehet többet már nem érzékelek ...
Sajnálom anya, hogy néha csúnyán viselkedtem veled, sajnálom a sok vitát, a sok macsakságot...Sajnálom. Remélem tudod, hogy mindig szerettelek és bárcsak újra kezdhetném egy minta lány lennék amilyet elképzeltél. Tudom nagyon sokszor volt ellentétes a véleményünk de annak ellenére meg tudtunk egyezni, igaz néha veszekedéssel, de dűlőre jutottunk. Köszönöm a kitartásodat felém, köszönöm, hogy bíztál bennem, Köszönöm, hogy mellettem voltál, hogy támogattál, hogy mellém álltál, Köszönöm, Hogy egy szuper anyát kaptam akinél jobban nem érdemelhettem volna.
Apa, Neked is rengeteg köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy te is mellettem álltál, bíztál bennem, segítettél, a kitartás, köszönöm, hogy sokszor az idióta fiukat elüldözted mellőlem- Mondjuk most éppen egy Pszichopata tart fogva- Köszönöm, hogy voltál nekem...
Tudom ez a levél rettentően zavaros, de egyszerűen nem tudok rendes levelet írni, rosszul vagyok már itt, be vagyok zárva ide, hiányoztok. De mind ezek ellenére megpróbálok ki tartani és kiszabadulni, hogy újra egy hosszú ölelés erééig a karjaim közé zárjalak titeket. Rettentően hiányoztok és nagyon szeretlek titeket. Abban is tisztában vagyok, hogy soha nem kapjátok meg ezt a levelet...."
Nyílt az ajtó és Luke jöttbe rajta. Nem szóltam csak néztem a mozdulatait.
-Jó reggelt!- Köszönt.
-Jobbat...-Morogtam.
-Úgy látom nincs valaki jó kedvében...-Húzta a száját majd le rakta a reggelimet az éjjeli szekrényre.
-Mert te jól lennél ha bezárnának?
-Valószínűleg nem,de ha egy olyan félisten dugna mint én akkor nem panaszkodnék...
-Ohh istenem- Sóhajtottam..-A világ még nem hordozott olyan istenverte barmot mint te vagy! Egy pszichopata idióta örült vagy! Remélem egyszer valami elüt, vagy valaki leszúr vagy éppenséggel kiszabadulok, és a sitten rohadsz meg a többi haveroddal akik ugyan olyan romlottak belülről mint te magad vagy! Velük tökéletesen ellenél. Téged is bezárnának, nem szabadulhatnál, csak lennél elzárva a külvilágtól és abba örülnél bele! Mondjuk te nem tudsz hová tovább fajulni...
Miután végig hallgatta a kisebb kitörésemet elém lépett. És az arcomat keze közé vette, azt hittem felpofoz, hogy bántani fog. de nem tette. Csak nézett a szemembe...Vett egy mély levegőt s így szólt.
