Egész éjjel nem aludtam, mondjuk ki tudna aludni?! Szomjas vagyok, éhes is és már pisilnom is kell. A pszichopata ken baba úgy meg kötötte a kezem, hogy már az is fáj. Ki akarok innen jutni, haza akarok menni a barátomhoz, és meg ölelni hozzábújni és a családomhoz, nem itt lenni a nyomorúságban. Az a legrosszabb, hogy még csak egy napja vagyok itt de már most nem bírom, félek nehezen uralom a helyzetet, a bezártságot, a tudatot, hogy vagy meg öl, vagy életem végéig itt tart fogva mint valami állatott. Nyílt az ajtó tekintettem felé kaptam, nem a ken baba lépett be rajta, hanem egy kinézetre átlagosnak tűnő srác.
-Kérlek segíts...-Kértem nyöszörögve mire ő közelebb jött.
-Miben?...
-Kiszabadítani...Kérlek...- Kértem sírva hátha meg hatódik és ő elenged.
Kuncogott majd a hátam mögé ment. - Ugyan...Nem engedhetlek el.
Lehajtottam a fejem és hagytam, hogy a sós könnycseppek úgy áztassák az arcom.
- Ha itt vagyok akkor rám figyelsz ribanc! - Meg fogta a hajam majd meg rántotta, hogy emeljem fel a fejem.
-HAGYJ BÉKÉN!! -Üvöltöttem, nem hiszem el,hogy itt mindenki ilyen, mondjuk mit vártam?
-Na na na na....Halkulj el, nem tudod mik itt a szabályok látom. Lehet meg kéne rá tanítani...-Hajolt közel a nyakamhoz , éreztem meleg mentolos leheletét, jó esettben ettől kirázna hideg mert jó,de most...most hányinger kerülget. - Úgy meg dugnálak, de úgy...lehet, hogy abba pusztulnál meg baby...- Harapott bele a tarkómnál lévő bőrbe mire én fel szisszentem.
-Mi van Mikey tetszik a friss hús -Lépet be a szobába pszichopata ken baba.
- Nem rossz, meg érte a munkát. - egymás mellé álltak, és úgy kémleltek engem. Kicsit se volt rossz áhh....
-Miről beszéltek? Milyen munka? - vágtam közbe.
- Nem tudja még hogy mi beszélünk akkor neki kuss van? -Kérdezte pszichopata Miket ahogy még tudtam a nevét.
-Nyugii - Nyugtatta 'Ken' majd meg nevelem...-Nézett rám - Menj foglakoz a másikkal. Mike el hagyta a szobát.
- Te neked mi a neved? -Kérdeztem
-Luke.... De neked csak apuci, máshogy nem hívhatsz, érted? Feltudtad fogni azzal a csöppnyi agyagdal? -Kérdezte le nézően.
- Rendben. - Nem szabad kötekednem, a bizalmába kell férkőznöm. - Miért raboltál el? Mi a célod ezzel? Ha az, hogy itt tarts mint egy madarat bezárva egy kalitkába akkor most vágd el a torkom...
-Háát... Ha nem hallgatsz apucira akkor apuci meg bűntett... - jesszusom hánynom kell, apuci ahha persze meg a...- Nem akartunk itt tartani már rég valamelyik stricinél lennek, csak nem engedtem.
-Szóval ti lányokat raboltok el és adtok el?...
-Igen...- válaszolta nemes egyszerűséggel mintha ez olyan lenne, hogy en mindennap.le megyek a boltba...beteg ember.
- akkor miért nem adsz el?....
-Túl értékes vagy ahhoz, hogy én csak úgy hagyjalak el menni... -oda jött hozzam, arcom előtt ki pattintotta a zsebkésnek az élet. Mar azt hittem a torkomat akarja elvágni vagy valami hasonló...levágta a kezemről a kötelet. Fel álltam majd elkezdtem tőle hátrálni miközben a csuklómat szorítottam amin mar lila foltok is pihentek.
- most mit fogsz csinálni?...-kérdeztem félve.
-hát...mivel nem.lakhatsz így itt le kell hozom egy nyüves matracot , meg egy vödröt amiben el végezheted a dolgaid... De majdcsak holnap.
- és addig hol alszok?...
-Old meg szépségem....- mondta majd alaposan végig mert és ki ment majd kulcsra zárta a vastag vas ajtót. Elkezdtem dübörögni rajta és kiabálni, de hiába.....sehol senki akkor normális lenne és segítene. Itt maradtam, bezárva, egy üres szobába ahol egyetlen egy szék van.
Percekig ültem némán és bámultam magam elé majd a gondolat hogy itt vagyok felhúzott és a széket a falhoz csaptam az pedig darabokra tört itt bent ugyan úgy ahogy én. Széttörve , meg keseredve, reményt vesztve....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
