Mai nap nagyon fárasztó volt, rengeteg beteg fordult meg nálunk ezért későn végeztem a munkahelyen, s már sötét van kint mikor elkezdtem haza felé sétálni. A város olyan gyönyörű így sötétben, világítanak a lámpák már csak néhol lelhető ember. Fáradt voltam már ezért úgy döntöttem, hogy még zenét se hallgatok inkább csak hagyom, hogy körbe öleljen a csend mely az utcákon pihent. Az utca amin végig sétáltam, csak a cipőm kopogásától vízhangzott, oda értem a kedvenc kávésomhoz ami már persze zárva volt. " Holnap reggel iszok egy kávét...Joe olyan kedves ember, imádom, s amennyit itt dolgozik meg érdemli, hogy ilyen gyönyörű és sikeres kávézója legyen. Mindig kedves, mindig mosolyog, ha látja, hogy rossz kedvem van valahogy a maga módján meg próbál felvidítani..." Gondoltam magamban.
Lassan tovább sétáltam, még mindig egyedül voltam az utcán megmondom őszintén kicsit élveztem is, azt is nagyon szeretem mikor napközben van egy alap kis nyüzsgés de ezt is imádom. Ez a város bármikor bármilyen körülmények között szép.
Hirtelen ütötte meg a fülem, számomra idegen léptek melyek mögülem jöttek. Megfordultam, de nem láttam senkit. " Oké....biztos csak képzelődsz...igen...csak oda képzeled...nincs itt senki te is látod" Próbáltam magam meg nyugati és párlépést hátrálva tettem meg megfordultam. Néhány lépést tettem meg mikor újra hallottam az idegen lépteket. " Mi a fasz?!...." Újból meg fordultam de nem láttam senkit. Testemen végig futott a libabőr, pulzusom kezdett magasabb lenni, a levegőt sem tudtam olyan nyugodtan venni már. Múltból kezdtek feltörni akaratlanul is az emlékek mikor Luke-tól elszabadultam és csak futottam reménykedve, hogy túl élem.
Táskámba nyúltam ahol egy paprika spray hevert. " Az istenit hol van?!" Mérgelődtem magamban, egy pillanatra sem nézte le a táskámra, nem akartam le venni a szemem az utcáról, az egyik ház falához hátráltam ahonnan az egész utcát beláttam. " MEGVAN! " Vettem a kezembe az említett tárgyat melynek jelen pillanatban nagyon örültem, hogy nálam van és mikor táskát cseréltem eltettem, mondván bármikor kellhet. " Nem találhatott meg, vagy teljesen másik országban vagyok egy eldugott kis városban....Lehetetlen, nem lehet...." Próbáltam magam meggyőzni, hogy régi fogva tartóm nem lehet itt. Úgy döntöttem, hogy még halkabb legyek ezért le vettem a magasarkúmat mit a bal kezembe fogtam, jobb kezemben pedig tartottam a paprika sprayt mit bármelyik pillmntabn készen voltam, hogy használni tudjam. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Egyetlen egy probléma volt, hogy éreztem, hogy a pánik is kezd el uralkodni rajtam ami azt jelentette, hogy a pánik kezdett lassan de szépen megbénítani, mintha csak egy injekciót adtak volna mely lassan terjed szét a testemben és nem tudok ellene semmit tenni. Úgy döntöttem most vagy soha, mennem kell. Ezért elkezdtem futni olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Pár méterenként hátra- hátra néztem, hogy meg bizonyosodjak arról, hogy nincs-e ott senki Nagyjából a 3. visszatekintésnél meg láttam egy magas alakot kin fekete pulcsi volt és a kapucni a fején volt. " Baszki! "- Kapcsoltam gyorsabb tempóra de azzal együtt az alak is gyorsítani kezdett. " NE- NE- NE NEM LEHET!!" - Próbáltam a tőlem telhető leggyorsabb tempóban futni. Közben megint hátra pillantottam, de az alak csak egyre- egyre közelebb volt szinte már hallottam a lihegését mely igen csak ismerősen csengett a fülembe. " Ő AZ" . Hogy meg próbáljam le rázni, gondoltam be fordulok az egyik kis utcába és onnan nyílik több kis utca, mivel én jobban ismerem a várost mint talán ő ezért előnyben vagyok, ezért így is tettem éles jobb kanyart vettem. Hátra pillantottam az utcából, s egy pillanatra azt hittem, hogy sikerült le rázni mikor láttam, hogy hátrálni kezdett s újra üldözőbe vett. Én csak futottam és futottam. Mondanám, hogy úgy mintha az életem múlna rajta de tényleg így volt. Éles bal kanyart vettem mikor a gyorsaság pillanatában neki ütköztem valakinek és így fel borultunk. Én rögtön használni kezdtem a kezemben lévő védekező eszközt. Mire fájdalmas üvöltéssel tört ki.
-AZ ISTENIT! MI A FRANC?! - Ki látott az egyén kit le tepertem. Próbálta ki nyitni a szemét.- EZ NAGYON CSÍP! -Dörzsölte a szemét.
Ha tetszett ez a rész kérlek jelezd számomra, s ha kiváncsi vagy az általam írt új történetekre ahova hamarosan fogok új részeket csatolni akkor lesd meg :) Sok ölelés : E
Gyémánt korona
Te vagy a kiút
