Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

Karácsonyi Rész

Az egyedüllét nagyon rossz karácsonykor. Az ünnep érzése nekem: sok ember együtt.

Bentről figyelem a kinti hó esést. Gyönyörű fehér takaróként borítja be az udvart és azon túl a most üres utcákat is. Ezek szerint fehér karácsonyunk lesz. Beugrik egy emlékkép, amikor a testvéreimmel kint játszottunk. Aaron persze, mint egyetlen fiú nem járt jól, Soraval dobáltuk hógolyóval. Anyu bentről figyelt minket mosollyal ajkain. Ilyenkor, minden szent este egy képet nézegetett, szomorúan. Mint megtudtam Zaynnel volt rajta az első karácsonyukon, amikor még alig ismerték egymást. Mégis ahogy bent itta a kávéját, minket szeretetteljesen nézett. Mintha mi lettünk volna számára a világ közepe. És ez így is volt, mindig.

Ahogy nézek ki, a már játszó két kisgyerekre, mosolyognom kell. A kislány sötét göndör haja épp, hogy kilátszik a sapkából, rózsaszín ruhácskájára ügyelve lépked a havas földön. Míg a nála idősebb kisfiú rögtön elfekszik a hóba egy hóangyal csinálásáért. Mikor húga mellé sétál nemes egyszerűséggel lerántja magához a hóba. A kislány durcásan néz testvérére, de végül elneveti magát és együtt játszanak. Megmosolyogtat ez a jelenet.

Összébb húzom magamon a plédet és belekortyolok a még meleg teámba. A testvéreimmel miután kint játszottunk és átfagyva mentünk be, anyu fürdés után mindig forró teát hozott nekünk. Be kuckóztunk a tv elé a kanapéra, betakaróztunk és mesét néztünk. Nem számított, hogy utána betegek lettünk, az mindennél fontosabb volt, hogy kint játszhassunk. Ez a legszebb benne, a gyermeki gondatlanság.

- Min töröd ennyire a fejed? - hallom meg a világ legcsodásabb hangját, ahogy két karjával átöleli a derekam és egy apró puszit nyom a nyakamba.
- Csak emlékek - mondom mosolyogva és ráteszem egyik kezem az övére. Megfordulok és így szembe találom magam a zöld szempárral. Kiveszi a kezemből a bögrét, leteszi a közelbe lévő asztalra, hogy csak rá tudjak koncentrálni. Kezeimet mellkasára helyezem, míg neki most már mind kettő keze a derekamon pihen.
- Nekem is van pár - csókol homlokon. - De a kedvencem, amikor a családi vacsoránál bejelentetted, hogy terhes vagy.
- A tökéletes időzítések embere vagyok - kuncogok, ő pedig bólogatni kezd. Hirtelen kicsapódik a bejárati ajtó és halk trappolások hallatszódnak.
- Anyu, anyu. Edi fel lökött a hóba - siet be durcásan az előbb még kint játszó barna hajú gyönyörűség. Habár kinézetre nem is, de személyiségre sokszor, mintha a húgomat látnám.
- Edward! - szólok rosszallóan a mosolygó fiúra. - Na, sipirc öltözni, különben elkésünk a nagymamától. - elszaladtak fel az emeletre, így én visszafordultam szerelmemhez. Bár tudom, hogy percek kérdése és valamelyikükhöz fel kell mennem.
- Miért nézel így Harry? - kérdem tőle, amikor még mindig ugyan úgy néz rám.
- Életem legjobb döntése volt, mikor megkértem a kezed - súgja zöld szemeit belemélyesztve az én kékjeimbe.
- Életem legjobb döntése volt, mikor igent mondtam - mondom ugyan úgy és közelebb hajolok hozzá egy csókért.
- Anyu - hallom fentről a szólítást, mire nevetve válok el Harrytől. Még csen tőlem egy puszit, utána enged, hogy felmehessek. Először Hazelhez megyek be és segítek neki felvenni a már előkészített piros-fehér ruhácskát. Haját most sem engedi megcsinálni, jobb szereti ha vállára omlik hosszú göndör fürtjei. Mégis egy piros kis szalagot felkötök neki, ami már számára is tetszetős.
A másik szobába megyek át, de Edinek, már nincs szüksége segítségre. Hazelt a kezembe véve indulok le, mellettem Edward jön.
- De csinosak hölgyeim - néz végig rajtunk Harry majd átveszi tőlem Hazelt. Feladja rá a kabátot, és a csizmácskáját. Edinek én is segítek, majd felöltözök én is. Felpakolva az ajándékokkal megyünk a kocsihoz, majd miután mindent elrendeztünk elindulunk. Nem gondoltam, hogy Harry valaha megválik a motorjától és nem is vártam el. Mégis mikor már egy éve házasok voltunk és bejelentettem, hogy terhes vagyok az első dolga az volt, hogy a motort eladta.
Nem kellett sokat utazni, hamar megérkeztünk anyuékhoz. Soráék kocsija már ott állt, de Aaronék még nem érkeztek meg. Mily meglepő módon, most is késnek.
- Megjöttünk - nyitok be az ajtón, a két rosszcsont pedig már be is szaladt mellettem. Harry lesegíti rólam a kabátom és a sajátjával együtt felakasztja oda, ahova kell. Zayn jön ki hozzánk, nyakába ott csüng már Hazel.
- Sziasztok - köszön mosolyogva és nekem ad két puszit, míg Harryvel kezet fognak. - Menjetek be, Gracieék is nem sokára itt lesznek. - Harry keze derekamon van, ahogy bemegyünk a nappaliba. Gracie és Aaron még Liaméknél voltak így ők ezért is jöttek később.
- Anyu, mikor bonthatjuk már ki az ajándékokat? - sóhajt nagyokat Ava, Sora kislánya.
- Nem sokára kicsim - válaszolja húgom, megsimogatva a nagyokat sóhajtozó kislány fejét. Ava összefonta karjait és durcásan ült le a kanapéra, Hazel mellé aki szintén durcásan ült. Mint az ikrek olyan ez a két lány. Sorával mosolyogva nézünk össze.
- Megjöttünk - ront be Gracie, mire a két durcás lány is azonnal felkel. Tudják ha Aaronék megjöttek, vacsora és utána ajándék bontás. Körbe is ültük a nagy asztalt. Kissé szűkösen, de megoldottuk. Anyu ismét sokat főzött, sütött, mint minden karácsonyon. Jó kedvűen beszélgettünk és ettünk. Sorával és Aaronnal megengedtünk magunknak egy kis alkoholt is. A gyerekek itt alszanak, míg mi szülők haza megyünk. Anyuék vállalták így, hogy mind tudjunk kicsit a párunkkal kettesbe lenni, amit Harryvel ki is használunk. Na, meg Zayn imádja a gyerekeket, még ha elsőnek idegenkedett is kissé. Az asztalról most sem pakoltunk el, tudjuk már, hogy valaki úgy is kimegy még enni. Ez minden évben így van. A nappaliba mentünk, ahol a karácsonyfa volt felállítva, és alatta volt a sok ajándék. Öröm volt nézni, hogy a gyerekek mennyire örülnek a megkapott játékoknak. Mi Harryvel közösen a családtól egy négy napos utazást kaptunk Olaszországba. Természetesen a gyerekek is jönnek.
A férjem karjaiba néztem végig a boldog családon. A gyerekek játszottak a szőnyegen, mi fent ültünk a kanapén, míg Alek már ki is ment a konyhába enni pár süteményt. Őt követte Ava, aki bár imád enni vékonyabb, mint én valaha is voltam. Nos, igen a jó genetika.
- Gondoltad volna - súgja a fülembe Harry - tíz évvel ezelőtt, hogy ez így lesz?
- Eszembe sem volt - nézek fel szemeibe, majd ajkaira nyomok egy puszit. Tíz éve, amikor találkoztunk Harryvel, álmodni se mertem volna, hogy egy év tized elteltével bármi is így lenne. De őszintén, nem bánom, hogy minden rendben van.
Hazel mondta fel a szolgálatot leghamarabb, tizenegykor ő már megindult az egyik szobába, aludni. Harry ment fel vele, lefektetni, míg én koccintottam még egy pohárral a húgommal. Ava és Edi is álmosodott, ahogy Noah is. Ezután egyértelmű volt, hogy mindenki megy lefeküdni.
Mi még maradtunk és beszélgettünk anyuékkal, illetve anyu és én összepakoltunk az asztalról. Miután ez megvolt elindultunk haza mind, hisz még egy kis időt együtt szerettünk volna tölteni a párunkkal.
Harry vezetett, hiszen én ittam már. Bár, nem sokat, de mégis azért nem kockáztattunk. Amint, bementünk a házba, csend fogadott minket. Fura volt ez, hozzá vagyok szokva a két kis manóhoz. Harry töltött mind kettőnknek egy-egy pohár bort és a kanapén telepszünk le. Bekapcsolom a tv-t, ahol még javába mennek a karácsonyi filmek. Karjaiba bújva néztem a filmet, üres poharainkat az asztalra helyeztem.
- Emlékszel mit mondtál tíz évvel ezelőtt? - kulcsolja össze kezeinket.
- Annyi mindent mondtam már - forgatom szemeimet, bár ő ezt nem látja. Ujjaimmal játszadozik, majd az ujjamon lévő gyűrűvel.
- Hogy semmiképp se lesz köztünk kapcsolat. Mert túl öreg vagyok - kuncog fel utolsó mondata után.
- Te mégis erősködtél. És még mindig az vagy - feljebb emelem fejem és nyomok egy apró puszit a nyakára.
- És mennyire örülök, hogy ilyen kitartó voltam - neveti el magát, ami engem is megmosolyogtat. Még ennyi év után is, ha nevet elmosolyodom és eltudok veszni a szemeiben. Egyszóval, mintha még mindig olyan fiatalok lennénk, úgy tudom szeretni.
- Hát még én - kuncogok halkan.
- Ha te nem lennél, egyedül öregedtem volna meg - apró puszit nyom fejem tetejére, én pedig feljebb ülök és vele szembe bele ülök az ölébe.
- Így legalább velem fogsz - hajolok közel hozzá és megcsókolom. Kezei derekamon vannak és úgy húz magához közelebb.
- Te vagy a mindenem - súgja, ahogy elválunk pár centire egymástól.
- Szeretlek.

Heey! Így utólag is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt, és Kellemes Ünnepeket! Az én ajándékom nektek ez a rövidke külön karácsonyi rész lenne, amivel beletekinthettek Harry és Davina későbbi éveibe. Bár, valóban rövid de remélem mindenki tetszését elnyerte!