Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

20.rész - Esküvő

Davina Carter

- Nem izgulsz? - kérdezem anyut, miközben megigazítom rajta a sminket. Nem egészen fehér ruhába van, úgy gondolta második házasságánál és három gyerekkel a nyakán nem lenne illendő hófehér menyasszonyi ruhában esküdni.
- Nem - rázza a fejét mosolyogva. Ez az esküvő is, akár csak Soráé az én nyaralómban kerül megrendezésre, de most itt is éjszakázunk páran. A testvéreim, Eleanor, Louis, a lányuk és persze mi Harryvel.
- Nincs miért izgulnom, inkább örülök, hogy végre Zaynnel lehetek - fordul felém. Elmosolyodom, tényleg megérdemlik, hogy végre végérvényesen is együtt legyenek.
Ekkor Sora toppan be az ajtón és ül le a kanapéra. Mosolyt erőltetve magára néz ránk, de arcra gondterhelt volt. Muszáj lesz megkérdeznem később, hogy mi történt.
- Lassan kezdeni kéne - szólal meg végül. Anyu bólint, még segítek neki feltenni a fátylat végül elindulunk. Aaron már az ajtóba várja, ő fogja elkísérni a kerti oltárhoz. Sora a nagy pocakja miatt nem volt hajlandó végig sétálni a vendégek előtt, amikor megszólal a zene, így ő már ott várt. Elsőként Eleanor sétál be, mint koszorús lány, majd Sophia végül pedig én, anyu másik oldalán. Mindenki minket néz, engem pedig elfog az idegesség. Sok olyan rokon van itt, akikről nem csupán a betegség miatt nem emlékszem. Csak sose találkoztam velük.
Anyu ad egy puszit Aaronnak és nekem is, majd elfogadja Zayn kezét, aki a lelkész elé vezeti őt. Felállok anyu oldalára Gracie mellé, utolsóként. Zayn oldalán ott áll elsőként és tanúként Louis. Majd Liam, Aaron és Harry. Aaron sokáig nem akarta, de Sorával kellőképp elbeszélgettünk vele, hogy kötelessége, hiszen az apja.

Összeakad Harryvel a tekintetem, miközben a szertartás folyik. Elmosolyodik amitől nekem is mosolyognom kell. Tekintetem az ujjamon lévő gyűrűre esik, ami egy egyszerű mégis gyönyörű eljegyzési gyűrű, amit természetesen Harrytől kaptam. Rossz érzés fogott el, amiért nem beszéltem még neki a kezelésről. Tudnia kell róla, napok kérdése és el kell utaznom, hogy megkezdődhessen.
- Csókold meg a menyasszonyt! - csupán már csak erre figyelek fel, és látom amint Zayn magához húzza anyut, akinek szemeiben öröm könnyek csillognak.

- Mi történt Sora? - kérdezem már a lakodalom részén, egy jól megpakolt sütis tányér mögül.
- Elmondtam Aleknak, hogy nem tőle van a gyerek - hadarja el, bennem pedig megáll az ütő. Aaron torkában pedig a süti ugyanis köhögni kezd. Egy asztalnál ülünk Gracievel, Aaronnal, Soraval és Alekkel. Harrynek is van fenn tartva mellettem egy szék, de ő az ülésrend szerint, amit anyu alakított ki, az ő asztalánál ül. Nos, igen vannak még fenn tartásai felőlünk. Most itt ül mellettem és derekamnál ölel, míg Alek nincs az asztalunknál.
- Mi az, hogy nem tőle van? - kérdi Aaron miután már nem fuldokolt.
- Mit nem értesz ezen? - ráncolja össze szemöldökét húgom.
- Néha tökéletesen megmutatkozik, hogy Nina lányai vagytok - kortyol bele pezsgőjébe Harry.
- Tudom, tudom a sok botrány - intem le, ugyanis ezt már szóvá tette. - Na, mesélj mi volt? - Harry mellettem kuncog, azon, hogy leintettem. Még csak nem is tudja, hogy vár rá ma este még egy botrány, azaz a kezelés.
- Nem rég találkoztam a sráccal, akitől van, de megmondta, hogy nem akar részese lenni a gyerek életében. - Harry mérgesen horkant egyet, test tartása megfeszül. Már őt is jobban érdekli ez a dolog. - Miután elmondtam Aleknak ő csak elment. Azóta se beszéltünk - sóhajt fel húgom és körbe pásztázza az udvart. Én is körül nézek, de Alekot sehol se látom. Gracie a fejét rázza, miközben egy falat süteményt rág. Ő egész jól viseli a terhességet, csupán többet eszik, még annál is többet, mint mikor nem volt terhes.
- Majd megbékél, ne aggódj - mosolyog rá biztatóan Harry. Zayn mellett biztos megtanulta, hogy milyen ez a férfi szemszögből. Amikor anyu lelépett vagy amikor elmentem Zaynhez, hogy elmondjam, hogy az ikrek az ő gyerekei.
- Felkérhetem a hölgyet? - áll meg mosolyogva Zayn Sora mellett. A húgom kérdőn tekint rám, mire én bólintok. Félt, hogy rosszul esik, amiért őt kérte fel, dehát az ő apja. Bár nekem is az apám mégis vér szerint az övé. Zayn felsegíti Sorát a székből és arrébb vonulnak táncolni. Nagyot sóhajtva hajtom fejemet Harry vállára. Sajnálom, amiért Christopher, azaz apám az én esküvőmön nem lesz itt, de tudom, hogy Zayn ott lesz.
- Zayn ott lesz a tiéden - mondja halkan Harry, mire felé fordítom kissé a fejem, hogy szemeibe nézhessek. Tudja mire gondoltam.
- A miénken - javítom ki és egy rövid puszit adok ajkaira. Megdöbben, kijelentésemen. Tisztában van vele, hogy nem igazán hiszek abban...konkrétan a jövőben. Nem csupán kettőnkben, mindennel kapcsolatban így vagyok. Ez részben a betegség miatt van így. - Viszont igazán felkérhetnél táncolni - orrom összehúzódik az apró fintortól, amit vágok majd mikor Harry elneveti magát én is elmosolyodok. Felkel a székéből, kissé meghajol és úgy nyújtja felém a kezét. Tenyerem belecsúsztatom az övébe és engedem, hogy a táncoló emberek közé vezessen. Keze derekamon van, az enyém pedig a tarkójánál kulcsolódik össze. Tipikus dülöngélős táncnak nevezet akármit csinál mindenki, ami igazából a beszélgetésre alkalmas csak.
- Bele gondoltál már - gondolkozik el egy pillanatra. - Hogy, amikor a mi gyerekünknek mondjuk húsz évesen lesz az esküvője, akkor te csak negyven három éves lennél, de én már hatvan? - nem is a kérdésének tartalma az amitől lesápadva pillantok rá.
- Mi?
- Igen, ilyenkor eléggé meglátszik a kor - fintorodik el kissé szomorúan. Félre értette ledöbbenésem okát.
- Úgy érted, hogy két éven belül szeretnél gyereket? - nézek rá felvont szemöldökkel.
- Negyven éves leszek Kicsilány - fintora ismét megmutatkozik.
- Azt hittem nem zavar ez a kor különbség - mosolyogva hajolok hozzá közelebb.
- A gyerek vállalás kérdésnél talán mégis zavar - gondolkozik el, majd bólogat erőteljesen. Amíg én korainak találom a gyerek vállalást, addig ő már későinek.
- Mi van, ha én még nem akarok? - ráncolom össze a szemöldököm. Pár pillanatra lemerevedik, nem is szól semmit. Már egy ideje tudom, hogy mennyire szeretne gyereket, de sose akart olyan nőtől, aki mellett nem maradt volna ott boldogan. Arc kifejezése láttán már elmosolyodom, nem bírtam több ideig kínozni.
- Nem? - szólal meg végül.
- Nem mondtam, hogy nem. Csak mi lenne ha a válaszom nem lenne - mosolyodok el. - De örömmel mondok erre is igent - hajolok közel hozzá és húzom magamhoz egy rövid csókra. Megkönnyebbülten nevet fel és von magához közelebb, egy hosszú csók idejéig. Mikor elválunk Zaynt látom meg közeledni.
- Lekérhetem a másik lányomat is? - tartja felém a kezét, de Harry szemeibe néz.
- Nem tudom, lehet nem adom - mosolyogva tettet gondolkodást Harry végül nevetve engedi el a derekam és ad arcomra még egy puszit. Zaynnel arrébb megyünk és még látom, hogy Harryre anyu csap le.
- Boldog vagy? - kérdi lágyan Zayn. Neki egyik keze van csak a derekamon, a másik a kezemet fogja, nem olyan messze kinyújtva a testünktől.
- Igen, nagyon - bólogatok, mosollyal az ajkaimon. - Azt hiszem nekem nem kell feltennem ugyan ezt a kérdést - vonom fel szemöldököm játékosan. Tudom, hogy anyunak és Zaynnek van egy bizonyos múltjuk és hány éve szeretnének együtt lenni. Elneveti magát és megrázza a fejét.
- Komolyan Mazsola. Jó neked Harry mellett? - komolyodik el, de egy halvány mosoly az arcán marad.
- Tudom, hogy álltok hozzánk - sóhajtok fel. - De szeretem őt. És boldog vagyok mellette. Nála nem zavar a korkülönbség. - Most először mondtam ki hangosan, amit már egy jó ideje érzek. Azt, hogy szeretem. És bár nem hangoztattuk még Harryvel ezt, tudom, hogy ő is ezt érzi. Különben nem kérte volna meg a kezem, vagy vetette volna fel a gyerekvállalás ötletet.
- Örülök, hogy boldog vagy - nyom egy puszit a homlokomra. - Beszéltetek már a kezelésről?
- Nem, még nem - sóhajtok elnézek Harry felé. Anyuval táncol és beszélgetnek, jó kedvűek. Régen is elég jóba voltak, neki szerencséje van az anyóssal. Kivéve az elején, amikor anyu minden pillanatban gyilkos pillantásokkal illette. - Este fogom mondani neki. A betegséget tudja. Meglepően tájékozott volt.
- Van néhány dolog, amiről nem tudtunk - bólogat elgondolkodva. Ő is arra gondolt, amikor meglátogatott többször a kórházban.
Zaynnel még pár percig táncoltunk, majd én visszaültem az asztalunkhoz. Aaron végig Gracie mellett volt. Barátnőmnek nem volt túl sok kedve terhesen táncolni. Aaronnal beszélgettem, Gracie nem is igazán foglalkozott velünk elvolt magába.
- Aaron - ragadja meg öcsém karját barátnőm. Kidülledt szemekkel fogja másik kezével a hasát.
- Mi a baj? - fordul felé azonnal Aaron.
- Szülök - nyögi ki végül Gracie.
- Mi? - makog Aaron.
- Még van egy hónap nem? - ráncolom a szemöldököm, de érzem, hogy a pulzusom nekem is növekszik.
- Az én hasamba van a gyerek vagy a tiédbe? - förmed rám, utalva arra, hogy fogjam be, mert ő érzi mi is történik. Nem is mondok semmit, csak segítek Aaronnak eltámogatni Graciet a kocsijáig.
- Mi történt? - kérdi anyu, mikor az asztalukhoz megyek, ahol mindenki ül.
- Ha minden igaz, Gracie szül - mondatom felénél Sophiara és Liamre nézek. Sophia azonnal felpattan és Liammel a nyomába indulnak a kocsihoz, ahonnan a kórházba mennek. Leülök Liam helyére Harry mellé és mélyet sóhajtok. Sora is megjelenik, mellette a mosolygó Alekkel. Elég csupán egy pillantást váltanunk húgommal, hogy tudjam minden rendben van köztük.
- Gracie? - kérdezi Alek, amikor feltűnik neki, hogy négy ember eltűnt.
- Szül - válaszol Niall, magához véve egy süteményt. Néhányan izgatottan fészkelődnek, de még sem léphetünk le az esküvőről. Ezután szétszóródik mindenki, én Harryvel vagyok többnyire.

Késő este volt már mikor Aaron küldött egy képet, amin az unokaöcsém van. Noah Malik. Megmelengeti a szívem, hogy a Malik nevet adta a gyereknek, nem régiben lett elintézve az is, hogy a testvéreimnek is ez legyen a vezetéknevük. Zayn reagálását már nem láthattam, mivel az üzenetet akkor kaptam meg, mikor mi Harryvel visszavonulót fújtunk és felmentünk egy szobába. Hajnali egy körül lehetett, így még folyt javába a lakodalom lent.
Az ágyon ülök törökülésbe, Harryt várom, aki még a fürdőszobába van. Csak egy bokszer van rajta, mikor kilép, vizes hajába beletúr.
- Harry - mondom halkan és arrébb csúszok az ágyon jelezve, hogy üljön mellém. Homlokát ráncolva néz rám és foglal helyet mellettem.
- Mi az Kicsilány? - kulcsolja össze kezeinket.
- Beszélnünk kéne valamiről - sóhajtok fel, szemeibe nem nézek bele, helyette összekulcsolt kezeinket nézem.
- Mi történt?
- Van az a betegségem - kezdek bele halkan és egy pillanatra felnézek az arcába. - Lenne egy kezelés. Ami talán megállítja véglegesen ezt. Nem biztos, hogy így lesz, 50-50 esély van rá. Németországban. - Hadarom el végül.
- Elmész? - kérdi halkan.
- Igen - bólogatok, szemeibe még mindig nem néztem fel. Egyik kezét arcomra simítja, amire már felnézek zöld szemeibe.
- Remélem tisztába vagy vele, hogy megyek veled - ereszt meg egy halvány erőltetett mosolyt.
- Nem jössz Harry - rázom a fejemet határozottan. - Nem szeretném ha jönnél - teszem hozzá suttogva. Arcáról eltűnik az a halványka mosoly is és homlok ráncolva néz rám.
- Miért?
- Csak, nem szeretném. Fogadd ezt el - sóhajtok ismét elnézve szemeiből. Keze már nincs arcomon, de másik kezével az enyémet ugyanúgy tartja.
- Veled megyek - jelenti ki határozottan.
- Nem jössz - rázom meg a fejem és felkelek. Az ablak elé sétálok és onnan nézek le a még udvaron mulatókra. Megérzem Harryt a hátam mögött és kezei is hamar közre ölelik derekamat. Nyakamba nyom egy hosszas puszit.
- Szeretlek, ezért veled megyek - suttogja fülembe és fülem mögé is nyom az apró puszit.
- Pont, amiért szeretsz, ezért ne gyere - fordulok meg kezei között.
- Nem értelek Kicsilány.
- Harry - sóhajtok fel. - Ha nem sikerül a kezelés, te azt is végig néznéd. Ahogyan már nem emlékszem a családomra, barátaimra, Rád. Semmire sem. Nem akarom, hogy ott legyél, az orvosok majd értesítik a családom ha nem sikerülne a kezelés és haza hozatnának.
- Davina, megkértem a kezed. Nem viccből tettem - Harry hangja sokkal határozottabb, mint eddig volt. - Veled leszek, mindig. Akármi történjék.
- Annyira nyálas vagy - kuncogom el magam, ezzel pedig fel is adtam a harcomat vele.
- Ez így van rendbe. Én vagyok a nyálas, te a flegma - varázsol arcára egy nagy vigyort, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
- Flegma? - játszok sértődöttet, de ő átlát rajtam és nevetve húz magához egy csókra.