Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

10.rész - Babusgatás

Soraya Malik

- Szóval, mi van? - Allie értetlenül néz rám. Már bementem a házba és a kanapéra rogytam. Nem tudom, mit tegyek. Olyan fiatal vagyok még ehhez. Az sem biztos, hogy gyereket várok. - Hetek óta rosszul vagyok és láttad, hogy az a ruha nem jött rám.
- Oké, ez lehet csak egy kis betegség is vagy hízás - barátnőm teljesen megért tudja, hogy mennyire is nem akarok gyereket, ahogy ő se akar még. Ebben hasonlítunk.
- Nem tudom Allie - sóhajtok fel.
- Jelentkezz be egy orvoshoz. Biztosabb, mint egy teszt.
- Igen, igaz - bólogattam, de teljesen úgy tűntem, mint aki ott sincs gondolatban.
- Most nyugodj meg. Csinálok, egy teát aztán dumálunk meg minden - ő már úgy-ahogy megnyugodott, így engem is próbált. Cipőmből kibújtam és magam alá húztam a lábaim. A fekete kanapén ültem, és néztem a lehalkított tévét. Allie egy bögre meleg zöld teával tért vissza és letette elém a kis asztalra, amit meg köszöntem. Davi is folyton zöld teát iszik.
- Mi lesz? Úgy értem elég fiatal vagy még ehhez.
- Nem tudom. Felhívom az orvost holnap, utána meglátom - dörzsölöm meg arcomat.
- Akkor jobb, ha ezeket most elpakolom - folytott hangon mondja, majd megragadja az asztalon lévő piákat. Nem beszéltünk sokat, és film nézés közben a kanapén el is aludtam.
Másnap reggel összekaptam magam, Allie kölcsön .
- Majd hívj, oké? - fogja meg Allie a kezem, és szemeimbe is mélyen belenéz. Mosolyt erőltetve bólintok. Sétálva indultam el, nem volt kedvem taxit fogni. Jobbnak éreztem, ha kiszellőztetem a fejem egy kicsit.
Szóval, ha terhes vagyok..egy gyerek. Egy gyerek és én. Ez nagyon érdekesnek néz ki gondolatban. Szeretem a gyerekeket, főleg az én kis hercegnőmet, Peter bácsi, vagyis a nagybátyám lányát. Most is hozzájuk igyekszek, egy előszülinapra, amire elméletileg Aaron és anyu is jön. Davival és Zaynnel nem tudom mi a helyzet, na meg Harry. Hiszen, amit tegnap láttam az eléggé arra mutat, hogy valami van közöttük. Hiszen csókolóztak, persze, hogy van valami.
Sóhajtva nyúlok a zsebembe csörgő telefonomért. Gracie az. Mély levegő. Erőt veszek magamon és még egy mosolyt is magamra erőltetek, mintha itt lenne.
- Szia csajszi! - köszönöm bele, mintha vidám lennék. Gracie csak felnyög megjátszott pörgésem hallatán.
- Hallom, ahogy lépkedsz a magassarkúdban. Hova mész?
- Peter bácsiékhoz, szülinapozni, tudod a feleségének...
- Igen, igen tudom. Családi izé. De azt hiszem, van egy cikk, amit látnod kéne. Átküldöm, oké?
- Oké - értetlenül ráncolom a szemöldököm, mégis mi lehet az. Írtak már néhány érdekes cikket rólam is. Miután letettük megnyitottam és elkezdtem olvasni.

" A fiatal modell Soraya Malik egyre több titkot tartogat az emberek számára. Kiderült, hogy egykori fiúbanda tagja Zayn Malik az édesapja, aki tizenhét évvel ezelőtt titkos viszonyban volt Nina Weyble-vel. Ennek a következménye lett Soraya és az ikertestvére Aaron. Sorayat egyre többször láthatjuk újságokban, és nem sokára pedig egy Svéd téli kollekción is részt vesz. Férjével terveznek elutazni, aki erre az időszakra elhagyja az éttermét és kávézóját.
Viszont megdöbbentő dolgot fedeztünk fel. Sorayanak gömbölyödik a pocakja. Nagyon úgy néz ki, hogy a fiatal modell lány pár hónap házas élet után elmerülnek a családalapítás terveiben is. Több kép is készült, ami jól látszik, hogy Sorayanak igenis van egy kis pocakja. Még nem beszéltünk erről vele, de már készülünk vele egy interjúra. "

Mi a franc? Ez mégis mi? Jézusom. Ez nem lehet. Hogy fordulhatott elő, hogy ők észrevették a hasam, ha még én is csak most kezdek abban egyre jobban biztosabb lenni, hogy terhes vagyok? Lehet csak jó pletykának szánták, de erre most ráéreztek.
- Ez mi? - szólok a telefonba, amikor Graciet visszahívom.
- Ne tudd meg, hogy felidegesítette anyut. Tudod, mennyire utálják a pletykára épülő cikkeket. - Aha - motyogom halkan. - Nem értem miért gondolják ezt.
- Hát, a hasad a képeket valóban olyan, mintha terhes lennél...
- De nem vagyok az - szólok közbe. Annyira idegesít ez a helyzet. Nem akarok még senkinek se szólni, amíg nem vagyok biztos bármiben is.
- Tudom. Én tudom, de aki a cikket írta az nem. - Ezután nem nagyon beszéltünk ő letette, az egyetemre kellett mennie, én pedig lassan megérkeztem Peter bácsiékhoz.
Telefonomon azonnal megkerestem egy magán nőgyógyász telefonszámát. Nem akartam még több pletykát, ha valaki meglátna egy kórházban.
- Jó napot, John Marks rendelője. Miben segíthetek? - fiatal női hang szól bele. Mély levegőt veszek és bele kezdek.
- Jó napot, Soraya Malik vagyok, és egy időpontot szeretnék kérni.
- Rendben - hallom, ahogy egy számítógép billentyűin pötyög. - Két hét múlva megfelel?
- Persze, köszönöm!
- További szép napot, viszhal! - mondja majd miután én is elköszönök, leteszi. Oké, rendben vagyok, két hét és biztosra megtudok mindent.
Lekanyarodok jobbra és a járdán felsétálva elérek Peter bácsiék háza elé. Fellépkedek, a lépcsőkön majd megnyomom a csengőt. Pillanatokkal később kinyílik az ajtó, de nem látok senkit. Lejjebb nézek és ajkaim mosolyra húzódnak. Unokatestvérem áll ott, szőke haja két copfba van, citromsárga ruhája szélét gyűrkölészi, megmutatva rajta lévő fehér harisnyáját.
- Szia - köszönök kedvesen mosolyogva. Leguggolok elé ő pedig nyakamba mászik. Pösze beszédjét alig hallom, ahogy nyakamba kezd beszélni.
- Játszol velem? Senki sem akar játszani velem - durcás arcot vágva néz rám, amitől elnevetem magam.
- Persze, hogy játszom Hercegnő - felállok kezemben fogva őt is, és belépve becsukom magam után az ajtót. Cipőmet leveszem és felveszem a már előkészített rózsaszín mamuszt. Lerakom a kis hercegnőmet, Claryt, hogy letudjam venni a kabátomat. Clary beszalad a nappaliba, addig én is felakasztom a kabátomat és táskámat ott hagyom a fehér komódon. Utána megyek, de Clary máris a tévére tapad, amiben valami hercegnős mese ment. Észre sem vesz már, így a konyhába megyek, ahonnan jönnek a hangok, illetve az ebédlőbe. Az asztal körül ül Peter bácsi, a felesége és még a fiúk, aki most is telefonját nyomkodta. Anyu is ott van és unokahúgát tartja kezeiben, mellette Zayn áhítattal nézi az alig másfél éves kislányt. Látom tekintetében a vágyódást. Rajtunk kívül nincs gyereke, anyu után nem volt komolyabb kapcsolata. Nekem, nekünk nem volt a gyerekkorunk része, nem volt meg neki az az öröm, amikor elsőnek tarthatta a kezében az újszülött gyermekét, vagy az első léptek, első szó. Ezek kimaradtak eddigi életében és őszintén nem lepődnék meg, ha anyuval elgondolkodnának egy újabb gyereken. Igen, persze nagyon szuper, hogy velünk van, de biztos hiányzik neki az, hogy babusgathassa a gyerekét.
Peter bácsi felém kapja tekintetét és barna szemei felcsillannak. Mindig is jó volt a kapcsolatunk.
- Haza tért a mi kis csatangoló modellünk? - kitárt karjai közé megyek és megölelem. Az esküvő óta vele sem találkoztam. Amikor haza értem a nászúrtól majd később egy divatbemutatóról, akkor ők utaztak el kicsit kikapcsolódni.
- Szia, Peter bácsi - kuncogok rajta. Szeret hencegni azzal, hogy modell lettem. Oldalra nézek anyuékra és Zayn, illetve apám szemeiben kis féltékenységet veszek észre. Mielőtt leülök Daniel, Peter legidősebb gyerekével szemben, lehajolok anyunak és Zaynnek is adni egy-egy puszit. Az utóbbinál kicsit időzök egy öleléssel is, érzem, hogy jól esik neki. Mikor ránézek, látom, hogy tudja, hogy észrevettem azt, hogy hiányolja a kisgyereket az életéből. Eléggé hasonlítunk, nagyon sokszor észreveszünk egymáson dolgokat. Davi is így van vele néhány dologban, nem úgy bánik vele, mintha mostoha lánya lenne. Sokkal inkább saját lányaként bánik vele is.
Odaadtam az ajándékot Peter bácsi feleségét, ami egy ezüst-kék karkötő volt. Tetszett neki, de ezt tudtam, hogy így lesz. Daniellel szemben leültem, anyu mellé és elvettem egy süteményt a tálcáról. Ennem kell, még ha igazából semmit sem kívánok.
Nincs egyéb kívánságom csak, hogy haza mehessek és vehessek egy jó meleg fürdőt, egy pohár bor kíséretében. Utána pedig, hogy Alek mellé bújjak és aludhassak a karjaiban. Igen, ez elég nyálasan hangzik, Davi valószínűleg öklendezést játszana miattam, de én ilyen vagyok. Szeretem Aleket és ezt nem félek kimondani, vagy bármilyen lehető módon bizonyítani, ahogy ő sem. Gracie is hasonló hozzám, bár ő sokkal kevésbé viseli el.
Egyszer csak Daniel felnéz a telefonjából. Meglepő, fél órája vagyok itt és eddig egyszer sem tette. Most viszont felnézett, egyenesen rám. A nálam alig kettő évvel fiatalabb fiú felvont szemöldökkel néz rám, amolyan "ez most komoly?" nézéssel. Rossz érzésem van, de nem értem mi történt, amiért így néz. Értetlen fejjel nézek rá, mire kissé megrázza a kezében a telefont. Zsebembe nyúlok és kiveszem a sajátom, látom, hogy ő is átküldte a linket, amit Gracie is. Ajkamba harapok, és újra rá nézek. Csak halványan megrázom a fejem, azt megpróbálva beadni, hogy nem igaz a cikk. Szemeit forgatja és visszanéz a telefonjára. Tehát nem hiszi el. Ezt nevezik nálunk kommunikálásnak. Végül is megbeszéltük, ha úgy nézzük. Bár elég érdekesen, de megbeszéltük.
- Kicsim, megfognád Lucyt? - anyu szólal meg, de mielőtt reagálnék a kisbaba már a kezemben is van. Elkerekedett szemekkel nézek. Mivan? Nemár. Szeretem a kisgyerekeket, imádom őket. De egy kisbabával még nem nagyon volt dolgom. Fogom Lucyt, hogy még véletlen se ejtsem el. Kis szemeivel, amik kéken világítanak, mint a legtöbb embernek a családban engem vizslat. Eltudom képzelni mit lát az én Zayntől örökölt barna szemeimben. Riadtságot egészen biztosan.
- Szerintem becsinált a húgi - ördögi mosollyal néz rám Daniel. Összeszűkített szemekkel nézek rá, tökéletesen élvezi a szerencsétlen helyzetem.
- Za...Apa, nem élsz a lehetőséggel, hogy bepótold, amit nem tudtál eddig? - reménykedve nézek rá, de látom tekintetében ugyan azt, amit én érzek. Valószínűleg ugyan azt árulja el a szemünk, arcunk. Riadtságot.
- Nem, gyakorolj inkább te nyugodtan - int egyet és inkább Peter felé fordul és beszélgetni kezd vele csak, hogy még véletlen se tudjam rávenni. Danielre nézek, de ő csak a fejét rázza. Sóhajtva kelek fel a kislánnyal a kezemben és megyek a kicsi szobájába, ahol rendbe teszem.
- Jézusom Lucy, mégis ezt, hogy hoztad össze? - fintorogva nézem a nagy pelust. Arcára nézek, de ő csak nevet. Hát, ő legalább nevet. Tisztába teszem, visszaigazítom rá a kis nadrágját és kezembe véve kimegyek vele. Egy tincsemet megfogja és nevetve belemártja ujjait a sötét fürtömbe. Nevetése hallatán elmosolyodom. Imádni való, ahogy nevet és nagy kék szemei is csillognak, mint minden kisgyereknek.
- Baromi aranyos vagy, tudod? - szólok halkan. Visszaülök vele az asztalhoz, és vissza sem adom anyunak, ahogy senkinek sem, amíg haza nem indulok. Órákig elbabusgattam Lucyt, szinte elvarázsolt. Szinte biztos lettem benne, hogy imádnám, ha ezt többször megkéne tennem, akár a sajátommal is. Mikor elindultam Peter bácsiéktól, anyuék még maradtak és engem pedig már kicsit sem zavart a terhesség gondolata.
Délután volt, amikor Davi is felhívott. Otthon volt és sütött, ami már magában meglepő volt. Jó kedve volt, nagyon is, de persze úgy tettem, mint aki nem látta őket. Majd elmondja, ha akarja. A lényeg, hogy tudom, rendes emberrel van. Mert bár Harry idősebb nála, tudom, hogy rendes. A telefonbeszélgetés alatt a háttérbe Gracie hangját is hallottam, de csak egyszer, aztán csak ajtó csapódást. Igen, ez Gracie és Davi féle távozás.
- Láttam a cikket, húgi - bár komoly akart lenni, a hangja mégis mosolygós volt.
- Nem tudnánk erről máskor beszélni? - kínosan kérdem, nem akarnék vele erről úgy beszélni, hogy még én sem vagyok biztos ebben az egészben, és hogy valószínűleg Harry is hallaná.
- Mikor?
- Esetleg ma? - eszem ágában sem volt ma kedvem találkozni, csupán kíváncsi voltam a válaszára. Valószínűleg az estét is a számára titokzatos férfival tölti majd.
- Izé, ma nem mert..Hát.. - akadozva mondja, én pedig elnevetem magam. Aztán belépek a házunk ajtaján.
- Tudom Davi. Harryvel vagy. Nyugalom, tartom a számat.
- Mi? Én nem vagyok Harryvel, nem értem miből gondolod ezt - ahogy befejezi felháborodottnak szánt mondatát a háttérből furcsa zajt hallok.
- Láttalak titeket tegnap. Majd beszélünk erről máskor. Üdvözlöm Styles-t! - mondom, majd kinyomom. A fürdőbe veszem az irányt, táskámat kabátommal együtt lerakom még az előszobában majd a szobánk mellett lévő fürdőbe megyek. A kádba elkezdem engedni a langyos vizet és fürdő habot is teszek bele, addig, amíg folyik a víz én is leveszem a ruháimat. Hajamat fejem tetején felkontyolom, majd mikor megtelik a kád és a hab is nagyobb, belemászok. Megkönnyebbül, sóhaj csúszik ki ajkaimon, érzem, ahogy ellágyulnak az izmaim a meleg víztől. Nem áztattam magam túl soká, amikor ajtó nyitódást hallok.
- Megjöttem Kicsim!