Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

1.rész - Idegen

Másnap mielőtt mentem volna éjszakára dolgozni, beugrottam anyuhoz. Sora esküvője óta, ahol Zaynnel újra találkoztak és utána egyre többször, nos, azóta anyut mintha kicserélték volna. Újra életvidám, de úgy igazán.
- Davi - ölel magához Zayn, amikor ajtót nyit.
- Szia Zayn! - szorosan ölelem magamhoz, aki apám helyett is apám volt mindig. Anyu hiába kerülte őt mindig, Eleanor sokszor szervezett nekünk találkozót, véleménye szerint kellett egy apa kép. Nos, meg is kaptam, a legjobbat. Még ha így is tekintek rá, be kell valljam, anyu jól választott. Zayn nem csak személyiségre tökéletes, de a kinézete sem kifogásolható.
- Hogy vagy Mazsola? - a gyerekkori becenevemet erőszeretettel használja, de nem zavar. Tudom milyen egy apát elveszíteni és Zayn egy másik lehetőség, őt pedig nem akarom elveszíteni.
- Tökéletesen jól. A fizetésemet is emelték - húzom ki magam büszkén.
- Büszke vagyok rád!
- Köszönöm - mosolygok halványan. - Anyu?
- A konyhába - mutat a háta mögé, én pedig bemegyek. Halkan megyek be, majd mikor meglát, sietve indul felém és ölel magához szorosan. Egy ideje már nem találkoztunk.
- Te is hiányoztál anyu - nevetek, fojtogató ölelése alatt. Sikerült egy órát eltölteni ott így még időbe voltam, hogy beérjek a kávézóba.
- Ne felejtsd el Mazsola, a jövő héten parti lesz.
- Tudom, anyu - mosolygok rá, ahogy cipőmet felvettem. - Majd beszélünk - nyomok egy puszit az ő és Zayn arcára is. Nem sietek túlságosan, időbe vagyok.

Jövő hétre anyu és Zayn az eljegyzésüket ünneplik, anyu és Zayn családjából is csak páran lesznek ott, meg pár barát, mint Esme, Eleanor, Louis és a többiek, akik anyuék régi barátaik. Miután felbomlott a banda ugyanúgy barátok maradtak, sőt talán még jobban is. Évek óta, talán már öt évnél is több ideje nem találkoztam Zaynen és a lányokon kívül senkivel. Érdekes lesz most újra látni őket. Illetve pár hónapja a húgom esküvőjén láttam őket, de nem beszéltem velük.

A kávézó már csak egy utcányira volt, csak egy piros lámpánál kellett megállnom. Elhajt előttem egy motor ezzel eláztatva a ruhám a sáros vízzel, amit felcsap rám.

- Idióta! - szólok utána idegesen, próbálva eltüntetni a foltot. Ma már biztos, hogy nem jön ki belőle. Felnéztem és a motoros ember állt meg előttem. Bukósisakjától nem láttam, hogy néz ki. Test tartása szép volt, ahogy a kezei is, amik a motor kormányát fogták.
- Remélem bocsánatot kérni jött, az a minimum - nézek rá dühösen.
- Elnézést kisasszony, nem volt szándékos - hangjában kis gúnyt fedezek fel, de nem törődök vele. Ezután gázt ad és elmegy. Hát, menjen a francba.
Sietve indulok tovább a kávézóba nem törődve a farmeromon lévő folttal.
- Hát veled meg mi történt? - nevetését visszafojtva mér végig Gracie.
- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bunkó motoros - mosolygok bájosan, majd egyszerűen ledobom a táskámat egy székre, bent, ahova tenni szoktuk az ilyen dolgokat. Kötényemet felveszem, és már megyek is felvenni a rendeléseket. A motoros dolgot kezdem elfelejteni és megnyugodni, a folt is már csak alig-alig látszik.

- Hé, Dí - lép be az ajtón Sora, a féltestvérem. Tíz centis telitalpú magassarkúja kopog a földön, magabiztossága szinte már zavarba ejtő. Tizenhét évesen nem értem, hogy ez hogy lehet. Nekem huszonegy évesen nincs akkora magabiztosságom és egóm, mint neki. Mondjuk, lehet is mire. Barna haja dereka közepéig ér, barna szemei csillognak, mint mindig, folyton mosolyog, és csak úgy sugárzik belőle a jó kedv, életerő.
- Raya! - ölelem magamhoz. Az óta nem találkoztunk, hogy visszajöttek a nászútról, ami nem most volt. Még férjet is tökéletesen jól választott magának. Alek szülei elég jómódúak. Persze, anyu nem úgy nevelt minket, hogy csak ezt nézzük, ahogyan ő sem tette apunál. Alek annyi idős, mint én ezért is volt meglepő mindenkinek, hogy nem velem lett a házasság, hanem a húgommal. De ez érthető. Rayat sose zavarta a magassarkú, vagy a szoknya. Engem egyenesen irritálni tud ez a kettő. Nem bírom sokáig elviselni őket, nem hogy még egész nap.
- Milyen a házas élet? - mosolyogva forgatja szemeit én pedig a szokásos cappuccinóját kezdem készíteni.
- Ugyan olyan, mint eddig - von vállat.
- Na és mikor lesz baba?
- Még várni akarunk vele - táskáját közben leteszi, a pultra csak telefonját veszi ki onnan. - Egyikünk se akar hamar szülő lenni házasság ide, vagy oda.
- Egyet értek - bólogatok. - Egy pillanat - mondom, mikor meglátom, hogy egy újabb vendég tér be. Motoros kabát van rajta, fekete farmerral. Bukósisak a kezébe, így hogy hátulról láttam szemügyre vehettem göndör kissé hosszúra hagyott haját.
- Hm, nem rossz - harap ajkába húgom, ahogy végig méri ő is az új vendéget hátúlról.
- Csak egy férfi Sora - forgatom szemeim, de belül egyet értek én is. - Köszöntjük a Sweet Dreams kávézóban, az étlapja. Ajánlom a.. - elakadok, amikor a férfira emelem a tekintetem. Zöld szemeit enyéimbe fúrta és csak nézett. Legszívesebben egész nap csak azokat a zöld csodákat néztem volna, és tökéletesen ívelt ajkait, amik most kissé gúnyos mosolyra húzódtak.
- Mit ajánl?
- Uhm - pillantottam le az étlapra majd újra a férfira. - a csokis cappuccinonk és a banános muffinunk igazán finom.
- Nos, akkor azokat kérem. - csábos mosolyával ajándékoz meg, én pedig bólintok és felírom a jegyzettömbbe.
- Azonnal hozom - mondom és sietve elmegyek onnan.
- Neked bejön! - nevet rám Sora. Szépen manikűrözött körmeivel rám mutat, de én csak ráütök a jegyzettömbbel.
- Nem, egyáltalán nem - forgatom a szemeimet. - Nézd már meg hány éves, lehet vagy harminc.
- Te meg huszonegy - bólogat. - Na és? - tárja szét karjait.
- Istenem Sora - motyogom és készíteni kezdem a férfinak a cappuccinot, a muffint is egy kis tányérra teszem. Fél szemmel a férfira pillantok, aki abban a pillanatban túr bele göndör fürtjei közé.
- Dí, a cappuccino - mondja halkan húgom én pedig sietve nyúlok, érte mielőtt kiforr. Rayanak önelégült vigyor van az arcán, amikor látja mennyire szétszórt lettem hirtelen. Persze, hogy az lettem. Ahogy a hajába túrt, elképzeltem, amint én is ezt teszem, miközben hosszasan csókolom.
- Amit kért uram - teszem le elé a tálcáról a muffint és a cappuccinot. Könyökére támaszkodik, és úgy néz fel rám.
- Köszönöm! - ereszt meg egy halvány mosolyt. Lezártnak tekintem az egészet és magabiztosan megyek vissza. Sora továbbra is nyaggat, hogy beszéljek vele, vagy akármi, de nem törődök vele. Ez a férfi túl idős.
- Meddig leszel? - támasztja meg könyökén a fejét Raya.
- Éjszakás vagyok most.
- Ne már! Azt hittem eljössz velem - szomorodik el.
- Tudod, hogy mennék, ha tehetném - mosolygok rá halványan.
- Szuper! - tapsikol vidáman. - Megyek, tárgyalok Rosaval - lemondóan sóhajtok. Mindig is szerette elérni, amit akart.
- Kisasszony! - szólít a motoros kabátú férfi én pedig oda megyek. - Fizetni szeretnék.
- Egy pillanat és hozom a számlát - bólintok neki. Megfordulok és elmegyek, de érzem tekintetét magamon. Mikor visszatérek hozzá a számlával, alaposan végig mér, szinte már zavarba ejtően.
- Mi történt a nadrágjával? - értetlenül nézek rá, mire a férfi a foltra mutat.
- Egy bunkó motoros - harapok ajkamba, majd leteszem elé a számlát jelezve, hogy inkább fizessen és távozzon. Mindent tudóan elmosolyodik és csak pénztárcájába nyúl. Nagy adag borravalót ad majd feláll és távozik. Látom, ahogy felveszi kint a bukósisakot és egy motort indít be. Ugyan az, amivel már egyszer találkoztam ma. Francba.
- Na, mehetünk? - szól a kelleténél kicsit hangosabban a húgom.
- Két perc - mondom és elteszem a pénzt a kasszába. Táskámat előhozom, majd Gracie arcára nyomok egy puszit. - Vigyázz magadra, otthon találkozunk!
- Rendben - mosolyog rám, majd int egyet Sorának is.
- Szóval most hova? - karolok bele Sorába, aki magassarkújának köszönhetően egy magas velem.
- Vásárolni - szólal meg úgy, mintha ez egyértelmű lenne.