Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

17.rész - Menyasszonyi ruha

Soraya Malik

Amint megláttam anyut az üzlet előtt várakozni, lábaimat gyorsabban kezdtem kapkodni. Bár, ez magassarkúban, már nem jelent gondot, de terhesen igen. Most vagyok a negyedik hónap végén, a hasam már nagyobb. Nem eszek a kelleténél többet, hiszen tizenkét éves korom óta modell akarok lenni, ezért már belém ivódott, hogy figyeljek, hogyan étkezek.
- Csak, hogy ide értél - sóhajt anyu izgatottan. Közel egy éve még ő állt így mellettem Davival, ugyan ennél az üzletnél, hogy ruhát válasszunk nekem, most pedig én állok az anyám mellett. Érdekes fordulat.
- Davi jön? - telefonomra vetek egy pillantást, hogy lássam én pontosan érkeztem, ő azonban nincs itt. Sok időt tölt Harryvel, aminek nem tudom örülnöm kéne, vagy sem. Amikor utoljára beszéltem vele, vagyis tegnap este, Harry még mindig nem tudott a betegségéről. Emlékszem mennyire borzalmas volt az a pár hét. Az első nap, amikor anyut felhívták a kórházból. Évek óta először kért segítséget Nialltől, hogy vigyen be minket a kórházba, mert nem bírt volna elvezetni oda.
- Elméletileg jön, nem sokára - válaszol, én pedig csak bólintok. A második nap is borzalmas volt, amikor közölték, hogy a nővérem ideiglenes kómába esett. Ahogy feküdt ott, sebekkel és horzsolásokkal tele a fehér kórházi falak között, fehér ágyon, ő pedig sápadt volt.
- Ahogy elnézem, már meg is érkezett - mosolyogva néz el anyu a hátam mögé, ahol egy Range Rover parkol le. A harmadik nap, átszállították Davit, egy felszereltebb kórházba, hiszen elsőnek nem is Londonba hozták. Ott közölték, hogy részleges amnézia is kialakulhatott és továbbra se lehetett tudni, mikor is kel fel.
- Bocs, a késésért - szólal meg Harry mosollyal ajkain, amiket aztán Davi mosolygós ajkaira nyom. A negyedik nap, amikor bementem hozzá láttam, amint elmegy tőle valaki a kórházból. Elsőnek azt hittem, hogy Luke az, Davina akkori barátja, de mára már rájöttem, hogy Harry volt. Talán Harry többet tud a balesetről, mint Davina gondolná.
- Nem probléma - erőltet magára egy mosolyt Nina, még most sincs ínyére a kapcsolatuk. Az ötödik nap Luke valóban meglátogatta Davit. Elmondta nekem, hogy ha Davina felkel, mondjam meg neki, hogy vége, szakítani akar. Áldom az eget, amiért Davinak valóban lett amnéziája és azóta se tudja, ki az a Luke.
- Később hívlak - mosolyog Davi Harry szemeibe nézve. A hatodik nap, mielőtt bementem a kórházba hozzá Aaront láttam, amint egy cigit szív. Életem első cigarettáját akkor szívtam el. Aggódtam Daviért, hogy amikor felmegyek abba a kórházi szobába ugyan úgy mozdulatlanul fog várni. Hogy a máskor be nem álló szája, most egy szót sem hagy el. Az örökmozgó nővérem, csak fekszik némán, és tehetetlenül.
- Na, akkor menjünk - csapja össze tenyereit anyu, nagy mosollyal arcán. A hetedik nap, anyu már nem reménykedett annyira, és mosolygott annyit. Megviselt arccal jött velem minden nap a kórházba, hirtelen sokkal többnek tűnt, mint ahány éves. Davina egy hete volt kómában, és még nem tudtuk, hogy meddig is marad.
- Gyönyörűek ezek a ruhák - Davi csillogó szemekkel nézi a rengeteg fehér ruhát. A második hét, Davi megmozdította a jobb karját. Éppen Aaronnal voltunk bent és én meséltem neki a napomat, amikor ez történt. Aaron kiszaladt a folyósora, ahol szólt egy nővérnek, aki szépen lenyugtatott minket mondván ez egy ideg is lehetett, nem feltétlen az ébredés jele.
- Nem hiába támogatja Sophia annyira ezt az üzletet - mosolyog halványan anyu. A harmadik hét, ismét láttam valakit a kórházba. De akkor bent ültem Davina mellett, amikor benyitott egy göndör hajú férfi, haja fel volt kontyolva férfiasan, szövet kabát védte testét a hidegtől. Nagyokat szabadkozva sietett ki a kórteremből, nem is volt időm reagálni. Mára már tudom, hogy az is Harry volt.
- Gracie rosszul lenne ennyi menyasszonyi ruhától - neveti el magát Davi belegondolva barátnőnk esküvő iszonyától. A huszonötödik nap, kint álltam a hóesésben, délelőtt a kórház előtt és szívtam életem második cigijét. Láttam, amint bemegy a kórházba Harry. Nem mentem be, egészen addig amíg ő ki nem jött, ami csak negyedórával később történt.
- Bezzeg Sophia, mindig is imádta - forgatja szemeit anyu. A negyedik hét, az orvosok kezdtek letenni róla, hogy a nővérem felkel akkortájt. Anyunak volt egy kisebb veszekedése valamelyik barátjával a régi baráti társaságukból. Sose tudtuk kivel, de én apura tippelnék. Aznap zaklatottan jött be a kórházba, én már ott vártam rá.
- Szerintem megtaláltam a tökéletest - csibészes mosollyal ajkain húz elő Davi egy gyönyörű ruhát. Az ötödik hét, megfigyeltem, hogy Harry ismét bent volt nála. Tíz percnél több ideig nem volt ott. Velem szembe jött a folyóson, alaposan végig mért, de akkor betudtam a csinosságomnak. Aznap ébredt fel Davina a kómából.
- Tedd oda félre, felpróbálom, ha már összegyűjtöttem párat - mutat anyu egy fekete kis asztalra. A hatodik hét, Davinánál diagnosztizálták a betegségét. Magába roskadt, ki se akart mozdulni a szobájából. Másnap viszont boldogan jelent meg a konyhába, jele se volt az előző napi hírnek. Mai napig nem tudom mitől dobódhatott úgy fel.
- Itt vagyok - robban be hirtelen Eleanor. A hetedik hét, Davina elkezdett dolgozni a Sweet Dreams kávézóban. Mintha el is felejtette volna a balesetet és a betegségét. Azonban egyik este könnyes szemekkel rontott be a szobámba. Elkezdett felejteni.
- Nem meglepő, hogy késtél - forgatja szemeit anyu. A második hónap, Davi kapott gyógyszert, ami némi időre megállítja a felejtés folyamatát. Újra olyan volt, mint aki elfelejteni tűnik a balesetet. Életem első bulijára készültünk, én már elkészülve vártam rá a kávézó egyik bárszékén és beszélgettünk, amikor egy motoros férfi lépett be. Arcára kiült a meglepettség, de amikor alaposan végig mértem lesütötte szemeit.
- Elnézést, hogy a lányom próbált rávenni, hogy mehessen el egy buliba. - sóhajt Eleanor. A harmadik hónap, és mintha semmi se történt volna. Bár, Davi azóta se mert ráülni egy motorra se, tudomásommal. Harryt nem láttam Davi közelébe, sokáig.
- Hadd menjen, Sora is ilyen korba ment először - legyintett anyu. A negyedik hónap, Davi egyik este sírva hívott fel. Felült egy haverja mögé a motorjára. Mikor megállt egy piros lámpánál sírva szállt le és szaladt el. Kellett neki a segítségem, kellettem neki.
- De Sorának ott volt Davi - mondja Eleanor, miközben ő is elkezd ruhákat nézegetni. Az ötödik hónap, egy eseményen vettünk részt. Láttam anyun, hogy valami nagyon nem tetszett neki. Eleanor Louis társaságában volt és az akkor még kevésbé ismerős alakokéval, akikről, mint megtudtam, hogy a régi banda volt. Ott volt Zayn és Harry is. Kettejük közül Harry vette észre anyut, majd Davit. Összeakadt a tekintetünk, de ő zavartan elkapta.
- Ahogyan az én két lányom ott van a tiédnek. Nem igaz lányok? - erőteljesen kérdez rá, jelezve, hogy a válaszunk csak is igen lehet. A hatodik hónap, fél év. Betöltöttük a tizenötöt Aaronnal, épp a születésnapunkat ünnepeltük akkori legjobb barátnőmmel, Davival, Aaronnal és neki két haverjával. Davi nem érezte magát sose rosszul a baráti társaságunkba, mi pedig örültünk, hogy vesz nekünk némi alkoholt a szórakozóhelyen, ahol voltunk. Kicsit spicces voltam, amikor megláttam a nővéremet nézegető Harryt.

~ Két évvel ezelőtt ~

Davi elment piát venni még, mi addig Lettie-vel elmentünk táncolni. Hamar meguntok, majd mikor visszamentünk az asztalhoz Davi már ott beszélgetett egy sráccal, a piáink ott vártak. Mikor nővérem látta, hogy leülünk Aaron és a haverja mellé, mosolyogva ment el táncolni a sráccal. Mindig is irigyeltem, hogy olyan fesztelenül tud táncolna, na meg ha van benne pia akkor még inkább. A srácot hamar megunta és jött a helyére egy szőke. Őt is ott hagyta kis idő után és leült mellénk. Beszélgetni kezdtünk, már amennyire lehetett a zenétől. Elnézve mögötte fedeztem fel egy ismerős alakot, aki még nem vett észre minket.
- Egy perc és jövök - mosolyogva mondom és állok fel. Elindulok felé és leülök vele szembe. Cseppet sem zavart, hogy egy egészen hiányos öltözetű fekete hajú lány mellett foglaltam helyet. Ugyanis a férfi az én nővéremhez járt be a kórházba és egyszer a kávézóba, szóval biztos voltam benne, hogy ez a lány nem komoly.
- Szia - köszönök bájosan.
- Nem vagyok pedofil - vonja fel fél szemöldökét a férfi. Zöld szemei vannak.
- Nem bukok az öregekre - forgatom szemeimet. - Mellesleg szülinapom van szóval kedves vagyok mindenkivel - mosolyodom el, amire ő is megereszt egy halvány mosolyt.
- Minek köszönhetem a jelenléted? - kérdi én pedig az asztalra támaszkodom. Most veszem csak észre, hogy a másik lány lelépett.
- Nos - veszek mély levegőt. Kontyos hajammal kezdek el foglalkozni, hirtelenjébe izgulni kezdtem. - A nővéremnél volt a kórházba, körülbelül hétszer, ha nem többször. Egyszer, ahol dolgozik. És azon az eseményen is ott volt.
- Te aztán képbe vagy - merednek ki szemei.
- Csak odafigyelek - vonok vállat. - Ki maga, mit akar tőle, miért akarja azt a valamit és könyörgőm lépjen már, nem csak kerülgesse - forgatom szemeimet.
- Húgi, ez a kedvencem - jelenik meg mellettem Davi és karomnál fogva húz el táncolni, észre sem véve a velem szembe ülő férfit. Úgy látszik többet ivott, mint én. Miután Davi kifáradt és vissza ült, kerestem a férfit, de nem találtam. Úgy látszik, idő előtt lelépett.

~ Jelen ~

Anyuék válogattak a ruhák közül, és azt is megbeszéltük, hogy elkísérjük Eleanor lányát, Elenát egy buliba. Anyu félretetetett kettő ruhát, amik közül nem tudott választani, ezért pár nap múlva újra megnézzük.
Davi Gracievel ment moziba, én pedig Alekhez indultam a kávézóba. Örülök, hogy Davi és Gracie újra beszélő viszonyban vannak. Eddig minden sokkal nyugodtabb volt körülöttünk, nem most kéne egymás ellen fordulni amikor bekopogtat a rossz és itt is marad jó ideig. Davinak szüksége lesz ránk, ha elmegy a kezelésre, csak reménykedni tudok, hogy nem taszít majd el magától sem minket, sem Harryt. Bár, rögtön én nem is tudnék menni, csak pár hónap után, hiszen Londonban tervezek megszülni. A kezelés 1-1,5 éves lenne neki, mint kiderült, de ember függő, hogy kinek mennyi idő után kezd el hatni.
Egy könyvesbolt előtt sétálok el, de meg állok egy pillanatra. Tudom ki dolgozik ebbe a könyvesboltba. Mély levegőt véve fordulok meg és sétálok be az ajtón. Kis csengő jelzi, hogy valaki megérkezett, ebben az esetben engem jelzett. Az árus felnéz a könyvéből és elkerekednek szemei, amint meglátja gömbölyödő hasamat.
- Szervusz Bill - nézek bele a srác szemébe, aki csupán kaland volt, mégis a következménye itt növekszik a szívem alatt. Szemei megtalálják az enyéim, de még így is értetlenül és döbbenten néz.
- Soraya.