Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]

14.rész - Terhességek

Soraya Malik

A partit szerveztem órák óta, és most végre meg van minden. Nem volt nagy jelentősége, mégis számított nekem, hogy minden jó legyen.
- Megjöttem - Gracie robbant be az ajtón, maga után azt nyitva hagyva. Táskáját ledobta a pultra, és leült egy székre, aminek támlájára rátette a kabátját. A nyitott ajtón Aaron és Ben lépett be. Gracie is arra nézett szeme sarkából, de végül rám nézett. - Hogy haladsz?
- Meg vagyok mindennel - büszkén mosolyogtam, és közben figyeltem a két fiút. Egyik-egyik Gracie két oldalára ültek, mire ő frusztráltan fújta ki a levegőt. Nyilván zavarta valami.
- Mégis, biztosan nem kell segítsek valamiben? - nyugodtan kérdezte, de éreztem a jelet, miszerint a válaszom inkább igen legyen.
- Most, hogy így mondod - tettettem gondolkodást. - Gyere. - elindultam az emelet felé, még átakartam öltözni farmeromból. Kissé már kényelmetlenné vált, növekvő hasam miatt. Gracie követett fel a szobába, ott pedig azonnal elterült az ágyon. Nagyot sóhajtott és megdörzsölt az arcát.
- Kérdezzem, hogy mi történt, vagy jobb, ha nem tudom? - homlokomat ráncolva néztem őt, majd mikor a fejét rázta a szekrényhez léptem.
- Nem hiszem el, hogy Alek még nem vett észre semmit - mikor rá néztem láttam, hogy engem néz alaposan. - Szex közben sem veszi észre? Mert akkor kezdek kételkedni abban, hogy jó a szeme, vagy ép elméjű.
- Nem szexelünk - vonok vállat. - Úgy veszi, hogy csak női hisztim van mostanság.
- Csak rá ne unjon - motyogja az oldalára fordulva.
- Szeret engem. Nem fog.
- Nem értem mi tart vissza, hogy elmond neki - rázza a fejét, már amennyire tudja fekve. - Elvetetni már nem tudod, lassan a negyedik hónapba vagy. Alek szeret, ezt te mondtad, és tudod jól, hogy mennyire akarna egy gyereket az anyjával együtt. Valakire ráakarják hagyni az éttermeket és még isten tudja miket.
- Majd elmondom neki - fordulok el tőle.
- Haladhatnál vele. - Gracie tovább szenvedett az ágyon, én addig kiválasztottam vettem fel hozzá. Mind kettő kék volt, ahogy a kiegészítőim is.
Mikor elkészültem lementünk a földszintre, ahova Alek már beengedett mindenkit. Nem voltunk sokan, tényleg, ahogy azt megbeszéltük. A szülőket meg végképp nem hívtuk, kicsit kikapcsolódásra volt szükségünk, nem pedig arra, hogy figyeljenek ránk. A kanapén terültek el, Allie és a barátja, Aaron mellette pedig Ben. Egész jól elbeszélgettek, bár Aaron távolság tartóbb volt. Harry egy fotelben ült, ölében pedig Davi ült féloldalasan. Harry az egyik kivétel. Szülőket nem akartunk és bár ő is olyan korú, még sem szülő és nem is úgy bánik velünk, hogy éreztesse ő idősebb. Ő is benne van a legtöbb dologba, amibe mi is. Mindig is irigyeltem, anyuéket a baráti társaságuk miatt, de nekik könnyebb is volt a banda miatt.
- Harry, miért van itt? - suttogta a hátam mögött Gracie.
- Hogy lássátok, amit én - vontam vállat majd mosolyogva Davira kacsintottam, aki kissé feszülten nézett rám, előtte is körbe-körbe pillantgatott. Tudta, hogy a legtöbben nem értenek vele egyet a kapcsolatukkal. Alek ölébe ültem, aki rögtön átkarolta derekam és hasamnál fonta össze őket. Kissé megfeszültem, féltem, hogy észre veszi a hasam. Az asztalra tettem nasikat, meg üdítőket, mielőtt még megérkeztek volna így már nem volt más dolgom. Mind beszélgetni kezdtünk, de valahogy idegen volt a helyzet. Így együtt még nem voltunk sose. Mikor Aaron felajánlotta az ötletet, hogy elővegyünk pár üveg alkoholt, mindenki beleegyezett. Én nem mondtam semmit. Davi felállt és közölte, hogy ők inkább elindulnak.
- Még csak nyolc óra, ne legyetek már öreg házaspár - fintorgott Allie, aki bár most ismerkedett meg Davival már most jóba vannak nagyon. Davi kérdőn nézett Harryre, de mikor meglátta rajta, hogy ő is maradna még, sóhajtva visszaült. Mindenki töltött magának, majd gyorsan le is húzták, csak én nem.
- Nem kérsz? - kérdezte Alek én pedig csak a fejemet ráztam. Megvonta vállát és lehúzta a poharában lévő alkoholt. A pasik ezután félreültek és úgy beszélgettek, ahogy mi is a lányokkal.
- Te nem ittál még semmit - nézett rám összeszűkített szemekkel Davi. Előrébb hajolt és úgy vizsgált meg alaposan.
- Nem kívántam - vontam meg a vállam nem mutatva idegességem.
- Nálad ilyen még nem volt - rázta a fejét. Leintettem, de idegességem azért megmaradt.
- Kicsim én megyek - lépett mellénk Ben. Gracie csak bólintott, de azért felállt, hogy kikísérje őt.
- Ők együtt vannak? - döbben le Allie. Nos, igen ma este kicsit sem úgy viselkedtek, mint egy pár. Gracie úgy taszította el magától, ahogy csak tudta.
- Szerintem nem sokáig - mondta Davi elbambulva. Valószínű, hogy tud valamit. És ha még iszik, el is mondja, hogy mit tud.
- Szerintem eleget ittál - vette ki kezéből Aaron a poharat mielőtt többet ivott volna. Davi kuncogva ment el Harryhez és ült az ölébe és hosszasan megcsókolta. A fiúk röhögni és füttyögni kezdtek, Allie és én pedig csak szintén nevettünk. Máskor nem így reagáltak volna a többiek se, de mindenki ivott már, és Davi még mindig kevesebbet, mint például barátja, aki a csókot elmélyítette. Fujj, a saját helyemből is láttam, hogy mit művelnek.
- Davina! - szólok rá, amikor már nagyon úgy tűnt, hogy itt több is lesz. Davi nevetve szakadt el tőle és még adott egy utolsó puszit Harry szájára. Az nevetve fonta derekára kezeit és apró köröket írt le rá. Szeretetteljesen nézett rá.
- Látod, szereti - mondom Aaronnak, aki csak bólogatott. Na, nem azért mert igazam van, hanem a túlzásba vitt italoktól elbambult.
- Ő egyébként hány éves? Tudom, hogy valami bandába volt benne régebben, de nem sokat tudok róla - kérdi Allie, kezében egy poharat fogott a másikkal pedig annak a szélén körözött ujjaival.
- Harminckilenc - mondja Davi, aki idefigyelt ránk, a fiúk beszélgetését figyelmen kívűl hagyva. Továbbra is Harry ölében ült, mellkasához dőlve. Hosszú hajával játszadozott, mire Harry rá szentelte a figyelmét és mosolyogva adott a homlokára egy puszit. Davi boldogan fészkelte be magát a mellkasához. Allie eközben sokkosan nézett a huszonegy éves nővéremre.
- Ez..Öhm..Hát - kezdett bele többször, de egyszer se tudta befejezni. Kérdőn néz rám, hogy miként is lenne helyes reagálnia.
- Boldogok együtt - mondom szelíden. Allie látta rajtam, hogy én teljes mértékben áldásomat adom rájuk, így ő is nyugodtabban bólintott. - Csinálok kaját - szólalok meg kicsit hangosabban, de látszólag senki nem figyelt rám. Felálltam és a konyhába mentem.
- Hát te? - meglepődtem, amikor Graciet a pulton ülve láttam meg. Elgondolkodva nézett maga elé, érkezésemre kapta fel a fejét.
- Csak agyalok - vonta meg vállait egy mosolyt erőltetve magára. Sose ment neki ez a fajta mosoly.
- Zűr a paradicsomban? - én őszintén mosolyogtam, miközben kinyitottam a hűtőt. Szendvicseket kezdtem készíteni, az egyszerű.
- Nem is kicsi - nevette el magát. - Főleg, hogy vége.
- Mi? - értetlenül néztem fel rá. Nem értettem, amit mondott pontosan.
- Vége - vont vállat. - És a legkínosabb, hogy nem is fáj. Egy kicsit sem. Tudom, nem tartott pár hónapnál több ideig, de már komolyabb volt az elejétől fogva. És én most kiraktam, amikor felajánlotta az összeköltözést. Időzíthettem volna ennél jobban? - hadonászva magyarázott a végén pedig felnevetett és megdörzsölte az arcát.
- Szakítottál Bennel? - néztem rá meglepődve. Bólintott. Hát ez valóban meglepő. Azt hittem, hogy majd ő is úgy lesz Bennel, mint én Alekkal.
- Nem bírtam tovább.
- Ha így érezted jónak, akkor biztosan így is a jobb - bíztatóan mosolyogtam rá.
- Igen, tudom - mosolyogva bólogatott.
- Látom rajtad, hogy van még valami baj - felvont szemöldökkel néztem arcát, ami bár boldog volt, de egy súly még nyomta a vállát.
- Terhes vagyok, Sora - nézett fel szemeimbe és kifújta az eddig bent tartott levegőt.
- Mi van? - még a kenőkést is majdnem kiejtettem a kezemből, a hír hallatán. - És Ben, hogy fogadta?
- Sehogy. Nem ő az apa.
- Ó - ért el a felismerés. Bent a nappaliban nem rég, volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy Davi elkotyog valamit Gracievel kapcsolatban. Aaron ugrott oda és elvette Davitól a piát. - Aaron az? - látszólag meglepte, amiért tudtam róla.
- Honnan..?
- A testvérem - vontam vállat. - Láttam, hogy titkol valamit. Ezesetben a titok te voltál - Gracie kínosan mosolygott. - Tud róla?
- Nem - sóhajtva rázta a fejét.
- Mond el neki - szóltam rá, mire ő felvont szemöldökkel nézett rám. Igaz. Bagoly mondja verébnek..
- Nem volt még alkalmam. Még csak most kezdtünk bele ebbe a kapcsolatnak sem nevezhető dologba.
- Elveteted? - döbbentem le. Az unokahúgom vagy öcsém, nem teheti ezt. De hiszen én is ezen gondolkodtam, csak lecsúsztam az időről, amíg ellehetett volna.
- Nem - rázta a fejét határozottan. Nagyon biztos volt benne. - Arra gondoltam, hogy egy unokatestvéremhez megyek Sidney-be.
- Gracie ezt nem csinálhatod - ráztam meg a fejem, homlokomat ráncoltam. - A testvérem akármilyen pöcs is, de imádta mindig is a gyerekeket. Nem tudhatod, hogy hogyan reagálna erre. És ha te nem mondod el neki, akkor én fogom. Nem titkolhatod ezt. Anyu minden vágya egy unoka és Zayn sem ellenezné.
- Tudom, igazad van - már sokadjára sóhajtott fel és túrt bele hajába. - Beszélek vele. Köszönöm! - halvány mosollyal arcán ment a nappaliba és félre hívtad Aaront. Az udvarra mentek, ahova nekem tökéletes a konyhából a kilátás. Gracie leült a fa alatti hintába előtte pedig ikertestvérem állt zsebre tett kezekkel. Érdeklődve nézte a csendben földet pásztáló Graciet. Nem sokkal később Gracie belekezdett és sűrűn hadonászva mondta, mondta és csak mondta. Aaron elsőnek döbbenten hallgatta, majd elmosolyodott. Ekkor jutatott el a tudatáig, hogy apa lesz. Gracie még mindig beszélt, amikor testvérem közeledni kezdett hozzá. Csak akkor hagyta abba a beszélést, amikor Aaron leguggolt elé. Gracie lábait fogta majd mondott valamit, amitől barátnőm csillogó szemekkel felnevetett. Közelebb hajolt Aaronthoz és hosszan megcsókoltál egymást. Már tudtam, hogy nem kell figyelnem, minden rendben közöttük.
Rajtad a sor..
Tudtam, hogy nekem kell lépnem most. Gracienek nehezebb dolga is volt és mégis lépett. Nekem viszont egyszerűbb. Fogjuk rá.
- Látom Aaron talált végre egy rendes lányt - hallottam magam mögül egy hangot, amit mindennél jobban imádtam és a hang tulajdonosának kezeit derekam körül láttam meg.
- Igen - fordultam felé mosolyogva. - Beszélnünk kéne valamiről - komolyodtam el.
- Szerintem is. - bólintott egyet. - Beszéltem Davival. Nem javult az állapota - rázta a fejét szomorúan.
- Mit mondott az orvos? - kezdtem el aggodalmaskodni. Alek arcomra simítva kezét próbált megnyugtatni.
- Majd ő elmondja, beszéljetek erről, ha kijózanodott.
- Oké.
- Mit akartál mondani? - kérdezte én pedig nagy levegőt vettem.
- Terhes vagyok - mondtam ki gyorsan, mire Alek lemerevedett. Másodpercekig csak nézett aztán felkapott és megpörgetett a levegőben. Nevetve kapaszkodtam vállába, majd mikor letett mélyen szemeimbe nézett.
- Szeretlek. Mindennél jobban! - húzott magához egy hosszú csókra. Lábaim megremegtek, kezeimet nyaka köré fontam. Hihetetlenül boldog voltam, de egy dolgot még nem mondtam el neki, amit bár nehéz lesz, de elkell mondanom neki. Nem vagyok biztos benne, hogy elmondjam talán jobb lenne ezt a dolgot megtartani magamnak. Nem ő az apa.