9.rész - Kísérő

407 25 0
                                    

Davina Carter

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Fura, mert általában sose kelt fel senki, tudják, hogy iszonyatosan hisztis tudok lenni olyankor.
- Jó indokod legyen, amiért felkeltettél vagy esküszöm, hogy...
- Segítség kell - Harry hangját hallom meg a vonal végén. Azonnal felülök és göndör hajamba túrok.
- Baj van?
- Hát, nagy bajnak nem nevezném, de mondhatjuk annak is.
- Harry ne szórakozz. Felkeltettél. Vagy bajban kell, hogy legyél vagy öngyilkosságot vállaltál, mert kinyírlak - sóhajtok, felőle pedig halk nevetést hallok.
- Ne legyél ilyen morci. Igen is bajban vagyok. Lenne egy esemény, amire kísérő kellene. A zenei pályafutás miatt is és a színészi miatt is.
- Jól van felvágós - forgatom szemeimet. - Mikorra?
- Másfél óra múlva.
- Na, ne már. Az ilyen események nem este vannak? - sóhajtok álmosan.
- Nem mindig - hallom, ahogy kuncog rajtam. Idegesítő.
- Zayn ott lesz? Vagy Louis, vagy bárki más, aki mondhatná anyunak? - nem akarom, hogy lásson minket, mert biztosan azt hinné, több van közöttünk, mint barátság - vagy valami olyasmi.
- Nem, egyikük se jön. De biztosan lesznek fotósok - sóhajtok és felkelek az ágyamból. Végül is, vágjunk bele, mindegy. - Nem muszáj jönnöd, talán butaság volt, hogy - félbeszakítom, mielőtt folytatná.
- Elmegyek.
- Tényleg? - őszinte döbbenet hangzik a hangjából. - Köszönöm! Tényleg, köszönöm!
- Jól van, nyugalom - nevetem el magam. Közben szekrényem elé állok, hogy valami ruhát keressek. Nem igazán van olyan ruhám, ami ilyen alkalomra megfelelne. Gracie szobájába megyek át, nincs itthon most se. Nála se járok nagyobb szerencsével. Neki több ilyen ruhája van, de a legtöbb kivágott számomra. - Harry - szólok a még vonalba lévő Harrynek.
- Igen Kicsilány? - hangjától kissé elolvadok, de hamar vissza rángatom magam a jelenbe.
- Nincs ruhám - nyögök kínosan. Megbánom ezt a kijelentést ezzel a kínos nyögéssel. Harrynek igazán piszkos a fantáziája többnyire.
- Gracienél nézted?
- Igen. Sophia tökéletes ruhákat tervez még mindig, de Gracie csak a kivágottakat hozza haza - sóhajtok, ahogy megnézek egy fekete, földig érő szépséget, de a dekoltázsa túl mély.
- Nem csak te gondolod annak? - hallom hangján, hogy mosolyog. Francba, ismer. - Várj, választok én. A környéken vagyok, pár perc és megyek.
- De Harry - kezdem, hiába már lerakta. Bosszúsan sóhajtok és hajamba túrok, hogy álljon valahogy. nem foglalkozok vele, hogy hogy nézek ki, nem törekszek arra, hogy tetszek neki. Nyuszis mamuszom van lábaimon és egy kék rövid gatya hozzáillő toppal. A konyhába megyek addig és zöld teát töltök a macskás bögrémbe. Szokásos reggel. Amikor csengetnek forró teámmal megyek ajtót nyitni. Mikor kinyitom, Harry végig mér.
- Nem lehetne, hogy így gyere? - kérdi, mikor megtalálja szemeimet.
- Biztos nem - rázom a fejem és mikor bejön, csak becsapom utána az ajtót. Az ajtó csapkodás a szokásom. Otthonosan érezve magát Gracie szobájába megy én pedig a nyomában. Nem tudom nem nézni szűk fekete nadrágba bújtatott hosszú lábait és kerek fenekét. Feljebb haladva csak egy fehér ing van rajta, aminek ellenére is látszik izmos háta. Mikor megáll a szekrény előtt és felém fordul, úgy teszek, mint aki egész végig nem stírölte.
- Kicsilány, ez a szekrény tele van ruhákkal, amik jók lennének - vonja fel egyik szemöldökét.
- De mindegyik túl sokat mutat - ragadok meg egy kék ruhát, aminek jobb combjánál túlságosan fel van vágva.
- Szerintem nem. Amúgy is ez különleges alkalom, néha megengedheted - kacsint rám majd visszafordul a szekrényhez. Több ruhát is kivesz, amit szerinte fel kell próbálnom. Köztük van tűz piros, baba rózsaszín, narancssárga és egy szürke. Mindet felpróbáltam majd mikor ki lett választva volt még egy óránk így Harry elment hagyva engem készülni. Sminknek se túloztam csak vékonyan húztam tust, meg egy kis rúzs. A szürke ruhához fekete magassarkút vettem fel, az már a sajátom volt. Hajamat laza kontyba kötöttem, majd telefonáltam Harrynek, hogy készen vagyok. Időközben Gracie is haza jött, természetesen nem bánta, hogy kölcsön vettem egy ruháját. Inkább örült, hogy nem a szokásos farmerjaimba vagyok. Mikor mondtam neki, hogy Harryvel megyek csak a fejét rázta rosszallóan, de nem szólt semmit. A fürdőbe ment, míg én vártam Harryre.
- Davi tudsz segíteni? - kiált a fürdőből Gracie. Sóhajtva indulok be hozzá a fürdőbe. - Sietnem kell, te meg még úgy is vársz, leöblíted légyszi a kádat? Tiszta habos, az előbbi hajmosásom miatt - boci szemekkel néz rám majd ki is szalad. Beletörődve, hogy úgyis megcsinálom, fordulok vissza a kádhoz. Láttam, hogy amióta haza jött siet, szóval nem akadékoskodtam most.
- Na, kész vagy? - jelenik meg mellettem Harry.
- Aha, egy pillanat - mondom és megengedem a vizet. Viszont a hideg víz, ahelyett, hogy a kádba folyna, fent a zuhanyrózsából kezd folyni, egyenesen ránk. Kinyírom Graciét, amiért átállította.
- A francba Gracie! - kiáltok remélve, hogy meghallja, de csak az ajtó csapódást hallom. A szintén vizes Harryre nézek, akire tapad a vizes fekete zakó és hosszabb haja. Most, hogy így nézem.. talán nem is bánom annyira, hogy ő is kapott egy kis vizet. Ez a látvány valamennyire eloszlatja a dühöm. Viszont az esemény eszembe jut. Nem fogok tudni elkészülni rövid idő alatt.
- Sajnálom - harapok ajkamba, miközben zöld szemeibe nézek.
- Csak ezért - mutat végig rajtam. - a látványért nem haragszom. - végig nézek magamon. A szürke ruha, ami kevésbé tapadt most tökéletesen tapad mindenhol.
- Perverz - csapok karjára és kiindulok a fürdőből. Majd Gracie feltörli a vizet, ha már az ő hibája. - Nem lehet farmerba elmenni? Sokkal hamarabb elkészülnék. - Harry elneveti magát.
- Nekem a kocsiban van egy plusz öltönyöm. Louis rávett, hogy betegyem pont az ilyesmi esetek miatt. De neked még van időd elkészülni, újra. - bólintok, és a szobámba megyek, ahol leveszem a vizes ruhát és felveszek egy fekete hasonló fazonút. Hajamat kicsit megszárítom. Harry is lemegy azért az öltönyért és egy tisztába tér vissza, haját ezúttal kisebb kontyba kötötte. Ez is jól áll neki.
- Hölgyem - a bejárati ajtót kinyitja előttem én pedig mosolyogva köszönöm meg majd lépek ki. Kint belé karolok, és úgy megyünk le a kocsijáig.
- Mondanám azt, hogy ha unalmas lesz, szólj és elmehetünk, de tudom, hogy imádni fogod - mosollyal arcán kanyarodik ki az utcából.
- Honnan veszed? - nem ismerem be, de igaza van, imádom az ilyen eseményeket. Harry elneveti magát. Egyre többet teszi ezt, de nincs ellenemre. Tetszik, ahogy nevet. Megmosolyogtat engem is.
- Mindig is imádtad - pillant rám sokatmondóan, és én szégyenlősen elmosolyodom ezen. Szégyenlősen? Mi van velem? Sose vagyok szégyenlős.
Mikor megérkeztünk és kiszálltunk fotósok kezdtek fényképezni. Nem voltak sokan, így nem is készült olyan sok kép. Végig sétálunk a fotósok mellett, be az épületbe. Egy hatalmas hallba érünk, ahol csodálva nézek körül. Hatalmas volt és szép. Persze, anyu is elvitt már pár ilyen eseményre és Sophia is a nyáron Milánóba. Mégis elcsodálkoztam a hely szépségén. Harry még akkor felajánlotta karját, amikor kiszálltunk a kocsiból én pedig belekaroltam. Most ahogy megálltam pár másodpercre ő is megállt. A mennyezetet néztem, eltudom képzelni, ahogy a szemeim csillogtak. Fehér és barna színű az egész, de leginkább a fent futó forma fogott meg.
Harry tekintete a következő, amire tekintetem téved. Mosolyogva néz engem.
- Tetszik, igaz?
- Nagyon - bólogatok hevesen. Még egyszer körül nézek, majd beljebb sétálunk és rájövök, hogy rengeteg régebben híres vagy még most is híres ember van itt. Akad egy-két ismerős, anyu sok embert bemutatott. Szokása volt mindenféle ilyen eseményre elmenni, ha biztosítani tudta a felügyeletet ránk, ha mi nem akartunk menni. Persze Sora rengetegszer elkísérte, ahogy én is, de Sora talán dupla annyiszor. Tudni lehetett, hogy követi anyu példáját és bevonul a hírességek közé.
Minden nőn hosszú elegáns ruha volt, a férfiakon pedig szmoking. Voltak Harryvel egy idősek, de azt kell mondjam, hogy talán ebbe a korosztályba Harry volt az aki a legjobban figyelt magára. Ránézésre nem igazán mondanám azt, hogy 39 éves, inkább egy huszonkilencnek mondanám egy kis jó indulattal.
- Hozok egy pezsgőt, oké? - kérdezte Harry én pedig bólintottam. Kissé feszengve álltam, mindenki beszélgetett valakivel én pedig csak álltam. Reméltem, hogy Harry hamar visszaér. Imáim pedig teljesültek ugyan is pár pillanat múlva Harry állt meg előttem.
- Köszönöm! - mosolygok halványan. Bele iszok egy nagyobb kortyot, muszáj ellazulnom egy kicsit. Körül nézek még egyszer. Minden olyan idegennek tűnt, pedig voltam már ilyenen. Talán Harry jelenléte miatt.
- Emlékszem két évvel ezelőtt - gondolkozik el pár pillanatra, hogy biztos legyen a dátumba. - tavasszal volt egy hasonló esemény, csak nagyobb. - Bólintok miszerint értem, de még mindig nem értettem mire akar kilyukadni. - Anyádon Sophia egyik ruhája volt, Gracie akkor nem akart jönni éppen lázadt - halkan kuncog. Gracie nem az a lázadó típus, mégis meg van neki az a bizonyos természete. - A hajad - fülem mögé tűrt egy kósza hajszálat. - a válladig ért és sokkal inkább szőkébb volt. A ruhád pántos volt - most vállaimon simított végig óvatosan. - bordó és a hátánál - hátam felé kezdi vezetni kezét és ott is végig simított. - sokkal kivágottabb volt, mint a mostani, mégis valahogy elegáns. - csípőmre vitte a kezeit - Sokkal jobban tapadt erre a csodás alakodra. - Már a mondandója felénél akadozva vettem a levegőt, amikor elért a felismerés, hogy miről is beszél. Valóban két éve volt egy esemény, amire anyut elkísértem és Aaron is jött. Akkor kezdett el csajozni jobban, tizenöt évesen. Nem tudtam, hogy azon ő is itt volt, de már értem, hogy egyik pillanatról a másikra anyu miért vállt zavarossá.
- Ott voltál? - halkan kérdeztem, hangom nem volt képes hangosabb lenni.
- Ott bizony. És csodásan néztél ki. Na, nem mintha most nem - zavartan neveti el magát. - de akkor mégis szembetűnőbb volt a változás. - mély lélegzetet vettem. Nem tudom, hogy jobban megcsókolni akartam vagy csak a nyakába ugrani és megölelni.
- Ha ezt tudom, köszöntem volna, vagy valami - homlokomat ráncolom, mégis még kissé le vagyok döbbenve. Amit az előbb Harry csinált..leírhatatlan érzés volt. Romantikus volt.
- Ha most nem ismertél meg, akkor sem lett volna másképp - ajkain őszinte mosoly ült, míg én erőltetetten mosolyogva fordítottam el a fejem. Megismertem volna, ebbe biztos vagyok. Két éve az az esemény még a baleset előtt volt.
- Lehet - vissza néztem szemeibe úgy válaszoltam. Elvesztem volna zöld szemeibe, ha nem látok meg mögötte egy nőt. Ismerős szőke haja válláig ért és mély dekoltázsú ruhát viselt. Mosolyogva beszélt valakivel, amikor felém pillantott. Azonnal észrevett. Előző beszélgető partnere miatti mosolya még az arcán volt, így nem tudtam leolvasni mire is gondol.
- Harry - motyogtam halkan, amikor a nő valamit mondott annak, akivel beszélt utána pedig elindult felénk. - Itt van Perrie is.
- És? - értetlenül kérdezett vissza.
- Nem tudom mennyire vagy képbe, de pár éve úgy másfél éve volt egy veszekedése anyuval. Említésre került Zayn is és, hogy engem anyu rosszul nevelt.
- Ó, már értem - bólintott utána pedig Perrie hozzánk ért. Harry mellém állt és egyik kezét derekamra tette.
- Sziasztok - mosolyog Perrie. Őszintének tűnt a mosolya mégis én kínosan éreztem magam. Harry és én is köszönünk. Harry különösen távolságtartónak tűnt, és Perrie se vett róla nagyon tudomást.
- Nagyszerűen nézel ki Davina!
- Köszönöm! - bólintottam mosolyogva.
- Anyád is jött?
- Nem - megfeszültem, de Harry apró köröket írt le az oldalamra így attól valamennyire megnyugodtam. - Otthon maradt Zaynnel. - Persze, Davi döfd csak belé azt a kést. Idióta.
- Ó, értem - mosolyogva bólintott. - Gondolom most elég elfoglaltak az esküvő miatt.
- Azok, bizony - mosolyom egyre magabiztosabb tudom, hogy mindez zavarja Perriet. Most kedves volt ez így igaz, de akkor szidta anyut és emlékszem miket mondott. Megérdemelte, hogy visszakapja egy kicsit is. Elnézést kért, hogy mennie kellett és két puszit adott, amit bár belül elleneztem, de nem tiltakoztam, amikor közelebb hajolt. Elköszönt majd elment.
- És íme, újra a gúnyos Davina - fordul felém Harry, fél szemöldökét felvonva. Fura volt hallani a nevemet tőle, de tetszett. Ahogy kimondta olyan más volt.
- Ilyen is kell - vonok vállat. Nem voltunk még ott sokáig, a megfelelő időt eltöltöttük majd leléptünk. Haza vitt, természetesen. Csúnya lett volna, ha nem teszi.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - velem szembe áll a kapuban. Mosolyogva bólintok. Örülök, hogy elhívott igazából. Ajkait rágja, látom, hogy mondana valamit, de végül elköszönni készül.
- Harry - szólok utána. Visszanéz, rám én pedig máris átgondolom, hogy megkérdezzem e. - Ez most egy randi volt?
- Ez? Nem - elneveti magát, én pedig szégyenembe a földre vezetem a tekintetem. Totális égés. - Ha én elviszek egy lányt randizni tudja, hogy az valóban az volt. - még mindig nem néztem rá, csak éreztem, hogy pirosodok. - Például elvinnélek egy romantikus vacsorára, egy szép mégsem túl giccses helyre. Borozgatnánk. Utána elmennénk, hogy megtáncoltassalak, végül haza hoználak. És talán egy csók is belefér. - mondandója végén felnézek rá, csak most vettem észre milyen közel is állt.
- Nem hangzik rosszul.
- Akkor esetleg este meg is ejthetnénk - magabiztos mosolya kiült arcára.
- Hatra kész vagyok - mosolygok, majd minden szó nélkül besétálok a házba.
Arcomról a mosoly letörölhetetlen még akkor is amikor fél órával később egy plázában vagyok Sorával felkészülve több órányi vásárlásra. Nem tudta az sem elrontani a kedvem, hogy folyton arról kérdezgetett, hogy mi van Harry és köztem. Talán ő az egyedüli, aki nem mutat semmiféle undort afelé, hogy Harryvel ismerkedünk. De csak barátok vagyunk, ahogy régen is. Másoknak sem lehet semmi panaszuk ránk. Miért ne lehetne jóba egy fiatal lány egy majdnem középkorú férfival?
Ideje lenne néhány új ruhát vennem. Bár tökéletesen megelégszek a farmerjaimmal is.
Később dolgozni mentem, ahova Alek is beugrott segíteni. Mosolyogva szolgáltam ki mindenkit, ami meglepő volt.
- Mi ez a jó kedv? - vonja fel szemöldökét Alek.
- Csak jó napom van - mosolygok rá ártatlanul, de láttam az arcán. Mindig is tudta, hogy mitől van jó kedvem valahogy rájött. Sora is délután bejött, de nem tűnt úgy, hogy jól van. Aggódom érte, és ezért beszélni is fogok vele minél hamarabb.
Négy óra volt, amikor vége lett a műszakomnak és hamar el is mentem a kávézóból. Haza siettem és egy zuhannyal kezdtem. Tudom, hogy nem kéne olyan nagyon készülnöm az estére, de úgy érzem muszáj. Legalább most jöjjön elő az a tipikus csajos oldalam. Sora és Gracie biztos majd ki ugranának a bőrükből, ha látnák, hogy milyen vagyok most.
Éppen hat óra volt, amikor felvettem a magassarkúmat is és úgy gondoltam tökéletesen kész vagyok.


Faded (Harry Styles ff.) [Befejezett]Where stories live. Discover now