FIRE

RUN 8.rész

"Nem lélegzek."

Valamikor kora délután felriadtam és úgy éreztem, mintha a fejemet valami furcsa köd venné körül. Ülő helyzetbe varázsoltam magam, de azonnal megbántam. Erős, szúró fájdalom hasított végig a homlokomtól egészen a tarkómig.
Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és elvonszoltam magam a konyháig. Az elektromos óra szerint majdnem másfél napot aludtam.  

Mivel nem nagyon szeretem a gyógyszereket, nem tartok magamnál semmilyen fájdalomcsíllapítót, amivel enyhíthetném a kínzó hasogatást.

Amikor beértem a konyhába, leülni sem volt időm a  hirtelen  homlokomba nyilaló fájdalom miatt. Reflexszerűen kaptam oda, hátha az érintésem enyhíti, de a kezeim alatt megéreztem homlokom lángolását.

Csúcs, még lázas is vagyok.

Biztos elkaptam valakitől. Orromon levegőt egyáltalán nem kaptam, akárhogy próbáltam kifújni, csak még jobban bedugult. Célszerűbbnek láttam visszafeküdni az ágyba, de jelen pillanatban a forgó szoba a kanapé és a kisasztal közötti helyet választotta ágypótléknak.

A telefonom valahol csipogott párat, majd őrületes csőrgésbe kezdett, ezzel az így is fájó fejemet tovább fájdította. Egy pár perc után abbamaradtak a csörgések, már egy pillanatra meg is nyugodtam, épp egy elhasznált zsepin kerestem még egy olyan helyet, ahova még fújhatok, mert már az összes zsepim elfogyott, amikor valaki újrakrakezdte a hívogatást.   Kezeim teljesen el voltak gyengülve, lábaimat szinte mozdítani nem tudtam, az orrfújás is jó szarul ment. Az orrom tartalmának nyolcvan százaléka az arcomon kötött ki- nem is beszélve arról, amikor csak úgy spontán elkezdett folyni a takony.  A koszos zsepijeimen eldőlve, totál fikásan próbáltam kizárni a zajt, hátha elmúlik a hatalmas nagy fájdalom a testemben.

Eszembe jutottak a tegnapiak, minden, az eső, a fürdőszoba, Jungkook, és egy pillanatra örültem, hogy alig kapok levegőt.  És amúgy megint igazuk lett. Sikerült nyáron , egy esőzés alatt kurvára megfáznom. Végülis, erre is csak én vagyok képes.  Egy hatalmas tüsszentéssel sikerült a torkomnak a tudtára adni, hogy neki ilyenkor fájnia kéne.

-Banyek - szólalt meg egy férfias hang az én számból. Nyűgösen összeszorítottam a szemem, fájt mindenem, elviselhetetlenül, annyira, hogy kicsordult a szememből a könny. Abbamaradt az idegesítő telefonhang. Újra. Most több időt hagytam, mielőtt örülni kezdtem. Amikor egy jó húsz perc után sem csendült fel újra a csengőhangom, elhelyezkedtem valahogy, és elaludtam.

Nem aludhattam sokat, mert még ramatyabbul voltam, mint előtte. Álmatlan álmomat valaki megzavarta avval, hogy verte azt a hülye bejárati ajtót és valami, számomra összefüggésbe nem hozható szavakat mondott. Egy szót sem tudott felfogni ködbe borult agyam, és a földhöz szegezett gyengeségem. Mostmár nem küzdöttem a fájdalom ellen, már nem bírtam. Fájdalmas grimaszba torzult az arcom, köhögtem, tüsszentettem, volt amikor egyszerre a kettőt. Az ajtóm verése nem nagyon maradt abba,és olyan volt, mintha valaki a fejemet verné az ajtó helyett.
Azt hiszem, valaki kinyitotta az ajtómat. Próbáltam elcsendesíteni magam, de csak még hangosabb lett a köhögésem.

-Chaerin!- szólalt fel a betörő- Jaj, istenem Chaerin! - közelebbről hallottam a hangot.  Olyan betörővel van dolgom, aki ismer engem? Felnyögtem, amikor a hideg keze homlokomhoz ért. -Hisz lángolsz! - felemelkedtem a földtől, majd valami meleghez értem.  Teste még jobban lángra keltett.  - Aigoo, még a tegnapi ruha van rajtad. - susmogta - itt vagyok, itt vagyunk és segítünk. mondtam, hogy többet nem engedlek el. - szemem épphogy kinyitottam, fájt a fény is, ami bejutott a retinámhoz, mégis láttam, hogy Jungkook visz a kezében.

-Nagyon fáj - suttogtam rekedtes hangon. Szemeit rám emelte, majd bánatosan elhúzta a száját.

-Tudom. De megoldom. Megoldom, ígérem.