FIRE

2.rész

"-Márpedig megeszed. Olyan sovány vagy, biztos nem eszel rendesen.-rosszul esett amit mondott, akármennyire igaza volt.Letört egy csíkot és a kezembe nyomta. - Legalább ezt edd meg. A vérveszteségtől biztos lement a vércukrod. Tuti szédülsz és fáj a fejed...- most hogy mondod, tényleg kicsit szédülök... Milyen anyáskodó. Ránéztem az utolsó emberre, aki összeszűkült szemmel méregetett.

-Jeon Jungkook- mondta flegmán és itt abba is maradt a beszélgetés egy időre... Érdekes egy este lesz az tuti..."

A csokit továbbra is a kezemben szorongatom. Nem értik meg, hogy nem bírom megenni.Össze-vissza beszélgetnek mindenről, néha engem is belevonnak. A csoki már olvad a kezemben, de eddig senki nem vette észre, hogy nem ettem belőle semmit. Felálltam és elvonultam a mellékhelyiségbe. A csokit kidobtam a kukába, lemostam a kezemről a csokit, majd a tükörbe néztem.Ha apám rájön, hogy hét vadidegen fiúnál éjszakáztam... Nekem annyi. Miután végeztem eme csodálatos tevékenységemmel, kivánszorogtam a fürdőből. Visszaültem a helyemre, és lehajtott fejjel hallgattam tovább a beszélgetéseiket.

-Héj, ChaeRin!- szólt V- Nincs meleged?

-N-ni-nincs...-hebegtem gyorsan.

-Már én is mondtam Neki, hogy vegye le-rázta a fejét semleges arccal... asszem Jungkook.- Ráadásul még csupa vér is... Nem hiszem, hogy csak megbotlott-morogta az orra alatt az utolsó mondatot, de én tisztán hallottam. Hitetlenkedve néztem rá, majd elkaptam a fejem, nehogy rájöjjenek az igazságra.

-Tényleg csupa vér?-kérdezték a többiek. Szúrósan ránéztem arra, kinek eljárt a szája, majd lehajtottam a fejem.

-Ez... ez nem v-vér.-mondtam halkan.

-De akkor is koszos. Mindjárt hozok egy pólót, azt vedd fel estére. Valamint vedd le a nadrágodat is. -mondta RapMonster, majd elindult felfele.-Jungkook, mutasd meg neki a vendégszobát.-szólt még vissza.Jungkook felállt a helyéről, és elindult valamerre. Lassan én is elkezdtem követni. Kicsit kezdtem rosszul lenni, de most nem foglalkoztam vele. Követtem fel a lépcsőn, tök csendben, amikor egy elég erős szédülés tört rám. Gyorsan megfogtam a korlátot és összeszorítottam a szemem. Lassan leültem a lépcsőre és vártam, hogy elmúljon a szédülés. Éreztem, hogy valaki leül mellém, de nem néztem rá.

-Minden rendben?-kérdezte halkan.Lassan ráemeltem a fejem, de még nem nyitottam ki a szemem. Egy pár perc múlva már a tűrhető fázisra lépett át a szédülés, ezért kinyitottam a szemem. Egy ébenfekete szempárral találtam szembe magam, aki elég áthatóan fürkészett, de nem szólt semmit.-Indulhatunk?-kérdezte még mindig halkan. Az őrületbe tud kergetni avval, hogy ilyen halkan beszél. Bólintottam egy aprót, és felálltam. Folytattuk utunkat egy ajtóig, amit kitárt előttem, majd előre engedett. Bevonszoltam magam, majd RapMonster meghozta a pólóját. Ami rövid ujjú. És nem hozott gatyát.

-Öhm... izé... nem kaphatnék inkább egy hosszú ujjút? És tudnátok esetleg egy melegítőnadrágot adni? Kérlek.-remegtem meg egy kicsit- Ígérem kimosom meg minden.

-Persze, tehetünk valamit ez ügyben. Jungkook -szólt az említettnek, mire az ránézett- Tudnál neki hozni egy pulcsit? Addig én keresek valahol egy gatyát. Mindketten elvonultak, így kicsit jobban körbe tudtam nézni. Van itt egy szintetizátor, egy íróasztal, egy ágy és egy szekrény.Leültem óvatosan az ágy szélére és vártam. Lent egy kisebb vita keveredett, szinte biztos voltam benne , hogy miattam veszekednek. Nem is vettem észre, hogy RapMonster visszatért. Lerakta mellém a nadrágot, majd leguggolt elém.

-Kicsi Lány... Elmondod mi történt?-kérdezte suttogva, hogy biztonságban érezzem magam.

-Ez nem olyan dolog, amire az ember büszke.-motyogtam, és lejjebb húztam a pulcsim ujjait.