FIRE

18.rész

"Tagadjuk a tagadhatatlant"

Esetlenül álltam Jungkook előtt, aki mosolyogva nézett.
-Még mindig ugyanazt gondolod rólam? - suttogott és még egy puszit kaptam a számra.
-Soroljam?- húztam fel lassan a szemöldököm. Jungkook halkan felnevetett, majd szorosan megölelt.
-Amúgy nagyon szépen rajzolsz- dörmögte- esetleg álljak modellt? Aktfestményt nem akarsz csinálni?- röhögte el a végét. Megcsaptam a vállát, majd elhúzódtam.
-Seggfej.
-A lányoknak nem áll jól a csúnya beszéd.
-Ahogy a fiúknak se a nagyképűség.
-Tudom, hogy szereted, ha elhiszem magamról.- felhorkantam erre a kijelentésre, majd nevetve elhagytam a szobát.
Fülig pirulva mentem le a nappaliba.
-Hát te, ChaeRin, hogyhogy nem alszol még? - ugrott elém a félhomályból Taehyung.- és min veszekedtetek Jungkookkal? És miért vagy ennyire piros??
-Hát izé... nem jön álom a szememre... ideges vagyok a dalok miatt...-  elmentem mellette, egyenesen a konyhába.
-És emiatt veszekedtetek Jungkookkal?
-Aha.
A pohárvizet, amit szürcsöltem, gyorsan lehúztam, majd egy öblítés után a poharat a szárítóba nyomtam.

Vegyes érzelmekkel forogtam össze-vissza az ágyon, valahogy képtelen voltam elaludni. Folyton újra és újra lepörgettem a szemeim előtt a csókot. Az a hevesség. A puha ajkai. A belőle áradó illat. Még most is zavarba jövök az emlékétől...

Reggel a fiúk már nem voltak otthon, amikor felkeltem. Korán el kellett menniük az ügynökséghez, mert átbeszélik a Comeback-et- legalábbis Namjoon ezt írta.
Írtam egy válaszcetlit, amire gyorsan ráfirkantottam, hogy este fele jövök -hátha előbb érnek haza, mint nyolc óra.
A fekete táskámba beletuszkoltam a maradék pénzem és a telefonom, majd kiléptem az utcára.
A telefont böngészve találtam egy csomó helyet, ahova lány alkalmazottakat keresnek. Cukrászda, McDonald's , pincér, pultos, könyvesbolt...

KÖNYVESBOLT!!

Gyorsan megnéztem, hol helyezkedik el az üzlet, majd szinte száguldozva értem a célhoz. Néha-néha rám dudáltak, meg kikiabáltak a kocsikból, de nem érdekelt. Kel az állás.

***

Álmosan battyogok haza a könyvesboltból. Egy idős néni a tulaja, és azonnal nekem adta a munkát. Már ma dolgoztam is. Rengetegen megfordulnak arra, ami rendkívűl megmelengette a szívem, mivel nem gondoltam volna, hogy még ennyien szeretik az írott formában kiadott könyveket.
Egy hatalmas ásítás közepette lépek be a lakásba. Bekapcsolom a telefonom. Tizenöt nem fogadott hívás, ebből tíz Jungkook, kettő V, és három Jimin.
-Hahó - kiáltom el magam, miután tudatosul bennem, hogy lassan tíz óra van. Sokáig elidőztem a boltban.
Hangos kiáltások, majd erőteljes lábdobogások zavarják meg az épület nyugalmát.
-RinRin- kiabál Taehyung, majd szoros ölelésbe vont, miközben hülyeségeket motyogott a fülembe. - a többiek elmentek keresni téged. Csak én és Rap Monster maradtunk itthon. Hol voltál ennyi ideig?

-Merre jártál Kicsi Lány?- lépett elém Namjoon, és arrébb tolta szegény V-t. - És miért nem vetted fel a telefont?  Taehyung, hívd fel Jungkookot.... ne inkább Jimint. Mondd, hogy hazaért.

-Írtam egy levelet, hogy este jövök. Miért kell ennyire meglepődni ezen? Munkát keresni indultam, majd egy könyvesboltban ragadtam, mint eladó.- mosolyogtam a végén- érted Nam? Van munkám! - visítottam el a végét, mire nevetve összeborzolta a hajam.

-Attól még a telefont illik felvenni. Nagyon féltünk ám téged Kicsi Lány... akár hiszed, akár nem. - komoly arccal bámult a szemembe, mire Taehyung rontott közénk, jelezvén a fiúk pillanatokon belül itt lehetnek. Már visszafele tartottak így is. Mióta keresnek?

A bejárati ajtó egy erős reccsenéssel jelezte, hogy még ott szeretne maradni, amikor is Jungkook erősen kicsapta. Ijedten rezzentem össze, és remegve néztem, ahogy indulatosan megindul felém. Centikre állt meg előttem.