Csak mert a sulis történetekből sosem elég

24.rész

Sziasztok! Kis késéssel itt van az új rész. Kicsit olyan semmilyen lett, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

A szüleim szinte soha nincsenek otthon, így kisebb koromban is a bejárónőnk nevelt. Nem kellett félnem attól, hogyha az iskolában rossz jegyet kapok, akkor mit fognak szólni. Mindig is leszarták, leszartak. Ez nem is lenne baj, de aki esetleg tudott arról, hogy szinte egyedül élek, mindig sajnálkozó tekintettel nézett rám. Pedig nem kellene. Lehet, hogy másnak vannak szülei, de nekem az a megszokott, hogy nincsenek ott. Általános iskolás koromban is, ha valami rosszat csináltam, és büntetést kellett volna kapnom, akkor is az volt, hogy szegény gyerek, figyelem hiányos, nem ő tehet róla, és elengedtek. Ami engem felbosszantott egy párszor.

Szóval tudtam, hogy senki nincs otthon, mégis görcsben volt a gyomrom amikor bekanyarodtam a házunk elé. Féltem, hogy mit szólnának Even jelenlétére. Mondhatnám azt is, hogy ő csak az egyik haverom, de én azt nem tudnám megtenni. Nem akarom letagadni azt, hogy járunk. Annak ellenére sem, hogy még azt sem tudják, hogy meleg vagyok. Vagy bi. Na jó ezt én se tudom, de nem is lényeg.

Egy nagy levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam, és felébresztem Event. Áthajolok hozzá, és elkezdem puszilgatni. Édesen szusszan egyet, ahogy kinyitja a szemét, és hírtelen előre dönti a fejét. És lefejel. Mindkettőnknek fáj, ennek ellenére felvihogunk.

-Bocsi Dylan nem akartam. -Simogatja meg azt a részt a fejemen, ahol szerinte megfejelt. Úgy egy öt centivel odébb, mint ahol tényleg van a fájó pont, de nem fogom kijavítani. És kiélvezem az aggódó arckifejezését. Csak mert ilyen kis huncut vagyok.

-Na menjünk be.- Mondom mikor már nem bírom idegekkel, a várakozást. Kipakoljuk a bőröndöket az autómból, és becipekedünk. Amikor már beértünk, Even otthonosan elkezdi levenni a kabátját, és a cipőjét. Tetszik ez a családias légkör. Az én házamban vagyunk, mégis én tipegek félve az ajtóküszöbön.

-Heló!- Kiáltok bele a nagy térbe, ki tudja, hogy éppen itthon vannak e a drága szüleim. Even óvatosan egyenesedik fel, és néz rám.

-Nem azt mondtad, hogy nem szoktak itthon lenni?- Kérdi suttogva, kicsit idegesen. Várok még egy két pillanatot, és amikor nem válaszol senki, csak akkor nyugodok meg.

-De azt mondtam. És nem is szoktak. Csak biztos akartam lenni benne.-Válaszoltam most már normál hangerővel, és rávigyorogtam.

-Rám ijesztettél.- Mondta szemrehányóan, de a szeme már vidáman csillog.

-Bocsi.- Lassan elé sétálok. -Miénk az egész ház.- Suttogom neki már közelről, és a falnak nyomom. Kezeimmel tarkójára simítok, és erőszakosan csókolom meg. Másik kezemmel a seggébe markolok. Senkinek sincs olyan jó segge mint neki, az biztos. Az ő keze se pihen, és meglepő módon, előre csúsztatja a kezét, és úgy fog rá a farkamra. És egy nagyobbat nyögtem a meglepetéstől. Eddig nem volt ilyen bátor. Szinte mindig én irányítottam.

-Mi ez a nagy lelkesedés, babám?- Vigyorgok rá. Bele néz a szemembe, de gyorsan lehunyja, amikor én is ráfogok a farkára. A fejét hátra feszíti, így teljesen kitárulkozik a nyaka, és mintha erre vártam volna végig, nekiestem. Végig nyalok rajta, amitől még jobban nyögni kezdd. Kis csókokat adok rá, és néhány helyen meg is szívom. Keze egyre lassabban dörzsöli a farkamat, így tudom, hogy nyeregben vagyok. Mikor már rogyadozik a térde, felkapom, mire sikkant egyet. Fog még ma nagyobbat is. Lábait körém kulcsolja, és elkezdi nyalogatni a nyakamat.

Leülök, és Event még mindig az ölemben tartva, kezdek bele egy újabb csók csatába. Két kézzel ragadom meg a seggét, és úgy irányítva ringatom az alsó részét, ezzel össze dörzsölve a farkunkat. Egyre hevesebben szedi a levegőt, és a nyakamba fúrja a fejét. Imádom hallgatni a nyögéseit, és a lihegését. Nem tudja elképzelni mennyire beindít. Épp azon voltam, hogy leállítsam, nehogy elélvezzen, amikor megfeszült a teste, és magas hangon felnyögött. Nem akartam még ilyen hamar, tényleg nem, de a hangja hatására, én is elélveztem. Könnyű teste rám esett, és úgy pihegtünk.

-Hát ez gyors volt babám... -Pusziltam bele a hajába, mire ő csak halkan felnevetett, és éreztem, ahogy teste elnehezedik rajtam. Fejét a nyakhajlatomba hajtotta. Elaludt.