Csak mert a sulis történetekből sosem elég

16.rész

Sziasztok! :) Így vasárnap estére hoztam egy részt, ami nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Az előző rész kicsit depisre sikerült, épp ezért ez egy kicsit vidámabbra, és sokkal erotikusabbra írtam. Szóval mindenkinek a maga felelősségére bízom, hogy el olvassátok e. (A véleményeteket, tárt karokkal várom!) Jó olvasást! :)

Dylan

Az idő telik, és én nem vagyok Evennel annyit, amennyit szeretnék. Amióta beszélt Cindyvel, nagyon feltűnően kerül, amit már nehezen bírok idegekkel. És az még jobban kiborít, amikor látom, hogy Sean mennyire tapad rá. Na nehogy azt higgyétek, hogy nem teszek ellene, és csak messziről figyelem ezeket a megmozdulásokat. Ilyen alkalmakkor pont meg kell kérnem Seant, hogy hozzon be tűzifát, vagy a konyhában segítsen. Elég kreatív vagyok ilyen feladatok kitalálásában. És annak is kell lennem, hiszen elég nehezen tartja távol a kezét az én drágaságomtól. Jó mondjuk megértem, de akkor se engedem.

Cindy azóta nem kezdeményezett semmi, szeretkezést, vagy ilyesmit. Amit nem is bánok... Azt nem tudom, hogy mennyi ideig bírja ki szex nélkül, még nem kísérleteztem ki. És lehet ilyan mint egy időzített bomba. Épp ezért halkan kelek fel mellőle az ágyból. Még nekem felébred, és letámad, mint egy reggeli merevedéses férfi, és megerőszakol. Sajnos ezt is elképzeltem, ahogy kikötöz, be drogoz, és ki tudja, miket csinál velem. Kiráz a hideg, és még gyorsabban szedem csupasz lábaimat, hisz minél hamarabb kiérek a veszélyes zónából annál jobb.

Ahogy becsukom magam mögött az ajtót fellélegzek, és elvigyorodok magamon. Megúsztam! Annyira jó vagyok. Innentől már kedvemre trappolhatok át az egész házon, egészen a konyháig.

Ahol,... Ki találja ki, hogy ki az? Na? Hát persze, hogy Even áll egyedül a konyhapult mellet, és teázgat. Ki találta el? És ki gondolta, hogy én magamtól ébredek fel ilyen korán, és pattanok ki az ágyból ilyen gyorsan? Hülye egy feltételezés volt.

Mögé osonok és körül fonom karjaimmal. El játssza, hogy megijedt, ahogy mostanában szokta reggelente, majd olyan könnyen olvad a kezembe, mintha vaj lenne. Tudom említettem, hogy mostanában elkerül, de az nem azt jelenti, hogy én néha nem kapom el. És ez a reggeli időszak a mi időnk.

-Jó reggelt!- A vállára hajtott fejemnek dönti a sajátját, és így nézzük a havas tájat. A kezem kalandozik a hasán, és lejjebb is. Ahol már a merevedése fogad. Mint egy jó kisfiú.

Ő is hátra csúsztatja a kezét és rám markol, természetesen nadrágon keresztül, de az nem fog olyan sokáig fent maradni. Visszaszívom nem is annyira jó kisfiú ő.

Én a nyaka csókolgatásával kergetem az őrületbe, míg ő a nyögéseivel izgat fel még jobban. Mindkettőnk keze gyorsan mozog, immár szabad, anyag nélküli farkankun. Kimondatlanul versenyzünk, hogy ki élvezteti el a másikat, és ez nagyon feltüzel. A nyakán már óriási kiszívások vannak, még jó hogy a többiek azt hiszik, hogy az a tökkel ütött Sean csinálta őket. Persze mintha valaha tudna olyan jót éreztetni vele, mint én! Elcseszett egy gondolat.

A szabad kezemet, és ujjaimat, Even szájához rakom, és ő gondolkodás nélkül nyalja, és szopja végig őket. Egy puszit nyomok a szája sarkába, ahol nincs tele az ujjaimmal. Annyira imádom! Amikor elég lesz, kiveszem a szájából, és hátulról csúsztatom az alsójába.

Gonosz húzás, tudom, de amikor felnyomok neki egy ujjat, végig rázkódik rajta az orgazmus, felnyög, és szinte abban a pillanatban, élvezek el én is. A nyakába dőlök, és lihegek. Ő pedig elkezd nevetgélni.

-Hát ez tetszett..- Csókol meg, és kihúzza a kezét a gatyámból. –Bár sportszerűtlen voltál, de nem baj.- Villant rám egy mosolyt.

-Az lehet, de simán megérte.- Vigyorogtam rá.

Ellépett előlem, és megmosta a kezét.

-Le kéne tusolni, gyorsan- Végig néz rajtam.- Tudod, eléggé látszik.- Utal a gatyám elején lévő foltra. És még huncutul rám is kacsint.

-Nyugi neked is ugyanolyan.-Mondom neki, ugyanolyan stílusban, mint ahogy ő is mondta.

-Menjünk együtt?- Kérdi kacérkodva.

-Hát nem volt elég ennyi?

-Inkább az a rossz, ha neked igen.- Mondja méltatlankodva.

-Mindegy, hogy hogy mentek, de menjetek már.- Cindy szól az ajtóból. Mi lefagytunk, és úgy pislogtunk rá. Hogy mi van? most látott minket?

-Édes istenem, most mit döbbentek meg? Szerintetek nem tőletek zeng már mióta az egész ház?- Even elvörösödött, én pedig még mindig le voltam fagyva.- Ja vagy azért vagytok megdöbbenve, mert azt hittétek, hogy nem tudok rólatok?- Játssza a hirtelen megvilágosultat.

-Hát igen..- Sikerül ki nyögnöm. Nekem. Taps, taps.

-Ugyan szívem ne hidd. hogy annyira jó színész vagy, mint hiszed. Meg amúgy is szinte én hoztalak össze titeket. Szóval lehet hálálkodni nekem.

-Hát köszi?- Nem vagyok biztos benne, hogy mit kéne mondanom.

-Even ugye nem gondoltad, hogy elfelejtettem?- Fordul a fiúhoz, és a kijelentésére Even szemében megértés csillan, és rögtön utána pánik. Mi a francról beszél Cindy ami ennyire felizgatja Event?