Csak mert a sulis történetekből sosem elég

18.rész

Sziasztok! :) Hoztam, egy kicsit hosszabb részt, remélem tetszeni fog nektek. Kitartást a hét többi részéhez! Jó olvasást! :)

Miután eléggé kiszórakoztuk, és kiélveztük egymás társaságát Evennel, újból csatlakoztunk a többiekhez. A külsőnk, így jobban megnézve, a többiekhez képest eléggé zilált volt. Sean és Roy a kanapén szétterülve videójátékoztak. Josh pedig Roynak dőlve, hozzá bújva telefonozott. Egyébként tök cukik voltak, de úgy tűnt eléggé unatkoztak.

Josh felnézett a telefonjából, amikor meghallotta, hogy közeledünk. Mivel ők reggel nem voltak lent, ezért nem tudják, a történteket. Így gondolom meglepő lehetett neki, hogy együtt jövünk le az emeletről, teljesen szét zilálva.

Érzékeltem, hogy Even egyre jobban mögém bújik. Gondolom nem lehet kellemes neki, Sean szeme elé kerülni így, hogy most már velem van. Mert velem van, ugye? Nem igazán beszéltük ezt meg. És nem hiszem, hogy most itt lenne az ideje annak, hogy ezt megbeszéljük.

Sean még nem nézett fel, és nem realizálta a helyzetet, de igazából mindegy is hogy mit szól majd hozzá. Egyedül Event izgatja ez, szóval nekem is kéne valami, érdeklődést mutatnom a téma iránt. Josh vigyorogva nézett ránk, és már Roy is felénk fordult érdeklődve.

-Mi ez a feszült légkör fiúkák?- Hasít élesen a levegőbe Cindy hangja. Hát ő tudja mikor kell érkezni. Megszorítom Even kezét, és pont abban a pillanatban, néz fel Sean, lát meg minket, és az össze fűzött kezeinket. Az arcáról nem lehet semmit se leolvasni, Even pedig egyre jobban izgul mellettem, és össze vissza mozog. Karjaimat köré fonom, hogy megállítsam a mozgásban. Természetesen nem azért van a mozdulat, hogy még jobban mutassam, hogy ez a szépség hozzám tartozik.

-Semmi Cindy, minden rendben van!- Sean arcát figyelem leplezetlenül, és már kezdek némi érzelmet felfedezni az arcán. És én kezdek egyre jobb kedvű lenni. Mióta vártam már ezt a pillanatot.

-Ez nem akaszt ki?- Fordul hírtelen Cindy felé.

-Már miért akasztana ki?- Kérdezi tök flegmán, miközben a kanapén ül, és a csészéjében kapargászik valamit. -Szinte én hoztam össze őket. Azt nem tudom, hogy te hogy keveredtél bele ebbe a történetbe.

Elégedetten bólogattam, Cindy mondókája közben, örülök, hogy így gondolja. De már megint mire utalt azzal, hogy ő hozott össze minket? Event még mindig nem kérdeztem ki arról, amit Cindy említett reggel a konyhában.

Sean kezdett egyre idegesebb lenni, de már nem kötött le annyira a dolog, hogy érdeklődést színleljek. Sokkal jobban érdekelt most már, a reggeli incidens. Sean elkezdett volna valamit mondani, de addigra már kihúztam Event a nappaliból.

Kicsit tiltakozott volna a drágám, de gyorsan megcsókoltam ajkát, így hamvában el halt a harciassága.

-Gonosz, hogy mindig így hallgattatsz el!- Biggyeszti le ajkát.

-De hatásos!- Vigyorgok rá. A ház oldalába egy téli kert szerűség van építve. Úgy döntök, hogy ehhez a beszélgetéshez, az lesz a legjobb helyszín. A kert közepén fából egy terasz féleség van emelve, és azon stílusosan be van rendezve egy pihenő, kanapéval, fotelekkel.

Even ámulva néz szét, tetszik neki a sok növény. El is hiszem, hiszen egy csomó ritka virág, fa és bokor van ültetve körbe az üvegfal mentén. Lehuppanok a legnagyobb kanapéra, ami tele van párnákkal, és őt is lehúzom magam mellé.

-Na és most szépen elmeséled, hogy miről beszélt Cindy reggel a konyhában!- Even csak elhúzta a száját, majd elkezdte simogatni a karomat. Majd szépen lassan elkezdte csókolgatni a nyakam alját, legalábbis azt a részt amit elért belőle. Haladt volna még feljebb, egészen a számig, de én a szájára raktam a mutatóujjamat, és úgy toltam el magamtól.

-Mi ez a figyelem elterelés?- Kérdezem tőle, ő pedig huncutan néz rám.

-Nem használ?- Válaszol kérdéssel a kérdésemre, és kidugva a nyelvét, megnyalja az ujjamat.

-De nagyon is!- Erősen magamhoz húzom, a nyakánál fogva, és erőszakosan megcsókoltam. Ahogy elváltam az ajkaitól, utánam hajolt, még becsukott szemekkel. - De most beszélgetnünk kell.- Végig simítottam arcélén, mire elégedetlenül kinyitotta a szemét. -Szóval?

-Semmi különösről igazából. Gondolom csak össze vissza beszélt mindenről.- Aha na most meghallgattuk, a rizsa részt. Várakozóan nézek rá, hogy folytassa, de úgy látszik az elmarad, mivel a pléd sarkát gyűrögeti már egy ideje.

-Istenem Even mit kell ezen ennyire felfújni?- Zavar meg ismét Cindy hangja minket. Csak megforgatom a szemeimet, amikor kecsesen lehuppan a velünk szemben lévő fotelbe. Már megint vörös Even feje. De így legalább Cindy el fog mesélni mindent.

-Szóval, Even képes volt kinézni belőlem ilyesmit. Annyira elszomorít!- Játszotta a dámát.- Azért annyira nem vagyok szörnyű, hogy ellopjam a legjobb barátom pasiját.- Most mi van? Ezt szemrehányásként mondta? Az előbb még úgy volt, hogy elfogadja a kapcsolatunkat.- Hát, hogy gondolhattad rólam, hogy elfelejtem, hogy Dylan neked tetszik!

Hogy én Evennek tetszek. Hogy nem Cindynek tetszettem. Nekem pedig Cindy tetszett. Döbbenten nézek a kis pipacs Evenre, aztán Cindyre.

-Tudhattad volna, hogy én nem járnék Dylennel igazából, amikor tudom, hogy te már vagy két éve bele vagy esve.- Merőn néz Evenre, de közben a szeme sarkából, engem is szemmel tart, figyelve a reakciómat.

Even belém van esve, már vagy két éve. Azt a... És közben pedig Cindy direkt elcsábított engem. Azt mondja nem érti, hogy Even hogy hihette azt, hogy elveszi engem tőle. De közben egy csomószor lefeküdtünk, és Even előtt mászott rám. Ebben hol van a jó szándék?