Csak mert a sulis történetekből sosem elég

7.rész

És most vagyunk a mese azon pontján, amikor a főhősünkkel minden rendben van. Másokról ezt nem lehet elmondani, de az most mindegy. Az ég kék egét szürke esőfelhők takarták el, így minden szürke színben úszott. Költői akartam lenni de igazából tökmindegy, hogy kint milyen idő van. Az a lényeg, hogy ősz.

És ekkor kezdődött minden rossznak a kezdete: Segíteni akart.

Na nem rászorulókon. Az nem rossz, sőt nyugodtan lehet csinálni. Nehogy a végén rám fogjátok, hogy miket írok.

Legjobb barátján akart segíteni. Jó még ezzel se lett volna baj, csakhogy olyan dologban ami nem tartozott rá.

Szóval mint meséltem Dylan és Even a konyhában tanácskoztak, hogy segítenek (beleavatkoznak) Joshnak és Roynak. Azt, hogy miben azt ők nem tudták, hiszen semmit sem tudnak a szituról. Egyedül annyit, hogy Joshnak valószínűleg tetszik Roy. De hogy Roynak tetszik e Josh azt nem tudják. (Remélem ti nem keveredtek be a nevekbe.)

A tervünk nem sikerült valami jól. Leitattuk a népet, legalább is ez volt a terv, nem szép tudom, de már mindegy. Josh eléggé leitta magát, Cindy szintúgy, de nagy bánatunkra (enyémre és Evenere) Roy egy csepp alkoholt sem fogyasztott. És ez volt a probléma. Azt gondoltuk, hogy majd, részegen egymásra másznak, és az majd lendít a kapcsolatukon. Egy része be is vált. Josh tényleg rá mászott, ahogy mindenki másra is. Így csak bebizonyosodott Roy szemében, hogy tényleg olyan mint egy kurva.

Most itt térdel a wc elött, sír és öklendezik. A szeme ki van pirosodva az erőlködéstől. Miután kijön belőle minden aminek ki kell jönnie, el kisérem a számára fenn tartott szobához. Ez a második otthona, szeret nálunk lenni, és néha már úgy viselkedünk, mint egy öreg házaspár. Mint most, amikor megpuszilom a homlokát és ráhúzom a takarót. Magam mögött halkan csukom be az ajtót, és kimerülten dőlök neki az ajtónak kívülről.

A nappaliban egy becsiccsentett, elaludt Cindy, egy fáradt Even és egy eltűnt Roy várt/ nem várt rám. Azaz csak Evennel tudtam beszélgetni, nagyjából normálisan, így lehuppantam mellé. Fejét a kanapén pihentette, és így fordult felém.

-Sajnálom, hogy így sikerült.- Mondta halkan, így közelebb kellett húzódnom hozzá, hogy halljam. Ami nem volt részemről egy okos döntés, hiszen így olyan közelről vizsgálhattam a szemét, mint még soha. –Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Bár gondolnom kellett volna rá.- Ostorozta magát.

-Mindketten benne voltunk, ne sajátítsd ki.- Próbáltam jobb kedvre deríteni, de csak egy lagymatag mosolyt kaptam.- Kérsz valamit inni?- Bólintott.

Nagy nehezen felálltam mellőle. Meg akartam vigasztalni, és megnyugtatni. Ott kellett volna maradnom vele. Minek jöttem el? De biztos szomjas is már. Akkor jól tettem, hogy eljöttem vízért. Minek gondolkozok ezen ennyit?

Ahogy elhatároztam, hogy nem kell ezt túl gondolni, megláttam Royt ahogy jön ki abból a szobából, ahová Josht fektettem. Nem figyeltem a körülményekre, a fáradtság miatt és rögtön neki támadtam.

-Mi a francot csinálsz itt?- Kentem fel a falra.

-A wc-t kerestem mit idegeskedsz?

-Láthatod, hogy ez nem a fürdő nem kellett volna bemenned. Mit csináltál Joshhal?

-Nem csináltam semmit az idióta barátoddal.-Kezdett ideges lenni.- Hagyjál már békén, ezzel az örző védő pitbull viselkedéseddel. Nem akarok semmit tőle.-Ellökött magától és nagy léptekkel már az ajtóban is volt. Hangosan csukódott mögötte az ajtó. A mellettem lévő pedig kinyílt.