Csak mert a sulis történetekből sosem elég

20.rész

Sziasztok :) Remélem tetszeni fog ez a rész! Jó olvasást hozzá! :)

Dylan

Cindy önelégülten összekulcsolja lábait, és hátra dől mint aki jól végezte dolgát. Egy született dráma királynő. Nem akarom már felhozni Even jelenlétében, hogy akkor miért feküdtünk le annyiszor. Ja és miért kurválkodott Even előtt is. De mivel kiderült, hogy a drágaságom ilyen érzéseket táplál irántam, ezért lehet, hogy nem most kéne felhoznom ezt a témát. Szóval inkább Evenhez fordulok.

-Szóval drága...- Kezdek bele a mondókámba, amit hozzá intézek. Magamhoz képest nehezen indítom el ezt a beszélgetést. -Miért...?- Miért megy ilyen nehezen? -Vagy mióta..?- Mi a franc van velem? -És...?- Próbálok még mindig kinyögni egy értelmes mondatot. Aztán rájövök. Cindy úgy figyel minket, mint egy érdekes állat kísérletet. Bár lehet, hogy számára azok is vagyunk, mivel az utóbbi időben (mint kiderült) úgy is foglalkozott velünk. De már elegem volt belőle.

-Cindy!- Szólítom meg, mire ragyogó tekintettel fordul felém.- Menj ki!

Rögtön eltűnik a derű az arcáról. Nem is értem miért. De hál istennek nem kell sokáig győzködni, mivel már fel is állt durcis fejjel. Majd ki is trappolt, a kis kertből.

-Hálátlanok.

Gondoltam, hogy nem fogja kibírni, hogy valamit ne szóljon be. De nem igazán tud meghatni most már a hisztije.

-Na drágaságom. Meséld csak el nekem, hogy miről is beszélt Cindy.

Így, hogy Cindy elment rögtön képes vagyok összerakni egy értelmes mondatot. Sötét varázs ereje van annak a csajnak. Nem tudom, hogy bírtam ki vele eddig.

-Nem nagy ügy igazából. Csak tetszettél...- Vártam, hogy folytassa, de nem igazán akarta.

-Hát ez így elég tág. Mióta tetszek neked? - Vigyorgok rá.

-Most miért kell ilyen lenézőnek lenned? - Tette fel ezt a kérdést teljesen jogosan. És láttam a szemében ahogy egyre jobban bezárkózik előttem.

-Jól van na. Nem akartam bunkó lenni, csak tudod ilyen a stílusom. Na ne haragudj rám. -Megpuszilom szája sarkát, hogy még jobban megbékéljen. És hogy ha jól tudom ki olvasni a szeméből, be is válik.

-Hát az az igazság, hogy egy olyan két éve figyeltem fel rád. Jó ismertelek előtte is, de akkor nem tűntél ki. Na nem mintha olyan nagyon kitűnnél, mielőtt még elszállsz magadtól. És ugye már akkor is jó barátok voltunk Cindyvel, és így elmondtam neki, hogy kicsit bejössz. Ezután eléggé rápörgött erre a témára, és szinte csak rólad beszéltünk. Egyfolytában hülyébnél, hülyébb ötletekkel jött elő, hogy hogyan menjek oda hozzád, de én nem mentem bele természetesen. Az kellett volna még csak nekem, hogy odamenjek és elküldj engem a kis buzi gyereket

-Nem küldtelek volna el.- Vágok bele szavába.-Főleg nem mondanék rád ilyet.

-Most lehet, hogy nem mondanál ilyet, de akkor még nem ismertél. Csak azt hogy az iskola homokosa vagyok. Nem hiszem hogy el kezdtél volna velem jó pofizni. Mindegy is nem ez a lényeg. Cindy nem beszélt rólad többet egy időben, és nem tudtam, hogy ez jó e vagy rossz e. De nem gondoltam még semmi rosszra. Aztán egyre több alkalommal láttalak titeket együtt, és egyértelmű volt, hogy össze fogtok jönni. Készültem rá. Így amikor Cindy nagy boldogan elmesélte, hogy összejöttetek, még örömöt is tudtam színlelni előtte. Azt hittem, hogy elfelejtette, hogy tetszel nekem.

Egyre szomorúbb lesz a tekintete, de nem akarom most már meg állítani. Önzőség, de tudnom kell.

-Igen. Aztán egyfolytában együtt voltatok, Cindy nem foglalkozott velem, és így könnyebb volt nem veled foglalkozni. Igen volt egy olyan időszak amikor elég ribancos kezdett lenni a viselkedésem. Később pedig újra elkezdett velem kommunikálni velem Cindy. Mit mondhattam volna neki? Csak nem koptatom le... Így elkezdtünk, újra egy társaságban lenni. Te is ott voltál, de nem igazán foglalkoztattalak. Ezért behisztiztem magam, és rámásztam Royra. Csak azért, hogy kicsikarjak belőled valami érzelmet. Azt vártam, hogy undorodni fogsz ettől, a viselkedéstől. És meg döbbentem!- Nevetett magán egyet.- Azt hittem féltékeny vagy rá. Milyen hülye ötlet!

-Nem az!- Mondtam neki halkan, bele vágva nevetésébe. És rögtön elnémult. Vissza emlékeztem arra az időre, és tényleg féltékeny voltam rá. Hitetlenkedve nézett bele a szemembe, amikor látta, hogy nem viccelek. Elpirult, és lenézett a kezére.

-Félre érthető jeleket küldtél, és közben Cindyvel egymásra voltatok tapadva. Nem értettem semmit. Közben azt hittem, hogy Joshhal is kavarsz. És örültem neki, mert azt gondoltam, hogy akkor lehet hogy nem vagy full heteró. Sajnálnom kellett volna, hogy megcsalod Cindyt, de nem voltam képes rá. És a többit már te is tudod.

Fejezte be kapkodva a végét. És úgy döntöttem nem kínzom további kérdésekkel. Hiszen már most olyan vörös volt, hogy azt hittem, hogy elájul.

-De drága vagy.

Ölembe húzom, és kis puszikat nyomok nyakhajlatába. Egészen a szájáig haladok, és ott megállok, hogy szenvedélyes csókban tudjam részesíteni. Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent el fog nekem mondani. De nagyon örülök neki. Elválok ajkától, és kinyitom a szemem. Figyelem a vonásait. Olyan tiszta most. Ő is kinyitja szemét, ami kicsit könnyes az előbb felidézett emlékektől. Gyönyörű.

-Szeretlek.- Suttogom neki halkan.