Csak mert a sulis történetekből sosem elég

10.rész

-Előbb nem kellet volna engem is megkérdezned?- Tett szemrehányást kedves legjobb barátom. Igaza van. nem kellett volna bele egyeznem amíg meg nem beszélem vele, de szükségem lesz rá ott. Igaz ezt soha nem vallanám be, és vagyok olyan önző, hogy helyette hozok ilyen döntéseket.

-Hát lehet...

-Ugye Roy nem lesz ott?! Amúgy tudod, hogy nem kapnám fel a vizet, de Cindy barátnőd képes ilyen váratlan meglepetésekre csak hogy jól szórakozzon.- Fújtat felháborodottan, mire elmosolyodok.

-Lebeszéltem vele kicsi szívem. Ne idegeskedj árt a szépségednek.- Próbáltam jobb kedvre deríteni.

-Ugyan mintha bármi is árthatna neki!-Kacagott fel őszintén. De nekem mennem kell. Légy jó drága!- Cuppantott bele a telefonba, majd válaszomat meg se várva lerakta.

Máskor nem bánom ha leráz, de most csupa ideg vagyok és reméltem hogy elvonja még egy kicsit a figyelmemet. Mindjárt itt lesz Even, hogy összeírjuk azokat a dolgokat amik kellenek a kiruccanáshoz. Cindy kihúzta magát, valami kifogással, szóval ő nem jön. Persze szenvedjünk vele mi.

Csöngettek. Mellkasomon hirtelen átsuhant az idegesség. Ez csak Even. Nyugtatgatom magam, ahogy kinyitom egy kapcsolóval a kaput. Három nagy levegőt veszek, mielőtt ide ér a bejárati ajtóhoz. Belenézek a tükörbe, és gyorsan megigazítom a hajamat. Jól nézek ki.

Kopog a bejárati ajtón. Mások rögtön bejönnek. Nem várják el hogy még azt is kinyissam. Mindegy is.

-Szia!

-Szió!- Szépen rám mosolyog.

-Gyere be.

Nem feszeng. Teljesen természetesen veszi le a cipőjét (hát hogy máshogy mint bepucsítva, csak és kizárólag a szemem sarkából láttam), és akasztja fel a kabátját.

-Mizujs? Beszéltél Joshal? Jön?- Érdeklődik kedvesen.

-Igen beszéltünk. Nagyon tetszik neki az ötleted. Csak Roy ne jöjjön.- Nevettem fel.

-Júj ha már szóba került a drága, képzeld...- Megköszörüli a torkát, és felveszi a mesélős pózt.

-Képzelem.- Mosolygok miközben őt figyelem. Annyira aranyos!

-Töri faktunk volt, és ugye Josh is és Roy is jár. Valami borzasztó unalmas dologról volt szó, unalmasabbról, mint máskor. Ezért elkezdtem nézelődni. Josh éppen elbambult, és a tolla végét rágcsálta. Elég rossz szokás, és gusztustalan is ha engem kérdezel. De ahogy Roy figyelte..- itt felnevet.- Majd kicsordult a nyála. És amikor Josh feleszmélt találkozott a tekintete Royéval, és csupa vörös lett. Roy meg csak még jobban beindult ettől, és azt hittem rögtön odamegy és megerőszakolja. Komolyan!- Elábrándozott, egy vágyakozó kifejezéssel az arcán.

-Even?- Rángattam vissza a valóságba. Ő összerezzent a hangomra, és amikor a szemembe nézett elpirult.

-Ja igen. Óra végén Josh elviharzott, Roy utána ment, de nem érte utol.- Fejezte be gyorsan a történetet.

-Josh nem mesélte. Igazából semmit se mesél mostanában Royról.- Azért elég rosszul esik. Nem várok nagy lelkizést , nem is igazán szeretnék, de megemlíthetné. Mivel elvileg én vagyok a legjobb barátja, és ilyeneket velem kéne megbeszélnie. -Mindegy is. Kezdjünk neki. Mi is kell akkor?

----

Megbeszéltük, hogy ennek a megbeszélésnek nincs értelme. Semmire nem lesz szükségünk, mivel a ház be van rendezve, hetente takarítva van, és van ott egy bejárónőnk is. Szóval a listára semmi nem került fel.