Sajnálom, megbántam [H.S.]

30.

"It's gonna be alright.
I promise."

A láz összesen három napig tartott, valószínűleg csak a sok sírástól volt. Nem egyszer futtattam végig mindent a fejemben, hogy mégis mit tegyek. Harry nagyon töri magát, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. Tény, hogy Chloe előtt próbálunk mindent palástolni, de van egy olyan érzésem, hogy tudja mi is folyik itt. Vagy legalábbis sejti. Harry-vel nem sokat beszélek, vagyis ő beszél hozzám, csak nem igazán reagálok. Amit viszont kénytelen vagyok, az a vele való alvás. Nélküle nem megy. Az az egy, is csak valószínűleg a kimerültség miatt volt. Freya-val csak akkor beszélek, amikor átjön. Az állapotomat tekintve minden nap meglátogat, hiába mondom, hogy jól vagyok. Apa elől eddig sikerült eltitkolnom ezt az egészet. Nagy szerencse, ugyanis ha akarok gyereket Harry-től, akkor jobb, ha nem tudja meg. És igen, szeretném ha lenne gyerekünk, szeretem és meg is bocsájtottam neki ezt az egészet. Viszont tudatni akarom vele, hogy ez nem csak úgy megy, hogy azt mondja szeret és minden meg van oldva. Mert nincs is, de tudom, hogy gyötri amit tett.

- Kicsim! - hallom meg a hangját a nappaliból.

- Igen?

- Hoznál egy sört kérlek? - kérdezi. Odamegyek a hűtőhöz és kiveszek egyet, majd a nappaliba megyek és nekiadom. Leülök mellé, ő pedig magához húz. - Köszönöm. - mondja és ad egy puszit az arcomra. Azóta csak puszikat kapok, amik nagyon jól esnek. Egy durva mozdulata sincs felém. Mielőtt elhúzódna tőlem, megfogom az arcát, elhúzom a fejemet, majd felé fordulok közelebb hajolok hozzá. A szemeimbe néz, mint aki engedélyt kér. Bólintok, ő pedig a távolságot eltűnteti közülünk és megcsókol. Hagyja, hogy úgy legyen ahogy én akarom. Nem sietem el, lassú és érzéki minden mozdulat. Elválok tőle, ő pedig magához húz és így nézzük egy darabig a tévét. Csengetnek én pedig felpattanok és kinyitom.

- Szia apa!

- Szia Cece. - beljebb jön és lerakja a kezében lévő hatalmas dobozt. Meg akar ölelni, de amikor megtorpan és az arcáról lefagy a mosoly. Basszus, a smink! - Mi történt veled? - egy gyors kis gondolatmeneten rohanok át majd megszólalnék, de addigra vörös fejjel, fenyegetőzve rohan be a nappaliba.

- Te csináltad vele igaz?! Hogy merted bántani a lányomat??! - mielőtt odaérhetne Harry-hez, aki teljesen megsemmisülve ül a kanapén, rákiáltok.

- APA! - elhallgat és rám figyel. - Nem ő volt. Ez csak profi smink, a forgatáson csinálták, elfelejtettem lemosni. Nincs semmi baj.

- Igaz ez?

- Igen.

- Sajnálom. - mondja Harry-nek. - Csak nem bírnál elviselni ha bántanád. Azt nem úsznád meg.

- Tudom.

- Miért jöttél amúgy? - terelem a témát.

- A régi szobádból hoztam el a dolgokat. Eddig nálam volt, de nem nagyon volt időm odaadni. Bocsánat.

- Nem gond. Umm... a könyveim is benne vannak?

- Igen.

- Ez az! - mondom és visszarohanok az ajtónál lévő dobozhoz. Hát ebben pont nem könyvek voltak, de mindegy. Viszont benne voltak a régi magassarkúim. Nagy része valószínűleg Dani-nél köt ki. Feltúrtam a dobozt, hogy megtaláljam azt amit anyától kaptam, az övé volt, nekem adta, de akkor még nagy volt rám. Amint megtalálom azonnal lekapom a lábamról a zoknit és belebújok. Egy bordó magassarkú, középen egy pánt húzódik. Imádom, amint becsatolom és felhúzom járkálni kezdek benne. Esküszöm le se veszem. Apa és Harry behoznak még pár dobozt, amit azonnal el is kezdek átnézni.