Sajnálom, megbántam [H.S.]

38.

"Home sweet home"

A tükörben néztem a három és fél hónapos pocimat, ami a gyerekmennyiség miatt lassan inkább már egy több, mint 5 hónapos egykéhez hasonlított, bár hozzá kell tennem a babák még kicsit picik voltak az átlag hármasikrekhez képest. Elég feltűnő lett azért így is, de bő ruhákkal még el tudtam takarni. Az elmúlt egy hétben elég keveset aludtam, ami nem egyáltalán nem jó, de valahogy túl izgatott vagyok. Sokat kell feküdnöm és nem emelhetek dolgokat. Muszáj sikerülnie a tervemnek, ha nem válik be, akkor nem is tudom mi lesz.
Most is teljesen ébren fekszem, bár tudtam, hogy ezen az éjszakán egy cseppet sem tudok majd aludni, sőt Chloe is ébren van, egymás mellett ülünk a kanapén a tévét nézve. Már éjfél van és még egy óra, mire Harry gépe leszáll. Veszekedtünk rajta, el akartam menni érte a reptérre, hogy hazahozzam, de mondván, hogy a főnöke is vele utazott Chichago-ba, neki ott van a kocsija és hazadobja Harry-t, nem tágított.

Nagyon lassan telik az idő, Chloe elalszik az ölemben, de előtte még a lelkemre köti, hogy azonnal ébresszem fel, amint megérkezik. Egy óra körül már én is laposakat pislogok, de most már nem akarok elaludni. Ha eddig kibírtam, akkor ez már semmi. A tévé már nem megy, csak egy kis állólámpa ég, én pedig csak nézem a pöttöm arcát, ahogy alszik. Eltelik több, mint fél óra, de még mindig nem ért haza. Kissé eluralkodik rajtam a türelmetlenség, de veszek egy-két nagy levegőt és lenyugtatom magam, mert tudom, hogy csak feleslegesen aggódom emiatt. Felkelek a kanapéról, úgy, hogy Chloe-t ne keltsem fel és az ablakhoz megyek. Percekig csak állok és nézek kifelé. Több autó is elhalad a ház előtt, mire egy végre megáll és két alak száll ki belőle. A közeli lámpa fénye kicsit jobban megvilágítja a két alakot, így már biztos, hogy végre itt van. Azonnal ellépek az ablaktól, így oda visszahull a függöny. Gyors léptekkel megyek az ajtóig, amit szinte kitépek a helyéről. Futni se futhatok, így csak a lehető leggyorsabban szedem a lábaim, hogy elérjek hozzá. A kaput is valahogy hasonlóan nyitom ki, mint az ajtót és két lépés még, mert már ott áll előttem nyújtott karokkal, amikbe belevetem magam. Mindenem remeg, de csak ölelem őt. Könnyek futnak végig az arcomon, amit először a nyakába fúrok, de aztán felemelem és a főnökére nézek.

- Köszönöm, hogy visszahozta nekem teljes épségben.

- Ez csak természetes. - válaszolja, mi pedig elengedjük egymást és elköszönünk tőle. Mikor elhajt, bemegyünk házba, de ott sem szabadulok el tőle, magamhoz húzom egy hosszú csókra.

- Annyira hiányoztál.

- Te is hiányoztál nekem kicsim.

- Na gyere, valaki már nagyon vár. - húzom magam után a nappaliba. Leguggol Chloe elé és simogatni kezdi az arcát, de az nem akarja kinyitni a szemeit.

- Chloe, ébredj! Itt van apu. - mondom, mire azonnal kinyitja a szemeit és ahogy meglátja őt a nyakába veti magát. Megígértem neki azt is, hogy ma mind együtt alszunk, így nem sokkal később hárman nyomjuk már az ágyat.

Boldogabb nem is lehettem volna, tudván, hogy itt van újra és nem megy el megint. Nehéz volt nap mint nap úgy elaludni és felkelni, hogy tudom, hogy nincs mellettem, bár a forgatások alatt kevésbé éreztem a hiányát. Szerencsére nagyon jól állunk azokkal is, így nem volt akkora probléma, amikor közöltem az íróval és a rendezővel, hogy babát várok és a negyedik hónap után, vagyis nemsokára, már nem ülhetek fel repülőre.

Boldog voltam. Boldogabb bárkinél.

XXX

Másnap reggel előbb keltem fel, mint a többiek, terv szerint. Harry aludt középen Chloe pedig félig rajta feküdt. Elővettem az ágy alól a fehér pólót amit direkt neki csináltattam, egy felirattal, hogy "Egy igazi férfi hármasikreket csinál". Majd fogtam az első és az utolsó ultrahang képeket, felhúztam a felsőm és hasamra rakva őket csináltam pár képet magunkról. Leszedtem magamról a képeket és Harry-ről szedtem volna le a pólót, amikor álmában fordult egyet, így Chloe lesett róla, ő pedig engem átölelve aludt tovább. Nagyon aranyosnak találtam, így csináltam még egy képet, majd kihalásztam alóla a pólót és elmentem felöltözni. Mindent biztonságosan elrejtve hagytam el a házat, majd a plázába vezetett az utam, ahol előhívattam két képet és vettem egy keretet amelyikbe mind a kettő belefért. A kocsiban ülve tökéletesítettem az ajándékot, a keret egy dobozban, a vizsgálatok által kapott képek összegyűjtve egy másikban, a póló felirattal lefelé a zacskó alján. Ezután még gyorsan megvettem ami kell a kajához és egy mosollyal a számon indultam el hazafelé. Már 11 óra volt, félúton voltam, amikor Harry hívott fel.

- Hol vagy?

- Mindjárt hazaérek.

- Tudod elég gonosz volt, hogy itthagytál.

- Sajnálom, fontos volt. Átjönnek ebédre anyudék, apumék, Lou-ék, Zayn-ék...

- Tudom. - mondja durcásan.

- Akkor azt is, hogy sok ember sokat eszik, főleg a mi famíliánk. - főleg én, aki négy helyett eszem.

- Igen, de siess haza.

- Sietek. 5 perc. - lerakom és nem sokkal később már újra otthon is vagyok. Ahogy belépek és lerakom a cuccokat a konyhában, Chloe jön le mondván, hogy segít nekem. Nem telik bele két percbe, a húgom jön át, ő is segíteni, megerősítésnek Leo-val és apával. Mindenki sürögni kezd, Harry viszont még mindig nem tűnik fel. Felmegyek az emeletre, hogy megkeressem. Meg is találom még mindig az ágyunkban fetrengve.

- Harry!

- Lia!

- Miért nem keltél még fel? - kérdezem, mire lerúgja magáról a takarót. - Mire izgultál fel ennyire? - kérdezem tettetve, hogy nem tudom.

- Ó, ha tudnád hányszor izgattál fel az elmúlt hónapokban.

- Hmm, na és mivel?

- Azt hittem ez nem kérdés. Mindig az én pólóimban alszol, bugyiban és melltartó nélkül. - az ágyra ülök, ő pedig velem szemben van. - Ja és nem is tudom ki mutogatta az új fehérneműs fenekét a kamerába. - mondja miközben közelebb jön, majd megcsókol és hátradőlve magára húz.

- Lia!! - hallom a nevem a húgom szájából lentről.

- Egy pillanat és jövök! - kiáltok vissza. Megcsókolom Harry-t, akinek a keze elindul a testemen, de még időben elválok tőle.

- Mennem kell. Te pedig nyugodj le.

- Este akkor is az enyém vagy. - puszil meg, majd tényleg elenged.

- Öltözz és gyere le! Mindjárt jönnek anyudék. - folytódik a készülődés és pont kész is leszünk, mire utolsóként Louis és Dani is megérkezik. Az éjszaka közepén Harry-től kapott fehér rózsákat az asztal közepére rakom. Chloe is kapott és én is, mindketten percekig csak azokat szagolgattuk. Mind leülünk enni, ami alatt nem történik semmi, csak Abbie csap zajt ahogyan a csörgőjét rázza megállás nélkül. Többet ettem a szokásosnál, de direkt nem vittem túlzásba. Később úgyis ehetek még amennyit akarok. Már nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. Az ajándék a szekrényben lapulva várja, hogy végre odaadjam Harry-nek.