Sajnálom, megbántam [H.S.]

13.

"It's too much for one day"

Miután végeztünk a szalonban, a nap további részét együtt töltöttük. Rég csináltunk csajos napot. Másnap reggel apa állított be hozzám, egy ismeretlen férfival a nyomában.

- Itt van Freya is?

- Igen, miért?

- Beszélnünk kell. - ezzel bejött és elküldött, hogy ébresszem fel a húgom. Bementem a szobámba, nem törődve apám furcsa tekintetével amivel körbenéz. Amikor múltkor itt volt még voltak bútoraim.

- Fey! Fey! Kelj fel!

- Mineeek?

- Itt van apa, meg egy fura pasi és beszélni akarnak velünk.

- Ah, jövök. - kikászálódott az ágyból. Mire a konyhába mentünk apáék már helyet foglaltak az asztalnál. Khm, íróasztal.

- Mi az? - kérdezte a húgom.

- Üljetek le. A válásunkról lesz szó és az azzal kapcsolatos dolgokról. - egy sóhaj kíséretében helyet foglaltunk. - Szóval, a válásunkon anyátok elég nagyot kaszálna és ezt megpróbáltuk a legkevesebbre csökkenteni. Sikerült, de még tovább tudnánk, ha bíróságra vinnénk az ügyet. De ehhez ti kellettek. Főleg te Lia. Celeste nem kerülne börtönbe csak maximum közszolgálatot kap. - egy darabig nem szólalunk meg.

- Nekem teljesen mindegy. - mondja Fey.

- Freya, tudom, hogy 18 vagy, de van döntési jogod, hogy kivel akarsz maradni.

- Veled, apa.

- Ezt nagyon jó hallani. Köszönöm. Lia?

- Én... nem igazán akarok ebbe belefolyni. De ha csak ezen áll minden, akkor megteszem. Viszont ígérd meg, hogy csak a nagyon fontos dolgokat kell megcsinálnom.

- Rendben. Köszönöm lányok.

- Ezeket írjátok alá. - tol elénk a pasas pár lapot meg tollakat. - Utána pedig szeretnék beszélni mindkettőtökkel külön. Először Freya-val. - aláírom a papírokat aztán a telefonom keresésére indulok.

- Cece. - hallom meg magam mögül apa hangját. Nem mondok semmit csak odamegyek hozzá és megölelem. Jó érzés. Kissé felszabadít, végre van valaki akitől bármit kérhetek és mehetek hozzá ha bajom van. Bármikor. Freya betoppan, mire elszakadunk. Azt hiszem kicsit sokáig voltunk így. Kimegyek és leülök a pasival szemben.

- Bocs, de még a nevét se tudom.

- Én kérek elnézést, Kol Reness apád ügyvédje és jó barátja.

- Valami rémlik.

- Rég láttalak utoljára. Tegezz kérlek.

- Rendben. Mit is kell most csinálnom?

- Mondd el kérlek mi volt mikor anyád megtette amit.

- Egy verseny előtt az egyik riválisom miatt kiment a bokám, de persze versenyeznem kellett. A jégen elestem és annyira fájt a bokám, hogy nem bírtam folytatni. Akkor este még anyám megtudta, hogy lefeküdtem az akkori barátommal és kidobott. Azt mondta ne merjek visszamenni. Onnantól kezdve két évig piáltam, cigiztem, drogoztam, szexeltem kb. minden este és igen, függő voltam. Elég durván. Azután, meg összeszedtem magam és elkezdtem dolgozni, elmentem a tanárira és ennyi.

- Biztosan? Tényleg ennyi?

- Igen.

- Rendben. Köszönöm. - megkeresem a telefonom, ami kijelzi, hogy Harry hívott. Azonnal rányomok a zöld kis ikonra és a fülemhez emelem a telefont.