Sajnálom, megbántam [H.S.]

20.

"Mom!"

Mikor felébredek ürességet érzek, minden egyszínű és unalmas. A tüdőm ég, valami erőszakosan késztet arra, hogy lélegezzek. Az arcomhoz emelem a kezem és megfogom a műanyagot, majd lehúzom a fejemről. Oldalra nézek, ahonnan egy, kb 18 éves lány néz vissza rám. Felnyomom magam, mert köhögni kezdek. A jobb kezembe belecsap a fájdalom. Odanézek, de be van kötve.

- Szólnom kéne egy orvosnak.

- Ne. - nyögöm ki halkan. - Volt... volt itt valaki?

- Úgy egy perce ment ki a barátod a kislánnyal.

- Nem... nem tudod hova? Vagy merre?

- A lány éhes volt, gondolom a büfében vannak.

- Merre... találom?

- Végig a folyosón balra a lifthez, le az elsőre és ott leszel rögtön a hallban.

- Kösz... köszönöm. - felállok, mire a lábamba is megérzem az éles fájdalmat, de egyikkel sem törődve állok fel az ágyról és megyek ki a folyosóra. Szerencsémre senki nincs sem ott, sem a liftben. Az egyes gombot megnyomva várok, hogy a lift megtegye azt az egy szintet. Kinyílik az ajtó és emberekkel találom szembe magam. Megint rámjön a köhögés, de hamar elmúlik. Kilépek a liftből és elindulok a megrakodott pult felé, illetve az az előtti sort veszem célba. Harry-t azonnal kiszúrom, aztán Chloe-t is meglátom. Elindulok feléjük, de a picúr mintha megérezné, hogy ott vagyok, felém kapja a fejét. Amikor meglát a szemei felcsillannak és megindul felém. Leguggolok, majd kitárom a karjaim.

- Anyu! - kiáltja amikor odaér hozzám és megölel. Nem hiszek a fülemnek. Tényleg azt mondta volna? A szemeim könnyesek lesznek és összeszorítom őket, mert már tudom, hogy jól van. Hogy semmi baja nem esett. Mikor elhúzódom tőle, Harry már mellettünk áll, így felemelkedek, magához húz. Hosszan megölel, majd megcsókol.

- Jól vagy? - kérdezi miközben megsimítja az arcom.

- Igen, minden rendben.

- Elnézést! - szólal meg mögöttem valaki mire megfordulok. Egy orvos az, nyomában egy nővérrel, gondolom feltűnt nekik, hogy nem vagyok a szobában. - Miért hagyta el a szobáját?

- Csak látni akartam a barátomat, meg a kislányt. - mondom, mire sóhajt egyet.

- Rendben, de többet ilyet ne csináljon. Most pedig menjünk vissza. - felvisznek a szobámba, vissza a lány mellé. Elmond pár dolgot amit tudnom kell, aztán megkérdezem azt ami leginkább érdekel.

- Meddig kell itt maradnom?

- Ma még elvégzünk pár tesztet és ha azok rendben vannak akkor holnap elmehet.

- Köszönöm. - egyedül maradunk és amíg a picúr a hasát tömi addig Harry-vel kezdek beszélgetni.

- Haza akarok menni. Utálom a kórházakat.

- Tudom, én is. De biztos vagyok benne, hogy hamar kiengednek. Nem mindenki kezd el az épületben mászkálni rögtön azután, hogy felébredt. - nevet fel.

- Igaz. Fel kéne hívni a többieket is. - mondom és az éjjeliszekrényre nézek, de rájövök, hogy nincs telefonom. Mert elégett. Minden más cuccommal együtt.

- Már hívtam őket.

- Nincs semmim. - szomorodom el.

- Dehogynem. A lányok tegnap, egész nap azon voltak, hogy beszerezzenek neked minden fontos dolgot.

- Tényleg?

- Igen.

- Freya kitett magáért.