Sajnálom, megbántam [H.S.]

10.

"Facing the truth"

Ezen a héten kedden délután, az én lakásomon dekkolunk ugyanis Chloe kiharcolta. Mindenképp látni akarta hol is élek én. Hát remélem nem csalódott túl nagyot. Ma Harry készíti a vacsit. Mikor végzünk Chloe-val ő elmegy mesét nézni, én pedig odamegyek Harry-hez.

- Megkóstolod? - kérdezi és felém nyújtja a kanalat.

- Ez nagyon finom lesz! - mondom miután lenyelem. Ekkor csengetnek. Nem tudom ki lehet az, mert hozzám nem igen jár senki. Nyomok egy puszit Harry arcára majd az ajtóhoz megyek és kinyitom. Nagyon meglepődöm azon, hogy ki áll az ajtóban. Hét éve nem láttam és nem is hallottam felőle.

- Apa?! - a szemöldökeimet összehúzom.

- Lia, beszélnünk kell. Bejöhetek?

- Mi? Nem. Mit akarsz? És hogy találtál rám?

- Freya adta meg a címed. Először hívni akartalak, de inkább eljöttem. - ha a húgomtól tudja, akkor biztosan fontos és talán nem is lehet rossz.

- Várj egy percet, kérlek. - mondom és visszacsukom az ajtót. Átmegyek a konyhába Harryhez. Valószínűleg hallotta az egészet.

- Baj van?

- Az apám az. Azt mondta a húgomtól tudja, hogy hol lakom.

- Igen, uh, hallottam.

- Félek, hogy valami baj történt.

- Sose tudod meg, ha nem engeded be.

- Igeeeen, de nem láttam hét éve. Ez kissé kínos.

- Nyugodj meg. - ölel át. - Miután beszéltél vele, én itt leszek. Oké?

- Igen.

- Na menj. - mondja és egy puszit nyom a fejemre. Visszamegyek és kinyitom az ajtót az apám előtt.

- Gyere. - tessékelem be. Harry közben kihívta a szobámból Chloe-t. Gyorsan bemutatom őket egymásnak, majd bevonulunk a szobámba.

- Na szóval, mit szeretnél?

- Lehet előbb egy kérdésem?

- Persze.

- Ti mióta vagytok együtt? És ő a ti lányotok?

- Öhm... mi nem vagyunk együtt, csak Chloe az osztályomba jár és szoktam vele külön matekozni és Harry az apja, de nem tudom. Vagyis... izé... mindegy. Inkább beszélj te.

- Először is bocsánatot szeretnék kérni. Erről az egészről nem tudtam semmit, egészen múlt hétig. Amit én tudtam az az, hogy hét évvel ezelőtt elszöktél otthonról, mert féltél anyádtól. Illetve a haragjától. Akkor pont el kellett utaznom Dél-Amerikába ezért anyád intézte a keresésedet. De nem találatak téged. Egy héttel ezelőtt Celeste idegesen állított be maga után rángatva a húgod. Aznap este felmentem hozzá, hogy megnézzem minden rendben van-e vele. Tudom, hogy milyen forró-fejű is sokszor anyátok. Kiborult és elmondott nekem mindent. Legalábbis úgy érzem. Elmondta, hogy ő dobott ki téged és hogy miért. Őt pedig megfenyegette, hogy ha elmondja nekem az ő szűrét is kirakja, így tartotta a száját. - sóhajt fel. - Aznap még meghoztam a döntésem és azóta a lehető leggyorsabb ügyintézéssel megy a valóper és már nem vagyunk egy házban sem. Freya választhat, hogy melyikünknél marad. Remélem én leszek az. Bármit megteszek érte. - mikor befejzi rám néz.

- Jesszusom. - mást nem tudok mondani. A remegő kezeimbe temet az arcom. Tudtam, hogy a nő egy pszichopata állat, de hogy ennyire?! Ez már sok. Túl sok.

- Jól vagy?

- Igen. Nem. Fogalmam sincs.

- Csak azt szeretném, hogy tudd, én szívesen látlak bármikor.

- Apa én... ez most... még nem fogtam teljesen fel. Nem jönnél vissza valamikor? Vagy majd hívlak. Nem tudom. Ez nekem egyszerre túl sok.

- Freya elmondta miken mentél keresztül. Csak kérlek, ha bármiben tudok segíteni szólj, rendben? - bólintok, de más választ nem adok, így nemsokára elhagyja a szobát. Elindulok ki jégért, de érzem, hogy valami nincs rendben. Harry lép ki a konyhából.

- Lia? Mi történt? - nem mondok semmit, a vállába kapaszkodom és hozzábújok. Körém fonja a karjait, még időben, mielőtt elájulok.

XXX

Hideget érzek a homlokomnál és egy kezet az arcomon. Lassan kinyitom a szemeim. Leveszem a fejemről a vizes rongyot és arrébb csúszok az ágyon. Harry befekszik mellém.

- Elmondod mi történt? Úgy megijedtem, hogy egyszer csak összeestél. - szól és magához húz.

- Aha. Régen anyám bemesélte apának, hogy elszöktem, megfenyegette a húgom, ha elmondja apának az igazat őt is kidobja. A múltkori összeveszésünk után anyával, Freya elmondott mindent apának. Most pedig elválnak. Apa próbálja magánál tartani a húgomat. Mondjuk hülye is lenne, ha anyához megy, de félek, hogy anyám megint csinál valamit. Nem hagyhatom, hogy bántsa. Nem érdemli meg.

- Ez komoly?

- Igen. - nagyot sóhajtok és a nyakába fúrom az arcom.

- Hűha. Ez tényleg durva. Nem csodálom, hogy kidőltél tőle. De te sem érdemelted meg amit tett. - egy kis csend áll be köztünk,majd újra megszólal. - Nem vagy éhes?

- Egy kicsit. - ekkor Chloe jön be és fekszik fel ő is Harryre.

- Jól vagy Lia?

- Igen, már jól.

XXX

Másnap elég fáradtan érek haza. Ledobom a táskám és bemegyek a konyhába. Megijedek, ugyanis Freya-t találom az asztalnál.

- Freya, basszus! Úgy megijesztettél!

- Bocsi. - áll fel és ölel meg. - Tudom, hogy nem szóltam, de nem akartam otthon maradni. Apa tudja, hogy itt vagyok. Nagyon jó lenne, ha anya nem találna meg. Nem igazán akarok találkozni vele egy darabig.

- Megértem. Itt maradhatsz velem.

- Reméltem.

- Ugyan, tudod, hogy bármikor szívesen látlak. És jó is, hogy jöttél, mert holnap este elmegyünk valahova Harry-vel és fogalmam sincs mit vegyek fel.

- Úúú randiiii?!?

- Nem tudom. Szerintem nem.

- Szerintem meg de. És olyan csinos leszel, hogy a szava is eláll majd.

- Azért szeretnék vele beszélgetni az este alatt. - mondom, mire mindketten felnevetünk.

- Biztos ez? Tudnátok mást is csinálni, ami sokkal izgibb. - húzogatja a szemöldökeit.

- Már te is? Dols-ék is állandóan ezt osztják.

- Mert hát valld be, hat éve nem voltál senkivel és Harry szívdöglesztően néz ki. Mi csak szurkolunk nektek. - az ő perverzségeik lassan megszállják az agyam. Jó nem mintha nem képzeltem volna el, hogy milyen lenne vele. Együtt lenni. Na meg az ágyban is. Khm.

- Liaa! Itt vagy még?

- Ühümm, mit mondtál?

- Elképzelted, hogy dugtok mi?

- Nem.

- De.

- Ajj igen, tényleg megtettem. De és akkor mi van?

- Semmi. És amúgy van egy projekt feladatom az egyetemre és fogalmam sincs hogyan csináljam meg. Segítesz?

- Persze. Na mutasd.

----------------------------------------------
Itt is a következő rész! Kérlek kommentlej!