Close, but not close enough /Befejezett/

33. Idővel...

Zora Winfield

Azt mondják az idő segít a felejtésben, de én ebben valahogy még sem hiszek. Elhagyott egy számomra fontos személy, amit a mai napig nem értek, de megajándékozott egy kis emberkével. Hónapok teltek el úgy, hogy nem beszéltem jó pár olyan barátommal, akik egész életemben támogattak. A szüleimmel is csak ritkán beszélek és amennyire csak lehet titkolom előlük, nem félek tőlük, csupán attól, hogy Luke fülébe jut. Semmi szükségem a pénzére, viszont annál nagyobb szükségem lenne arra az emberre akit a szerelmemnek hittem. Az újságokban naponta jelennek meg hírek, hogy az új barátnőjével enyeleg egy kávézóban, étteremben vagy épp csak Sydney csodás partjain. Tudom ebből az ember még nem sokat ért meg, hát az elején én sem akartam felfogni mi is történt. Elhagyott a barátom. Megtudtam, hogy állapotos vagyok. Londonban maradtam a bátyám mellett, így még véletlenül sem kell vele és az új barna fruskájával találkoznom. Na igen, a bátyámmal igen csak szoros lett a viszonyom, együtt élünk, pontosabban én költöztem be hozzá, mivel nem akarta, hogy hotelben szálljak meg míg találok valami kis lakást. Fura volt az elején minden, az eső, maga a tény, hogy vele élhetek. Nem hagyott egyedül amikor szükségem volt rá s ezért mindig is hálás leszek neki. A fiúkkal is jobban össze ismerkedtem, így az ő jelenlétük sem volt olyan zavaró. Előlük sajnos nem lehetett eltitkolni az állapotom, de mindenki megígérte, hogy titokban tartja. Hittem nekik, hisz Zayn az egyik legjobb fiú barátom lett - betölti az űrt amit maga után hagyott ő - Liam, aki gondoskodik rólam, Niall akivel együtt bolondozok és nagyokat eszem, Louis aki minden egyes percben megtud nevetettni. A zene a menedékem lett, a karrierem beindult, de egyenlőre csak kisebb fellépéseket vállalok és az első kis lemezemre koncentrálok. A napokban fog megjelenni, bármennyire is keveset mutatkozom Paul és a többiek szerint ez hamarosan elkerülhetetlen lesz, hisz interjúkra kell járnom, reklámoznom magam még ennél is jobban. A média még mindig nem tud Harry és a köztem lévő testvéri viszonyról egy nagy hassal ezt nagyon meg is kavarnánk. A rajongók tudnak a barátságunkról, illetve arról is, hogy ezentúl egyedül és kizárólag a One Directionnak segítek a dalszerzésben. A sajtó több napon át teregette ki a magán életemet, így napvilágot látott a Luke-kal való kapcsolatom - ami akkor már véget ért - megszakítottam a bandával minden kapcsolatot és nem írok nekik több klassza sikeres dalt. Aprópó említettem már Luke, hogyan is szedhette össze a csajt? Simon a helyemre kereste az új munkaerőt és ennél a csajnál állapodott meg. Jelenleg az összes újság az új álompárt isteníti néha felemlegetve engem is, mert bár nem akarom bele írtam magam annak a bandának a történetébe. Szóba kerül a sok új dal amit a szerelemeseknek köszönhet a banda és a többi és a többi.

A dalaim többsége az életemről szólnak, ezért a hamarosan polcokra kerülő lemezem címe ME - tudom lehet nem valami eredeti, de ez én vagyok - ezzel lezárom a korszakom egy részét. Csöpögős lehet, ha azt mondom a második lemezen olyan dalok lesznek, ami folytatják az első lemezemet, többek között belefoglalva azt amit éreztem, amit most is érzek és egy picit a múlt jövő kombót.

- Zora figyelsz rám? - legyezi arcom előtt hatalmas tenyerét Louis.

- Ne haragudj, elkalandoztam - néztem rá bocsánat kérően míg hasamra simítottam a kezemet.

- Csupán azt mondtam, hogy pihenned kellene - sóhajtott fel. - Menj haza, pihenj. A dalt már egyedül is feltudjuk venni a srácokkal - biztosít.

- Nem szeretnék egyedül lenni - pillantok szemeibe, amiben tudom semmilyen érzelmet nem kell eltitkolnom.

- Rendben - bólintott. - Maradj, várj meg minket, de szigorúan csak a kanapéról nézhetsz minket - mutatott az említett darabra. - Nem szólsz közbe, nem tervezel énekelni, mert hidd el mára neked és a picurnak is elég volt - erre már tényleg nem tudtam mit mondani, így bele egyezően bólintottam. Reggel kilenc körül érkeztünk és először én dolgoztam pár dalomon, majd miután megebédeltünk átadtam a helyet a srácoknak. Délután három körül jár az idő és én nagyon sokáig kalandoztam, ismét a múlton rágódtam. Egyszer mindenképp magam mögött kell majd hagynom.