Close, but not close enough /Befejezett/

20. Mini golf

Zora Winfield

Bármennyire is meglepő, lenyűgöztek a gyorsaságukkal. Kevés hibával és kevés puskával, szinte már majdnem hibátlan dalt adtak elő. Fogalmam sincs hogyan is sikerült nekik, kevesebb, mint öt óra alatt így megtanulni, de össze hozták. A próbájuk többségére figyeltem s mint zenei tanácsadó néhány helyen közbe szóltam, miszerint én azt a részt máshogy képzeltem el. Paul és Simon is a legtöbb esetben velem értett egyet.

Mike és Calum a két kocka telefonjukat bújták vagy ha nem a sarokban kuporodva dumáltak, zenéltek. Luke pedig velem nyúlt el a kanapén, így izmos mellkasát kispárnának tudtam használni. Szokásához híven a hajammal játszott, míg néha észre vétlenül végig simított úgy a hátamon, ahogy csak egy szerelmes fiú teheti. Pilláimat lehunyva élveztem érintéseit, hallgattam a tesómék próbáját. továbbá Paulékat, akik néha kioktatták őket a viselkedésről. Megnyugtató volt egy kis pihenés, hisz az éjjel nem aludtam valami sokat. Gondolataim túlságosan a múltba vittek vissza. Átgondoltam az egész életem s érdekes felfedezésekre tettem szert. Nagyon sok olyan dolog van, amit másképp csinálhattam volna az eddigi életemben. Mérlegelve viszont a legjobb dolgok is megtörténtek velem, ami jelen pillanatban is történik.

- Héj csajszi! - hallom meg közvetlenül mellőlem Zayn hangját. - Annyira nem vagyunk rosszak, hogy aludj rajtunk - játssza meg a sértődöttet.

- Zora fáradt - adja tudtukra Luke. - Nem volt egy jó éjszakája - simított végig a hajamon.

- Ezt még is honnan tudod? - szegezte neki a kérdést Harry.

- Zora utál korán fel kelni, ha pedig még is akkor az azért van, mert valami aggasztja vagy bántja őt - válaszol Calum.

- Természetesen kivétel amikor korán kell délelőtt megjelennünk egy műsorba, mindig ő ébreszt fel minket, különben nem érnénk oda - kotyog közbe Mike. - Mind tudjuk milyen Zora, a mai nap nem az övé.

- Ti nem ismeritek úgy, mint mi - hallom meg barátom, az elveszett tag hangját. - Ismerjük az összes kis hülye mozdulatát, arc mimikáját a mai pedig azt árulja el, hogy alig aludt valamit az éjjel. Soha nem alszik munka közben, sőt még otthon is dolgozni szokott - hallom a matatást, majd ahogy szét osztja a poharakat. Egy ismerős, de még is idegen kéz simít végig a karomon, nyom puszit az arcomra és már el is tűnik. A szavaik jól estek, még a kávé illata sem tudod rá venni arra, hogy kinyissam a szememet. A folyamatos simogatás amit Luke keze nyújtott megnyugtatott és vissza repített az álmok világába.

Órákkal később kisebb matatásra leszek figyelmes. Az illat ismerős, Luke és az én illatom lengi be a teret, szóval ez csak is a szobánk lehet. Elaludhattam, de vajon meddig is? Vajon a fiúk mennyire mérgesek rám, amiért munka közben szunyókáltam? Zayn! Zaynnek vásárlást ígértem a próbák után. Lassan nyitom fel pilláimat s megtalálom Gemmát, ahogy a szekrényemben kutat. Mi a fenét keres? Az órára pillantva tisztázódik benne, hogy olyan este hét körül jár az idő, ami azt jelenti nem fogok aludni az éjjel, ismét.

- Mi a fenét keresel a ruháim között nővérkém? - kérdek rá kissé ingerülten, hisz melyik ember szereti, ha a ruhái között turkálnak? Ijedten fordul hátra, majd egy pillanat után megnyugodva mosolyt villant.

- Szeretnék kölcsön kérni tőled egy felsőt, mert az enyémen ott tátong egy hatalmas kávé folt - mutat a melleire, ahol bizony tényleg ott volt egy ronda folt. - Luke mondta, hogy te biztos nem bánnád és ha zavar akkor kölcsön veszek egyet Harrytől, hisz még itt laknak - piszkálja az ujjait.

- Gem, semmi baj - sóhajtok fel. - Keress inkább ezekben a fiókokban - mutattok a kisebbik komódra.

- Köszönöm - azonnal talál is egy számára megfelelőt, az egyik kedvenc felsőmet, ami mosolyt csal az arcomra. - Zora, mindent köszönök - mosolyog rám.