Close, but not close enough /Befejezett/

15. Találkozó

Zora Winfield

Idegesen rágcsálom ajkamat miközben a telefonomat bámulom. Ha kérem ő mellettem lesz, így nincs mitől félnem. Nem szabad félnem, mert erős vagyok. Attól, hogy nem tartozom a családjukhoz, nekem igen is van családom! Tehetetlenül állok fel és dobom a készüléket az ágyra. Tiszta ruhákat keresek elő, majd magamra zárom fürdőm ajtaját. Reménykedem, hogy egy zuhany kiveri a fejemből azokat az ostoba negatív gondolatokat, de nem segít. Negatívan állok a dolgokhoz, miközben tudom imádni fog engem. Megkeresett, mert látni, ismerni akar én pedig szépen elküldtem, ami részemről kicsit hiba volt. Be pánikoltam, ahogy a legtöbb esetben ha a család téma kerül fel. Nem szeretek erről beszélni, valahogy pedig muszáj túltennem magam rajta. Zaynek is tartozom még egy köszönömmel, amiért falazott nekem. A képet is megtaláltam a szobám éjjeli szekrényében, szóval egy ideig oda fogom elrejteni. Ki kereshetné egy éjjeli szekrényben? Előbb utóbb a lelki ismeretem is felmondja a szolgálatot, a sok hazugság miatt. Nem rángathatok bele csak úgy embereket, nem helyes. Tudom segíteni szeretnének, de én nem engedem. Ashton és Michael ezért szokott is velem kiabálni, mert szerintük túl makacs vagyok bizonyos dolgokban és ezzel az a baj, hogy piszkosul igazuk van. Elképzelem, ahogy beszélek vele és esetlegesen vissza utasít, pedig egyből igent fog mondani. Nagyon szeretne velem találkozni, minden alkalmat megragadna.

Elzárom a csapot, törölközőbe csavart testemből ruháimba bújok. Szűk farmer, egy fehér felső hozzá pedig egy bőrdzseki. Lábaimat magassarkú cipőbe bújtatom, hajamat kiengedem, ékszereket teszek magamra és sminkelek. Akármennyire is szeretném húzni az időt, nem lehet tovább!

Kilépve a fürdőből azonnal a telefonomért nyúlok. Gondolkodás nélkül nyomok a zöld ikonra és emelem azt a fülemhez. Kicsöng, a gyomrom pedig görcsbe rándul.

- Haló? - szól bele kissé fáradt hangon.

- Szia Gemma!

- Úr Isten, Zora! - el kell tartanom a telefont, ha nem szeretnék megsüketülni. Szóval sikító fajta nővérem van. Jó tudni. - Annyira örülök, hogy felhívtál - a hangja őszintén és boldogan cseng.

- Figyelj, találkozni akarok veled most rögtön - hadarom el, hogy ne tudjam meggondolni magamat.

- Rendben - vágja rá. - Húsz perc múlva egy kis kávézóban! - ajánlja fel, én pedig azonnal igent mondok. Nem szeretnék forgalmas helyre menni, elmondja a címet majd elköszön és valószínűleg elkészül. Idegesen kapom magamhoz a táskámat, de amint kilépnék az ajtón a telefonom hangos csörgésbe kezd.

- Szia! - emelem a fülemhez anélkül, hogy megnézném ki az.

- A segítségedre van szükségem! - nyög fel Pet.

- Még is mit tehetnék én érted? - ráncolom homlokom, miközben elhagyom a helységet. Lassan sétálok a folyosón, le a lépcsőn. - Ugye nem kerültél bajba? - rémülök meg. Szemeim találkoznak a legédesebb szemekkel, azonnal mellettem is terem. Felemelem mutató ujjamat, miszerint várjon egy kicsit.

- Cara a baj - suttogja.

- Áruld el mi történt veled és Carával - Luke pedig azonnal megérti mi történhetett.

- Szakított velem egy félre értés miatt!

- Peter! - kiálltok rá. - Ne kelljen már mindent fogóval kihúznom belőled! - mordulok fel.

- Jól van, na! - lesz ingerült ő is. - Este moziban voltunk, ahol az iskola kis picsája is megjelent. Nagyon jól éreztük magunkat egészen addig, míg nem kellett üdítőket vennem - sóhajt fel. - Egyszer csak megjelent és a semmiből lekapott. Ezt Cara meglátta, de ezt már nem ahogy ellenkezem.