Luce In Me [átírás alatt]

🔸7🔸

Reggel.... őrülten szerettem fel kelni valamikor.. mára ez is szörnyűve vált. Nyomorúságom napról napra erősödött, 2 hónapja vagyok ebben a börtönben, ha szembeszállok akkor meg büntetnek, napok alatt érték el hogy a saját árnyékomtol is féljek. A pokolt ízelelgettem.. És szörnyű aromája volt. Mióta Max itt hagyott azóta minden meg változott, a halál is jobban hívott mint még egy nap ennek a szörnyetegnek a közelében. Alex eltűnt,  Lorenzo pedig elérte, hogy befogjam a szám, és adagolta tovább a vírusokat.
Hiányzik minden ami Maxim volt, sosem jött el.. Azt hitte majd így elfelejtem.. De ezzel csak azt váltotta ki, hogy napról napról felemésztett a tudat, hogy nem élhetek vele.. Lorenzo  egy másik épületbe hurcolt ami sokkal nagyobb és kiszámíthatatlanabb volt.. Minden nap egyre gyengébbnek éreztem magam, nem csak a szerek hatásai miatt amik amúgy megjegyzem borzalmas dolgok voltak , gyengének tartottam magam, mert még nem szöktem el, és gyengének mert még nem pofoztam fel ezt a szörnyeteget.

*Hétfő reggel *

Reggel...
akkor kezdjük újra, fel veszem az előre ki készített fekete leggingset amihez egy túl méretezett méreg zöld kötött pulcsit veszek fel. Hajam laza kontyba fel fogom, majd ki sétálok az ajtón és annak meg szokott rendjén sétálok be az egyhangú konyhába ahol a tojás rántottám és egy bögre tea vár .Le vetődve a székre unottan bököm fel a villámra a tojást majd egy szokatlan tényezőre figyelek fel. Ez nem Enzo
-Jó reggelt - szólít meg, a hangja kellemesen rekedtes és a szemei gyönyörű barnák, nagyon emlékeztet valakire..
-Jobbat .. - mosolygok rá gúnyosan, amit ő egy felhúzodó szemöldökkel kérdőjelez meg.
-Carlo vagyok! - nyújtja a kezét mire én egyhangúan és komoran csak úgy az orrom alatt oda dörmögök neki.
-Mit kezdjek vele? - felnevet.. Rohadtul vicces haver tényleg.. Nyeld már le magad.
-Raf azt mesélte, nagyon szerény teremtés vagy, azt hiszem az öcsém félre ismert téged. - ah.. Már vágom miért volt ismerős.
-Esélye sem volt megismerni.. Sajnos kiismerhetetlen vagyok.
-Valóban?-mit nem ért ezen?
-Valóban. - vágtam rá még egyszer..
itt ismét nevetett amitől a pihék katonásan meredtek a hátamon, erős elő érzetem kelletkezett vele kapcsolatban még hozzá rossz értelemben.
-Carlo?
-Oh Enzo, rég láttalak, gondoltam beugrok meg minden. Az előbb beszélgettem mármint próbáltam ezzel a bájos hölggyel , csak azt nem értem hogy keveredett össze a te arogáns jellemeddel! - most én nevettem, azt hiszi hogy járunk de gáz már..
-Oh, nehogy tévedésbe élj, ezért árulom csak el. Vele - mutattam Lorenzora
- Ha muszáj lenne se járnék! - Carloból újabb vigyorgás áradat tört ki, úgy látszik szórakoztatta ahogy a testvéréről beszélek.
-Rozalie, ha nem akarsz annál is nagyobb büntetést - itt a kezemre mutatott ahol apró hegek foglaltak helyet - ajánlom hogy vedd használatba a laboratóriumot ! -gúnyosan vigyorogtam rá és meg sem mozdultam..
-MOST!-hangja élesen visszhangzott mire fel álltam az asztaltól fel burítva magam mögött a széket, egy utolsó gyilkos pillantást vetettem a fivérekre majd a szobám mellett közvetlen elterülő undorító kis helyre sétáltam..

Rosalie .. Makacs, önfejű, erősebb mint akárki.. És halálosan szerette Maximot.. Akármennyit gyötörtem, akármennyit kapott, erősítette. Megtörhetetlenné lett.
-Hogy értetted hogy laboratórium?
-Sok mindenről nem tudsz Carlo, de egyet meg súgó a legokosabb döntés ha nem mászol bele! - itt el mosolyodtam majd az előbb említett szoba felé vettem az irányt a fivérem pedig egy szó nélkül követett, hiába a bátyám ő sosem volt olyan mint én. Egyszerű volt és naiv, a kemény külső alatt egy kisgyerek foglalt helyet. Amint ki tártam az ajtót egyből le sokkolta a látvány, Rosalie a székben feküdt Amy épp valami szert adagolt be neki a Carlo meg csak óriási léptekkel közeledett feléjük.
-Mit csinálsz? - üvöltött rá Amyre a bátyám.
-Csak teljesítem amíg kértek tőlem uram! - húzodott hátrább könnyes szemmekkel a lány. Amy volt a legjobb döntésem egy ideje, túl könnyen manipulálható, és remek orvos lesz belőle.
-Normális vagy? - rivalt rám .. Én mindig is tudtam, hogy egy idióta.
-Nagyon meg köszönném ha nem ordibálnál, a mögötted lévő szépségnek nagy fájdalmai vannak! - néztem halál komolyan rá, ő meg mint valami vad barom lépett közelebb hozzám de Amy mindig is túlságosan le volt fizetve ahhoz, hogy hagyja, hogy bajom legyen. Ezért megfogva az újabb vírus adagos injekciót egyenesen Carlo nyakába szúrta aki megfagyott tekintettel a földön terült el.
-Édesem , mondtam már, hogy a legjobb döntésem vagy hosszú idő óta? - Amy elpirulva vissza tipegett, és folytatta a munkáját. Rosalie  pedig gyönyörű szemeit a plafonra emelte hatalmasakat sóhajtva... Hatalmam volt, ami megrészegített Amy felett, Rosse felett... De nem sokáig...

Módosítva:2018.01.07