Luce In Me [átírás alatt]

🔸4🔸

A napom nagy részét az új szobám rendbe rakásával töltöttem, próbáltam életét lehelni bele.. Kiélvezni a perceket.. Az idő érzékem fel mondta a szolgálatot, és elvesztettem..
Kopogás. Oda kaptam a fejem és Max áldogált a küszöbön.. Felém tekintgetve
-Tetszik? - kérdezte fejét le hajtva, majd egy kósza tincset tűrt a füle mögé
-Csinos.. - motyogtam a földön üldögélve.. A hajamat tekergettem.. Ideges voltam, hatással volt rám.. Ő is tudta.
-Később még benézek Rossie.. -mosolyodott el majd intett és becsukta maga mögött az ajtót, hogy hatással voltam rá? Enyhe túlzás... a tervem életbe lépett!Mi a tervem? Irányítás, azt akarom, hogy bevallja nekem, hogy vannak érzései irántam ! Bíztam benne, hogy haza jutok még egyszer, sosem adhattam fel !
Később már , órák múltán, a hasam felsajdulva jelezte, hogy hiányzik valami, öltem volna valami gyümölcsért vagy vízért.. Az ajtó felé manőverezve, meglepődve tapasztaltam hogy az ajtóm nyitva van, óvatosan kiléptem majd halkan lépkedni kezdtem. A folyosón csak egy minimális fény volt, ami arra pont elég volt hogyha ki jutok fussak,szerencsémre talátam egy konyha szerű helyiséget a folyosó kétharmada felé. Volt egy pult, pár szekrény egy hűtő meg egy kávé főző. Mivel a kávét alapból nem szeretem maradt a hűtő ami szerencsémre üres volt... ez is csak velem történhet meg, az emberek miért tartanak hűtőt, hogy áramot egyen ?Itt mindenki ingyen élő, vagy talán sosem éhes senki ? Vízcsapot meg majd ide imádkozok? El keveredtem a folyosó további részére bele törődve, hogy ma sem eszem.. de ha már itt kint vagyunk életbe lép a b., terv ami a következő :találni egy ajtót amin ki surranunk aztán futás! Óvatosan lépkedtem tovább félve, hogy valaki megjelen a hátam mögött sajnos túlságosan horror film gyanús volt. Rettentően csöndes, nem tetszik ez nekem... ezért lépteim meg sokszoroztam, egyet megtanultam ahol emberek vannak ott nincs ekkora csend! Kezdett beigazolódni a félelmem mikor a hátam mögött az én lépteimen kívül egy hangosabbat véltem felfedezni,majd amitől rettegtem a folyosó nem vezetett sehová sem.. falak vettek körül. Egyszercsak egy kéz megragadott és pisztolyt fogott a fejemhez, még a sötétben is ki tudtam szűrni hogy ez a valaki nem Maxim, majd minden lámpa fel kapcsolódott így meg látva támadóm rémülten minden tanultat alkalmazva egy bénító ütést mértem a támadómra. Senki ne becsülje alá a méreteim. Amint az előbb említett fájdalmasan felkiáltott kiszabadulva futásnak eredtem hátra pillangatva esélyeim felmérésére. Aztán bumm becsapódás és seggen landolás.
-Te meg mi a francot keresel idekint? - morogta a mogorva göndör megragadva a kezeim és maga elé állítva.
-Én éhes voltam... És.. És nagyon szomjas is.. Én csak.. Az éhség nagy úr Maxim ! - valottam be fapofával az egészet mire arcán egy huncut mosoly terült végig.
-Épp hozzád indultam, egy tál gyümölccsel hátha éhes vagy..
-Mióta olvasol a gondolataimban? - mosolyogtam el én is magam..
-Látod? Ebben is van tehetségem.. - most először éreztem úgy, hogy beszélgettünk.. Könnyek és megbántás nélkül..
-Menjünk vissza a szobádba jó? - fogta meg a kezem
-David távozhatsz, megoldom. - nézett a kigyúrt férfira aki a gyomrához szorította a kezét.. Én pedig egy sunyi vigyorral nyugtáztam, máskor majd így állít meg..
-Mit műveltél vele? Ő az egyik legerősebb emberem, most pedig mintha könnyeket láttam volna a szemében..-mosolygott rám eszelősen, én pedig ártatlanul párat pislogtam..
-Én aztán semmit sem. - motyogtam kuncogva.. Mire ő a vállára kapott egy könnyed mozdulattal mire nekem halál félelmem lett széles válán egyensúlyozva engem, egyre gyorsabban lépdelt előre majd futni kezdett ...
-Hazudsz. - olvastam ki szavaiból mosolyát.. Kapáloztam és próbáltam kiszabadulni.
-Kifogsz nyírni MAXIIIM. - sikítottam mire ő még gyorsabban futott.
-Nem ma miele - nevetett fel. De aztán megkockáztatva egy gyors mozdulattal le rántottam magunkat a földre mindketten fel nevettünk, boldognak láttam.. Hacsak egy percre is.. De azonnal elhallgatott mikor észrevette látogatónkat magunk előtt oszlopozva.
-Max? - kérdezte a fiú előttünk , barna szemei a gyér világítás ellenében is pimaszul csillogtak le ránk, haja pedig kócosan terült el fején. Maxim fel pattanva a fiú felé lépett és megölelte, aztán fel segített engem is a földről.
-Gondoltam meglátogatlak elég régen láttalak! - mosolyodott el az ismeretlen fiú - de téged még nem ismerlek! - nézett rám, a pír az arcomra már rég felszökkent, ezzel teljesen lebuktatva a fiú iránti vonzalmam.
-Ő az alanyom , Rosalie . - suttogta Max, bemutatva engem... Az alanyom.. - Ott csengett tovább a fejemben bizonytalan mondata..
- Lorenzo- nyújtotta a kezét felém én pedig bizonytalanul az övéi közé melyítettem kétszer kisebb kezeim..Ekkor még fogalmam sem volt mennyi mindent fog tönkre tenni a jövőben... Csak a barna íriszeket láttam a mögöttük lévőket pedig elengedtem.. Rosszul tettem...

Sziasztok! Remélem tetszett ismét! Ha tetszett akkor kommentelj és nyomd meg a kiscsilagot a sarokba pls!
További szép napot! 💕😊

Módosítva :2018.01.07