Luce In Me [átírás alatt]

🔸1🔸

Ismerős az érzés? Suli utolsó napja, már csak ugyan tombol a nyár és a forróság fergeteges mámora csap meg minket! Vége a tanulásnak és jöhetnek a bulik a pia és a többi szenevedély! Én pedig józan elszenvedője lehettem, minthogy aznap töltöttem be a 16-ot kötelező elemnek biztosult az esti buli, a szüleim már nagyon régóta nem éltek mellettem .. Én pedig a világ legengedékenyebb emberére voltam utalva. Imádtam a nagymamám, amióta az eszem tudom szeret és próbálja pótolni az űrt amit az alkoholista börtön töltelék apám és a halott anyám hagyott bennem lassan nyolc éve. Új üzenet.

ANNE 🙏:Ha nem jelensz meg ma 11-kor az ajtómban a dögös pasiddal, tutira halott vagy oké? Szeretlek, boldog szülinapot kincsem. 💕

Anne.. lassan a nővéremnek lehetne titulálni, a legszerethetőbb ember akit ismerek a mamámon kívül. Ma hatalmas bulit szervezett nekem amit persze még csak meg sem próbált eltitkolni előlem.

ROSA💦: Ott leszek ne aggódj, én és a dögös pasim ma egész este a tiétek vagyunk. 💕

Semmi kedvem nem volt menni, egyszerűen azért mert ilyen voltam. Én Rosalie Christen Marget maga a buli gyilkos voltam, aki gyűlölt inni és még csak a dübörgő zene sem hozott lázba. A barátom, viszont annál inkább..ő volt a legjobb dolog ami történt velem nagyon hosszú idő óta, boldog voltam hogy mellettem állt, és hogy támogatott, tavaly nyáron ismertem meg ezeknek az ámulatba ejtő szemeknek gazdáit Maximot .. Féltem tőle, egy fejjel magasabb volt nálam és mindig olyan émelygést hozott rám. Aztán valahogy mi lettünk a bál király és királynő az idei bálon.. És innen pedig már könnyen kitalálható. Persze Anne imádott minket kezdetektől fogva az esküvőnk tervezgette, ha rajta múlna már az ujjamon virítana egy szép drága kő... De nem rajta múlik hála istennek. Egy egyszerű bordó egyberészes szoknyát vettem fel ami kihangsúlyozta a keskeny csípőm , egy fekete magassarkúval ami sokat javított az önképemen. Nem egyszerű 160 cm magasan kifejezetten magabiztosnak lenni.. Sosem értettem a többi sorstársam akik mégis olyan magabiztosan sétáltak végig a folyosón a gimiben.. Én mindig szürke egérkének éreztem magam. El készülve a tükörben kémleltem magam, át tekintve a külsőmön túl sovány voltam és akkora mellem volt mint valami kisiskolásnak a hajam is olyan sehogyan állt nem is értem mi tetszett bennem Maximnak.. Ön becsülésem alásásának a csengő hangos zaja vetett véget...a szoknyámat lejjebb húzogatva léptem az ajtóhoz.. amint ki nyitottam a még mindig magasabb zöld szemű barátom tekintett vissza rám akinek arcán valami furcsa érzés villant át.
-Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe amitől nekem minden pihe a hátamon égnek állt. Kitessékelve maga előtt becsukta utánam az ajtót. Épp vissza akartam mosolyogni rá de egy kendőt szorítva az orromhoz sötétséget borított az előttem lévő utolsó kép kockára. Mit művelsz Maxim?

*Beszámíthatatlan idő után *

Nehezen nyitogattam a pilláim a kábító szagú kendő miatt. Majd elém tárult a helyzetem ,egy viszonylag üres és tiszta szobában voltam egy széken ülve, a karjaim egymáshoz voltak szijjazva és a lábaimat is a székhez rögzítették, nincs menekvés..A helyiség vakító lámpákkal volt megvilágítva, négy fal vett körül a szívem eszeveszetten pulzált a mellkasomban . A kezemen és a mellkasom egy részén kis vezetékekhez voltam kapcsolódva ami őszintén szólva eléggé meg rémített, nem értettem a helyzetet. Majd az ajtó nyikorogva adta meg magát ahogy a helyiségbe újabb ember lépett be...szemeim rá vezettem és már értettem az arcán át suhanó érzelmet, sajnált engem.. Maxim sajnált engem.

Módosítva: 2018.01.06