brother ✽ harry styles befejezett!¡

34.Fejezet-Fogadtál..

Haza felé,folyamatosan azt figyeltem,hogy senki sem követ-e.Mióta Bradley majdnem tönkre tett,eléggé félős lettem.A ház elé érve,csak Harry autóját találtam.Anyámék már megint esti programon vannak,gondolom..A nappaliban égett a villany,teljesen be lehetett látni,mivel a sötétítő függönyök nem voltak elhúzva.Két alak rajzolódott ki az ablaküvegen keresztül.
Odalépkedtem az ajtóhoz,majd óvatosan és halkan benyitottam.Próbáltam feltűnés mentesen levenni a cipőmet.Felakasztottam a blézeremet az akasztóra,majd a nappali felé vettem az irányt,de mikor meghallottam egy hangot megtorpantam és egyből remegni kezdett az egész testem.Nem tudtam hova menjek vagy hogyan surranhatnék fel a szobámba.Féltem,hogy észrevesz Bradley..Egyáltalán mit keres itt?!Harryvel újra jóban van vagy micsoda?Kezdtem hátrafele lépkedni az ajtóhoz,mikor is ráléptem egy cipőre és elvágódtam.Beleütöttem a tarkómat az ajtóba,a fenekemet pedig a padlóba.Eddig is fájt,de mostmár mégjobban.Éget és fáj is.
-Ez mi a fasz volt?!-kiáltott Bradley a nappaliból,majd hallottam ahogy az előszoba felé veszi az irányt.Uramisten..Ahogy meglát Bradley,egyből megtorpan,aztán mellé lép Harry és ő is ugyanígy reagál.
-Bethany,jól vagy?-guggolt le hozzám Harry.
-N-nem..-annyira meg voltam ijedve,hogy csak dadogni bírtam.Bradley folyamatosan engem bámult.Nagyon irritált a tekintete.Harry összekulcsolta a kezünket,majd felhúzott.Nekidöltem az ajtónak,egyből megéreztrm a sajgó hátamat.Nagyon fájt,de csak arra az egy dologra tudtam koncentrálni,hogy elkerüljem Bradley szúrósn tekintetét.
-Bradley m-mit keresel itt?-szedtem össze magamat.
-Styleshoz jöttem,de ha már itt vagy..-mondta Bradley,de Harry félbeszakította.
-Te nem vagy normális!Ha hozzá mersz érni Bethanyhoz úgy megverlek,hogy többet mozdulni nem tudsz majd!-állt elém Harry,én belekapaszkodtam a karjába,s próbáltam mögötte elbújni.
-Különben meg mit keresel ilyenkor kint az utcán?!Nem félsz,hogy valaki megtámad, vagy esetleg..megerőszakol?-mosolygott alljasan Bradley-Ja de már mindegy,mert nincs mit veszítened-gúnyolódott tovább.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem halkan.
-Harryke elvette a szüzességed nem?-jött közelebb hozzák Brad,de Harry előre nyújtotta a kezét,ezzel megállítva Bradleyt.
-Ahj,szállj már le róla!Csak őt hagyd békén Bradley!Semmit sem tett ellened-magyarázta Bradnek a valós tényeket.
-De te ott hagytál a szarba Styles!-üvöltött Brad.
-Miről van szó?!-odébb toltam Harryt,majd mellé álltam.
-Semmi,semmiről..nem fontos-legyintett Harry.
-Na akkor elmondom neki-jelentette ki Bradley.Uhm,mi van?!Harry teljesen le volt dermedve.
-Na tehát,mikor Harry és az apja hozzátok költözött,utána találkoztam Stylessal sok idő után.Még mindig nevetségesnek tartottam,hogy nem tud egy szűz libát sem megdugni,ezért hozzavágtam ezt így a fejéhez és fogadast kötöttünk,hogy melyikőnkenk sikerül előbb.Ennyi-mosolygott folyamatosan Bradley,mint egy pszihopata.Mert az is!Teszi hozzá a tudatalattim.Hirtelen fel sem fogtam amit Bradley mondott.Kellett hozzá pár perc,míg értelmezem amit mondott.'Fogadást kötöttünk'.Könnyek szöktek a szemembe,a fejembe belenyilalt a fájdalom,a lábam remegett.Nem tudtam,hogy elhigyjem-e Bradnek,de mégis rosszul esett.Nagyon.Harryhez fordultam és láttam az arcán a megbánást,így tudtam,hogy Bradley igazat mondott.
-Ti..menjetek a picsába-mondtam szipogva két sírás között,nem bírtam egyikőjükre sem ránézni,de legfőképpen Harryre.Hogy volt képes ilyet tenni velem?!
-Na látod,nem csak én vagyok a rossz-nevetett Brad.
-Bethany..-fordult felém Harry.
-Azt mondtad szeretsz basszameg!Fogadsz rám?!Te normális vagy?Mit képzeltél hm?!Mit?Az biztos,hogy elmondom apádnak!Sőt!Anyudat is megkeresem esküszöm!-keltem ki teljesen magamból.Majd folytattam-Bradley,rajtad meg sem lepődöm..-próbáltam megvető hangsúllyal beszélni.
-Na akkor én megyek.Styles szerintem ezt elveszítetted!Cica te mg örülj,hogy megtudtad az igazságot!-kacsintott Bradley,majd kivágta az ajtót és elhagyta a házat.Sírva futottam fel a szobámba,Harry pedig követett.
-Beth!Meg tudom magyarázni..-jött be Harry a szobámba.
-Soha többé ne hívj Bethnek!És nem,nem kell megmagyarázni!Nem érdekel.-temettem bele az arcomat,a párnámba.
-De Bethany,ez nem igaz..-dölt neki az íróasztalnak.
-Persze,akkor mi az igaz?!-fordítottam a fejemet felé.
-Én szeretlek Beth..az tény,hogy a bizonyítás vágy is hajtott..de SZERETLEK!-mászott közelebb hozzám Harry.
-Harry..ne..hagyj most békén,nekem ez sok!Nagyon sok-magyaráztam neki.
-Rendben,megértelek,de kérlek..gondold át-állt fel Harry és kivonult a szobámból.Visszadőltem az ágyba,s tovább sírtam.Egyszerűen hánytam a gondolattól,hogy fogadott.RÁM.
Hellow^^ Itt az új rész!Kommenteljetek és szavazzatok❤🌼