- Na nézd csak, kit fújt ide a szél? - hallottam meg kedvenc kapitányom hangját. - Ciao Lexy! Ugye szerencsét hozol ma nekünk?
- Szia Monti! Remélem - öleltem át, majd a többieknek is köszöntem. - Míg el nem felejtem, ők itt a barátaim - mutattam a hátam mögött szótlanul álldogáló csoportra.
Hosszas bemutatkozás vette kezdetét aminek a végére a többiek is feloldódtak. Éppen egy régi sztorin nevettünk, mikor Vera megugrott és lendületből pofon vágta a mögötte álló focistát.
- Hogy rohadj meg! - káromkodta el magát magyarul és szikrákat szóró szemekkel nézett az arcát tapogató Balotellire. - Te normális vagy?
- Bocs cica, de nem tudtam kihagyni - vigyorgott az olasz csődör a lányra, akinek dühös arca már a piros és a lila színeiben pompázott.
- Ha mégegyszer hozzám érsz, eltöröm a kezed és feldugom a seggedbe - fenyegette meg a nála majd két fejjel magasabb focistát.
- Nálatok minden csaj ilyen harcias? - nézett rám a csatár -, mert ha igen, akkor már költözök is oda - nyomott egy puszit Vera hajába, aki undorodva elhúzódott tőle.
Röhögve figyeltük, ahogy szemeit forgatva megrázta a fejét.
- Már csak te hiányoznál oda - morogta az orra alá és megkönnyebbült sóhajjal figyelte, ahogy a zaklatója eltűnik a körünkből.
- Ez mi a fene volt? - kerekedtek el Zsolti szemei.
- Belecsípett a seggembe - simogatta fájdalmas arccal az említett testrészét.
- Karakán csaj vagy - emelte pacsira a kezét Mexes, és Roni belecsapott.
Vigyorogva figyeltem, ahogy a régi és az új barátaim megismerkednek egymással.
- Hiányoztál szépségem - ölelt át hátulról valaki, és akinek az illata bekúszott az orromba, mosolygásra késztetve.
- Te is - fordultam meg a karjaiba és időm sem volt tekintetemmel elidőzni az arcán, mert ajkai hevesen birtokba vették az enyémeket.
- Hé, mi is itt vagyunk - jutott el hozzám a tudatom homályos ködén át a többiek nevetése.
Nehezen, de megszakítottuk a csókot és én végre elmerülhettem azokban a csodás csokibarna íriszekben.
- Fáradt vagy - húztam végig a mutató ujjamat a szeme alatt kirajzolódó karikákon.
- Egy kicsit - sóhajtott fel. - De most már bemutathatnád a barátaidat, mert mindjárt lenézik rólam a ruháimat - súgta a fülembe, mire mellkason csaptam.
- Nos - köszörültem meg a torkom, mert most vettem észre, hogy tényleg mindenki minket nézett - Ő Stephan, skypon már láttátok és beszéltetek is vele. Ők pedig ...
- Ne - állított meg. - Majd én, kíváncsi vagyok, mennyire emlékszem a nevetekre - nézett kedvesen a barátaimra. - Te vagy Zsolti - ejtette ki furán a fiú nevét, aki elnevette magát.
- Igen, bár ez nem volt nehéz, mert én vagyok az egyetlen fiú - fogtak kezet.
- Jó, ez igaz - vonta meg a vállát kuncogva. - Na lássuk csak - pislogott a lányokra. - Te lehetsz Noémi - billentette oldalra a fejét és úgy nézett az előtte állóra.
- Talált süllyedt - nevetett fel az említett és két puszi után értetlenül nézett a focistára. - Honnan?
- Mert te vagy a legkisebb - húzta be a nyakát Stephan, de közben rossz fiúsan vigyorgott.
- Na tudod mit? Kapd be! - csóválta meg nevetve a fejét az apró termetű lány.
- És akkor már csak ti vagytok - simított végig gondolkodva az állán.
- Na most légy okos Domokos - húzta széles mosolyra a száját Vera.
Stephan egy ideig nézte őket, de nem tudott dönteni. Aztán hirtelen felcsillantak a szemei és halkan megjegyezte.
- Lolo és Ádi csókolóznak - erre a mondatra Rea azonnal az említettekre kapta a fejét, mire az érintettek csak értetlen pislogásba kezdtek. - Te vagy Réka - nevette el magát a barátom - és akkor te vagy Roni.
- Ez így nem ér - duzzogott a barna hajú lány és csalódott tekintetét elvette a fiúkról. - Becsaptál.
- A cél szentesíti az eszközt - adott neki béke puszit Stephan.
- Na jó, most az egyszer megbocsátok - nevette el magát a barátnőm.
- Nektek nem kell indulnotok? - érdeklődtem jókedvűen.
- Basszus! - csapott a homlokára a focista. - Látjátok? Lexy teljesen elveszi az eszemet - húzott magához. - Szerencsecsók nélkül viszont nem megyek sehova - nyomta ajkait az enyémekre. Kezeim azonnal a nyakába kúsztak és viszonoztam az édes kényeztetést. Mosolyogva váltunk el egymástól. - Drukkolj nekünk! - súgta a számba.
- Naná - kacsintottam rá, majd egy utolsó csókocska után, idióta vigyorral az arcomon figyeltem ahogy a többiekkel elindul a pályára.
- Föld hívja Lexyt, jelentkezz! - lökött oldalba Roni. - De szép is a szerelem - vigyorgott rám gonoszul.
- Fogd be! - mordultam rá teljesen elvörösödve.
- Nem akarok belepofádzani, de nem ülhetnénk már le a helyünkre? - kérdezte Zsolti türelmetlenül.
- Jó volna! - kontrázott rá Noncsi is, míg Réka rózsaszín cukormázon át figyelte, ahogy Ádi magához húzza Lolot egy csókra.
- Awww, de édesek - suttogta elérzékenyülve.
Megforgattam a szemeimet, majd intettem nekik, hogy kövessenek. Felsétáltunk a VIP páholyba, ahol elfoglaltuk a helyünket. Magunkat nem meghazudtolva élveztük a tökéletes kiszolgálást, majd figyelmünket a pályára lépő csapatokra irányítottuk.
YOU ARE READING
Forza Milan
FanfictionEz egy AC Milan fanfiction, ami bemutatja egy átlagos lány nem túl átlagos mindennapjait és kusza szerelmi életét. Lexy 16 évesen Olaszországba költözik a családjával. Még nem is sejti, hogy ez a változás mekkora felfordulást fog okozni, nem csak ne...
78. fejezet
Start from the beginning