- Ja, meg közben meg is zsarolt, hogy vagy ő lép, vagy én - háborogtam.
- Nincs abban semmi rossz, hogy neki is tetszik a lány, bár ahogy őt ismerem, nem hosszú távra tervez vele - mondta Sandro somolyogva.
- Te nem figyelted meg az arcát mikor róla van szó? - kérdeztem felháborodva, mert nem hittem el, hogy csak én láttam Mattián, hogy tényleg érdekli a lány és nem csak futókalandot lát benne. Ezért is vettem komolyan a tegnapi figyelmeztetését.
- Lehet, hogy igazad van - csitított Kaká -, de inkább arról mesélj, hogy léptél-e már valamit?
Mosolyogva bólintottam.
- És elárulod, hogy mit? - kíváncsiskodott Sandro.
- Küldtem neki egy nagy csokor rózsát és ha minden igaz, reggel már meg is kapta - vigyorogtam.
- Te kis romantikus - boxolt a vállamba a brazil, majd elkerekedett szemekkel nézett a hátam mögé.
- Igen, megkaptam - hallottam meg Lexy hangját. Megpördültem és a szívem nagyot dobbant mosolygós arcát látva.
- De azért máskor jó lenne, ha aláírnád, mert fél reggel azon agyaltunk, hogy kitől jött - fogott velem kezet vigyorogva Lorenzo, akit ezért a beszólásért Lexy hátba vágott. A srác várakozva nézett rám. Fejemhez kaptam és bemutattam őt a csapattársaimnak.
- Ő itt Lorenzo, Lexy barátja.
Kezet fogtak vele ők is, míg Sandro fürkésző tekintettel mérte végig a szőke srácot, aki mint mindig most is fogta a lány kezét. Na erről nagyon gyorsan le fogom szoktatni - dohogtam magamban.
- Köszönöm a rózsákat - pirult el a lány édesen és nekem, mint valami idióta tinédzsernek, őrült gyorsasággal kezdett verni a szívem.
- Én köszönöm a tegnapot. Este megettem az összes muffint amit csomagoltál, ezért ma duplán dolgoztam - vigyorogtam rá.
- Te muffint ettél és nem is szóltál? - háborodott fel Sandro, aki köztudottan imádta az édességet. - És milyen volt?
- Finom - mosolyogtam a lányra, aki zavarában a földet piszkálta a cipője orrával.
- Nem úgy, hanem milyen volt az ízesítése?
- Csokis és kakaós - válaszolt helyettem Mattia, aki hirtelen bukkant fel mögöttünk. Odalépett a lányhoz és megpuszilta. Nem értettem, hogy neki miért megy ez olyan könnyedén és nekem miért nem?
- Ú, csokis - nyelt egy nagyot Matri és Lexyhez lépve átölelte a vállát. - Ha én is küldök virágot, akkor nekem is sütsz valamit? - pislogott rá idióta módon.
Tudtam, hogy direkt hozta szóba a csokrot De Sciglio előtt és a hatás nem is maradt el. Mattia rám kapta a tekintetét és komoly képpel biccentett, hogy vette a lapot.
- Nem kell ahhoz virágot küldened - mosolygott rá a lány, és én még Sandróra is féltékeny lettem ezért a pillanatért. - Majd legközelebb, ha sütök gondolok rád is - rázta le a válláról a barátom kezét, aminek nagyon örültem.
- Lexy, mennünk kell - nézett Lorenzo az órájára.
- Hova mentek? - kérdeztük egyszerre Mattiával.
Kaká és Alessandro kíváncsian néztek ránk.
- Anya megkért, hogy foglaljam le a tesóimat, míg végez - vont vállat.
- Megint edzést tartasz? - nevetett rá Kaká.
- Muszáj, ha egyszer ők akarnak lenni a világ legjobb focistái, akkor sokat kell dolgozniuk.
- Az már igaz! - bólogatott Sandro. - Nézz csak ránk!
Kijelentése után kitört belőlünk a nevetés. Lexy és Lorenzo elköszöntek tőlünk és elindultak az épület felé. Mattia és én is elgondolkodva néztünk utánuk, majd megint egyszerre szólaltunk meg.
- Szerintem én is megyek!
Matri és Sandro ránk nézett, majd a brazil adott hangot a döbbenetüknek.
- Na ez már ijesztő, fejezzétek be!
Mind a négyen összenéztünk és hangosan röhögni kezdtünk, feloldva a feszültséget, ami Mattia megjelenése óta feszült köztünk.
- Oké, én tényleg megyek, sziasztok - köszöntem most már el és elindultam az épület felé.
- Hey, Fáraó! Nem tévesztetted el az irányt? - vigyorogtak rám. - Az autód arra van - mutattak a parkoló felé.
- Igen, tudom, de Lexy meg arra - böktem a pályára és hatalmas somolygások közepette ott hagytam őket.
- Várj! - kiáltott utánam Mattia - én is jövök - jelentette ki tök természetesen. Döbbenten meredtem rá. Nem úgy volt, ha lépek leszáll a lányról? Én léptem, akkor mi a fészkes fenét akar még?
Mintha olvasna a gondolataimban, megindokolta döntését.
- Attól, hogy te és ő... szóval érted... esetleg összejöttök - habogott - attól még szeretnék a barátja lenni. Ő olyan nekem, mint egy fénysugár, aki színt hoz a szürke hétköznapjaimba - vallotta be. - Mellette újra tini vagyok. - Értettem, hogy miről beszél, mert pont ugyanígy éreztem én is. - Ne aggódj, tiszteletben tartom, hogy alakul valami köztetek, de ha hibázol, én ott leszek - nyújtott nekem kezet, amit elfogadtam. Ez így fair tőle.
Némán sétáltunk a pályáig és a sarkon befordulva ránk ragyogott egy nevető Napsugár.
YOU ARE READING
Forza Milan
FanfictionEz egy AC Milan fanfiction, ami bemutatja egy átlagos lány nem túl átlagos mindennapjait és kusza szerelmi életét. Lexy 16 évesen Olaszországba költözik a családjával. Még nem is sejti, hogy ez a változás mekkora felfordulást fog okozni, nem csak ne...
24. fejezet
Start from the beginning