Forza Milan

22. fejezet

- Aki nevetni mer, azt megcsapom - vigyorgott ránk.

Elbűvölve néztem a képeket, ahol egy tüneményes szőke kis tündér mosolygott vissza rám. Elképzeltem, ha gyerekem lenne én is ilyen gyönyörű kislányt szeretnék. Mondjuk ahhoz Lexynek kéne lennie az anyukájának. Már a gondolattól is hevesebben kezdett verni a szívem.

- Ez nagyon cuki - kiáltott fel Lorenzo, amivel elkalandozott gondolataimat visszafordította a képekhez.

- Ez a legédesebb - mutatott De Sciglio egy fotóra, amin Lexy egy zöld növény előtt állt és fintorogva nézett a napba és a kamerába.

- Nekem ez tetszik a legjobban - vezettem az ujjam egy képre, amin hercegnőnek öltözve, rózsaszín ruhában ült egy ágyon, fején arany koszorúval.

- Ő ki? - kérdezte Lorenzo és rábökött egy vörös hajú kislányra Lexy mellett.

- Gina, a nővérem. Ő kint él Angliában a haverjaival és csak néha jön haza.

- Ti ilyen vándorló család vagytok? - tette fel a kérdést Mattia.

- Egyáltalán nem. Az, hogy idejöttünk Milánóba ez csak a pénz miatt volt. A szüleimnek otthon Magyarországon nem volt munkája - horgasztotta le a fejét és én csodálkozva néztem rá. Talán szégyenli, hogy nem gazdagok?

- Én örülök, hogy idejöttetek - mondta De Sciglio két falat közt -, mert ha nem így történt volna, akkor most nem ehetnék ilyen finomat - tömte a szájába a sütit. Lexy nyakon csapta, de nevetve nézte ahogy már nyúlt is a következőért.

- Ú, ez tényleg finom - bólogatott Lorenzo és most már én is kíváncsi voltam, hogy mit alkotott. Óvatosan haraptam bele a muffinba, hátha még meleg, de aztán rá kellett jönnöm, hogy pont ehető a hőfoka, így egymás után legyűrtem ötöt. A lány nevetve nézte, hogy milyen pusztítást viszünk véghez a muffinok közt. Poharakat tett elénk és öntött egy kis gyümölcslevet.

- Lexy, ha Stephan nem vesz el, akkor majd én megteszem - nyelte le Mattia az utolsó falatot és ezer wattos mosolyt villantott a lányra. Megütközve néztem rá. Tehát már nyílt lapokkal játszik? Akkor itt az ideje nekem is.

- Én mondtam előbb, vagyis enyém az első lehetőség - néztem a csapattársam szemébe. Percekig bámultuk egymást, majd Lorenzo törte meg a közénk telepedett csendet.

- Ha ezen a muffinon múlna, én is hetero lennék és beállnék a sorba - mutatott ránk kuncogva.

Ez a srác igazán érezte, hogy mivel tudja oldani a köztünk lévő feszültséget, mert kitört belőlünk a nevetés, elűzve az előző komor hangulatot.

Egész délután hülyéskedtünk, beszélgettünk. Lexy mesélt az országról, ahonnan eljöttek. Úgy ittuk a szavait, mintha mesét mondana nekünk.

- Már ennyi az idő? - nézett az órára. - Ne haragudjatok fiúk, de nekem most vacsit kell csinálnom, mire anyáék hazajönnek a melóból. Ráadásul a fiúk is biztosan éhesek lesznek, mert egész nap bent voltak anyánál - állt fel az asztaltól és mi is készülődni kezdtünk.

- Tessék nyomott a kezünkbe egy-egy csomagot a lány. - Egy kis nasi estére - mosolygott ránk.

- Megköszöntük, majd az ajtóban elbúcsúztunk tőlük, mert Lorenzo még vele maradt.

Hallgatagon sétáltunk De Sciglioval egymás mellett. Egyikünknek sem akaródzott megtörni a csendet.

- Holnap találkozunk - búcsúzott tőlem, mikor útjaink szétváltak.

- Holnap - bólintottam. - Ciao Mattia!

- Ciao Fáraó - nézett rám és elindult, de pár lépés után visszafordult. - Komolyan gondoltam, amit délután mondtam. Ha neked nem kell, akkor majd én megszerzem. Vagy lépsz vagy én lépek - intett és otthagyott lefagyva a járda közepén.

Percek kellettek míg magamhoz tértem. Ezt becsültem Mattiában, ő soha nem a hátam mögött kavart. Ha akart valamit, azt szemtől szembe az ember arcába mondta, mint ahogy most is. Csak az volt a gond, hogy most Lexyt akarta és ezt tudatta is velem.

Hazaérve a lakásomba, körülnéztem. Minden olyan sterilnek tűnt, mintha egy bemutatóteremben lennénk, míg Lexyéknél már a belépéskor megcsapott az a meleg, családias hangulat pedig nem is volt otthon senki. Leültem a tévé elé és csak nyomkodtam a távirányítót, de nem sokat láttam a műsorokból. Mattia szavain kattogtam. Kezem magától nyúlt a csomag felé, amit az asztalra tettem. Kibontottam és elégedett vigyorral beleharaptam az egyik muffinba. Dűlőre jutottam a saját érzéseimmel kapcsolatban, köszönhető a csapattársamnak. Eltökéltem, hogy holnap neki kezdek és megpróbálom Lexyt meghódítani, kerül amibe kerül.