Forza Milan

15. fejezet

- Hát, van mikor a foci is azzá válik. Nézz meg például egy Atletico Madrid - Real Madrid meccset. Szabály szerint küzdenek a pontokért - vigyorgott.

- Azért a Milán - AS Roma sem csak a fociról szól - nézett Matri szemébe.

- Ott a pont - nyújtotta a kezét pacsira Sandro és Lexy belecsapott. Végre láttam a karkötőit és próbáltam megkeresni azt, amin a nevem van, de nem találtam. Lehet, hogy a másik kezén kell keresnem?

- Lexyyyyy - rángatta a karját a fiúcska. - Rúghatunk már kapura?

- Persze - simogatta meg a lány és elindult a tesóival az egyik kapu felé. - Nem jöttök? - nézett ránk hátra, mire követni kezdtük. Sandro mellém csapódott, míg De Sciglio, Polival beszélgetett előttünk.

- Nagyon csendben vagy - nézett rám a barátom. - Így nem fogod meghódítani. Előbb lesz Mattia barátnője, mint a tiéd.

Felkaptam a fejem a mondatára.

- Miért lenne De Sciglio barátnője?

- Nem látod, hogy hogyan néz rá? Szerinted neki nem jön be?

Elgondolkodva néztem a lányra, majd a hátvédre. Végül is Alexa jó csaj és Mattia nem szokott csak úgy jótékonykodni.

- Látom leesett - veregetett hátba Matri.

- Bólintottam és megálltam, hogy nézzem, ahogy Alexa lekicsinyíti a kaput, majd leteszi a labdát és rárúgja. Medox tényleg ügyesen vetődött és sikerült is kivédenie a lövést. Sorba álltunk és egyre jobban élveztük a játékot. Mert ez így játék volt és nem kötelesség. Jókat nevettünk, mikor a kisfiú örömtáncot járt egy-egy kivédett lövés után. A nagyobbik fiú viszont, tényleg ijesztő módon utánozta a Real sztárját, amit Sandro nem is hagyott szó nélkül.

- Miért pont ő? - tette fel a kérdést Dáriusnak, aki csak megvonta a vállát.

- Mert ő a világon a legjobb - jött az egyszerű válasz.

Megforgattuk a szemünket, mert már annyiszor hallottuk ezt.

- De ott van Messi vagy Ribery. Miért nem ők? - kötötte Alessandro az ebet a karóhoz.

- Eleve a Real a kedvenc csapatom, így alap, hogy Roni a kedvenc focistám - vigyorgott ránk.

- Hagyd rá! Ízlésficamos - nevetett Alexa és elhúzta a száját.

- Kapd be! - közölte vele a tesója.

- Ugyan mit? - röhögött a lány, majd szaladni kezdett, mert a kissrác kergette.

Alexa közöttünk szlalomozott és hangosan kacagott. Szerettem hallgatni, ahogy nevet, mert a hangja nekem is mosolyt csalt az arcomra.

- Elég, elég - lihegett mellettem, kipirult arccal és szembefordult az öccsével.

- Lásd. milyen nagylelkű vagyok, majd otthon verlek meg - mondta neki Dárius, mi pedig röhögni kezdtünk.

- Elhitted? - kérdezte tőle a lány, de látszott rajtuk, hogy ez csak testvéri cívódás. Aranyosak voltak.

Maradtunk még egy ideig, aztán Sandro és Andrea leléptek, mert dolguk volt. Mattia a két sráccal passzolgatott. Lexy és én, pedig a fűben ültünk és néztük őket.

- Sikerült már beilleszkednetek? - törtem meg a köztünk lévő csendet.

- Nagyjából - tépett le egy fűszálat és forgatni kezdte az ujjai közt. Ahogy felemelte a kezét, rögtön megláttam a karkötőit. Megfogtam a kezét és olvasni kezdtem a feliratokat. Mikor a bal kezén megtaláltam a keresett nevet, ránéztem, de a kezét nem engedtem el.