Forza Milan

9. fejezet

- Fúj, nem tudtam, hogy már pedofil is vagy? - röhögött Zapata.

- Nem traccspartin vagyunk, hanem edzésen! - dörrent közénk Allegri hangja.

Gyorsan befogtuk és csendben végig csináltuk az edzést. Mostanában nagyon szadista kedvében volt a mester. Mióta megingott alatta a szék, rajtunk töltötte ki a mérgét. Ő is, és mi is egyre frusztráltabbak lettünk, ami a teljesítményünkön is meglátszott. Ilyen légkörben, ami mostanában uralkodott a San Siroban, nem tudtunk jó eredményeket elérni, csak szenvedtünk a pályán. Hatalmas sóhajjal mentünk az öltözőnkbe. Kakán látszott, hogy ideges.

- Mi a baj Tesó? - tettem a kezem a vállára.

- Á, csak az az idióta Philippe elültette a bogarat a fülembe. Tényleg ennyire hülye vagyok, hogy megbíztam egy idegenben? Nem is ismerem őt, mégis elengedtem vele a gyerekeimet - őrlődött kétségbeesetten.

- Nyugi - csitítottam. - Hidd el, nem lesz semmi gond. Abból a lányból árad a kedvesség és te is láttad, hogy a kicsik azonnal megbíztak benne. Márpedig azt mondják, hogy a gyerekek jó emberismerők.

- De véded! - szólalt meg mellettem De Sciglio - Csak nem bejön? - húzogatta a szemöldökét.

- Nem, csak azt mondom, amit láttam - szabadkoztam rögtön. Nem akartam elárulni, hogy igenis megtetszett a rasztahajú lány. Fura volt, hisz még egy szót sem váltottam vele, mégis sokszor eszembe jutott a mosolya, a pillantása amit rajtam felejtett az első találkozásunkkor.

- Megyek, megkeresem az anyját, aztán meg őt - hagyott ott minket Kaká sietve.

Röhögve néztünk utána.

- Idióta vagy Philippe - néztem vigyorogva a védőre. - Teljesen kikészítetted szerencsétlent.

- Miért? Én csak megjegyeztem, hogy olyan valakire bízta a kicsiket, akit nem is ismer - vonta meg a vállát miközben összekötötte a haját.

Szép lassan én is elkészültem. A zuhanyozás után felvettem a farmeromat, egy inget és a bakancsomat. Hajamat megigazítottam, bár elég erős fixálót használtam így edzésen nem ment szét, de azért fő a tökéletesség. Bedobáltam a sporttáskámba a cuccaimat és Sandroval együtt utolsónak léptünk ki az öltözőből.

- Van valami terved mára? - kérdezte a barátom.

- Caroline meghívott magukhoz mára vacsizni.

- Kaká tud róla?

- Nem, meglepi leszek - vigyorogtam. Sokszor csináltunk ilyet, hogy megleptük a csapattársakat a jelenlétünkkel, amiről mindenki tudott, csak az érintett nem. Erre főleg akkor került sor, ha valamelyikünket bántotta valami és nem tudtunk rájönni, hogy mi. Egy családi vacsora mellett viszont sok minden kiderülhet. Ezért hívott meg Caro engem is, hátha megtudom, hogy mi bántja mostanában a brazilt.

Már majdnem kiléptünk a parkolóra nyíló ajtón, mikor meghallottam a semmivel nem összetéveszthető nevetést. Visszhangzott tőle a stadion. Megpördültem a tengelyem körül és a hangot kiadó lányt kezdtem keresni a szemeimmel. Sandro mindenttudó mosollyal nézett rám. Aztán megláttam őt, ahogy lehajolva puszit ad a kisöccse arcára, majd valami idegen nyelven énekelni kezdenek. Fülbemászó dallam volt, megspékelve egy lágy, simogató hanggal. Szememet végig rajta tartva néztem, ahogy eltűnnek az egyik ajtó mögött.

- Mert neked egy cseppet sem tetszik? - lökött oldalba Matri, gúnyos mosollyal az arcán.

- Már mondtam... - pirultam el egy kicsit és éreztem, hogy lebuktam.

- Persze, tudom. Te még mindig nem vagy túl azon a hülye ribancon, aki összetörte a szívedet - morogta, miközben már az autóink felé tartottunk.

- Sandro! - csattantam fel. - Lucia nem volt ribanc.

- Miért, te minek hívod, ha valaki csak a pénzedért van veled és az első adandó alkalommal lefekszik egy nálad híresebb és gazdagabb balekkal?

Nem tudtam rá mit válaszolni, de a szavai mellbevágtak. Még mindig nem tettem rajta túl magam teljesen.

- Ideje lenne tovább lépned - állt meg az autójánál a barátom. - És ahogy látom, ez a lány nagyon piszkálja a fantáziádat - vigyorodott el a végére.

- Valami vonz benne - árultam el magam. - Nem tudom meg mondani, hogy mi, mert még csak nem is beszéltem vele, de mégsem tudom kiverni a fejemből. Hülyeség, mi? - vakaróztam kínomban.

- Miért volna az? Tertszik neked és kész. Nincs ezen mit ragozni. Ne bonyolitsd túl! Próbálkozz be nála, aztán meglátod, hogy mi lesz - ült be az autójába és lehúzta az ablakot. - Legfeljebb beégsz - fejezte be vigyorogva a monológját, majd indított és otthagyott a parkoló közepén.

- Kössz - néztem utána, majd a tarkómat maszírozva léptem a kocsimhoz. - Kössz a bíztatást.