I Love You!

24.part

Miután Faye elhagyta a helyiséget, a pénztárhoz lépdelt, hogy a megvett dolgokat kifizesse, és hogy végre haza menjen készülődni. A szobában maradt emberek meglepődtek, hogy Faye úgy ment el, mintha mi sem történt volna. Sarah, s Mike kitágult szemekkel, majd meglepődve néztek Faye után. Nem hitték, és nem is gondolták volna, hogy ő ott van, és hogy mindent hall, amit ők beszélnek. Lelkiismeret - furdalásuk volt, ahogyan azt gondolták, hogy Faye bántaná Harryt. Mike rengetegszer pofozta fel saját magát, amiért olyat feltételezett arról a lányról, akit szeret. Szó nélkül elindult kifele a helyiségből, hogy utolérje Fayet, és hogy meg tudja neki magyarázni az egész kialakult helyzetet. Sarah, amint magához tért a kábulatból, Mike után ment.

Faye gyorsan végzett az üzletben, majd annál gyorsabban szedte a lábát, hogy végre otthon lehessen, és hogy szervezkedjen. Igaz, nem tud főzni, vagy esetleg sütni, de azért mindent bele fog adni, hogy jól sikerüljenek az ételek. Már egy jó ideje gyalogolt, amikor arra lett figyelmes, hogy egy autó megállt mellette. Ötlete sem volt arról, hogy ki lehet az. Azt gondolta, hogy nem miatta állt meg az autó, hanem azért, mert elérte az úti-célját. Mit sem törődve az ismeretlennel, tovább ballagott.

Hallotta, ahogyan valaki kiszáll a kocsiból, majd becsapja maga mögött az ajtót. Fayenek volt egy furcsa érzése az autóssal kapcsolatban. Nem volt rossz érzése, hanem jó érzése volt. De nem tudta, hogy miért volt jó érzése.

Általában egy lány, aki ballag az úton, és hirtelen lát egy kocsit, ami lassan megy mellette, majd meg is áll, és ki is száll belőle az illető, olyankor az a természetes, hogy minden rossz gondolat, és rossz érzés keríti hatalmába.

Faye-el más volt a helyzet. Ő nem a rosszra gondolt, hanem sokkal inkább a jóra. Aztán hirtelen meghallott egy számára nagyon is kedves és egyben ismerős hangot.

- Már el is felejtettél engem, angyalkám? - Kiabálta az a személy, aki kiszállt a kocsiból.

Faye, a hang hallatán, azonnal megtorpant, majd a szemét kezdte ellepni a könnyei. Tudta pontosan jól, hogy kihez is tartozik az a bizonyos hang.

A táskákat, amik a kezében voltak, letette a földre, majd lassan megfordult a tengelye közt, és szemben találta magát azzal a sráccal, aki sokat jelentett neki régen, és még a mai napig is. Sosem tudta elfelejteni azokat a napokat, amikor együtt voltak, és szórakoztak. Vagy vigasztalta őt. Vagy akitől a legszebb ajándékot kapta, mielőtt elhagyta volna az árvaház falait. Kicsi volt akkoriban Faye, de a számára fontos embereket, sosem tudta egykönnyen elfelejteni.

Ahogy ott állt vele, pár méterrel szemben, a könnyei záporoztak, és alig akarta elhinni, hogy ott áll előtte.

Nem is gondolkozott a lány. Azonnal futásnak eredt, majd a boldogan vigyorgó férfi felé futott. Amint odaért, a nyakába ugrott, és a férfi a levegőben megpörgette őt. Mind a ketten boldogok voltak, hogy újra láthassák egymást.

Annyira ölelték egymást, mintha nem akarták volna elhinni azt, hogy újra láthassák egymást.

- Annyira hiányoztál, James! - Jelentette ki Faye boldogan, miközben a könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán.

- Elhiheted hercegnőm, hogy te is hiányoztál nekem! Már nem is vagy hercegnő. Királynő lett belőled. - Bolondozott James, miközben egy barátságos mosolyt küldött a szemben lévő lánynak, aki elpirult.

- Nem vagyok hercegnő, ebben igazad van. De királynő sem vagyok. - Mondta nevetve Faye.

James felnevetett, ahogyan Faye kissé durcizott a megszólításon.

- Számomra királynő vagy. Sose feledd, hogy én a te herceged vagyok. - Kacsintott rá a férfi.

Faye jobban zavarba jött, mint idáig.

- Annyira hiányzott nekem a beszólogatásaid és a poénjaid. - Ütötte játékosan vállba Faye a férfit.

- Nekem is hiányzott az, ahogyan elpirulsz, kincsem! - Jelentette ki nevetve James, miközben játékosan simogatta a vállát, ahová Faye belebokszolt.

- Nem is fáj neked! Ne játszd meg magad! Áruld el, hogy mi szél hozott téged erre. - Kíváncsiskodott Faye.

- Ne légy ennyire kíváncsi, baba! De ha ennyire tudni szeretnéd, akkor a hátsó szél hozott. - Nevetett James a saját poénján.

- Haha, nagyon vicces vagy. De most komolyan.

- Mi lenne, ha ezt most nem itt beszélnénk meg? Inkább egy nyugatabb helyen.

- Mondjuk nálam? Legalább találkozhatsz Ryanel, és Harryvel, és Niallel, és mindenkivel. - Kezdett izgatott lenni Faye, mire egy hatalmas nevetés lett a válasz James felől.

- Rendben van, izgi bomba. Szállj be a kocsiba, addig hozom a szatyrokat. - Invitálta Fayet a kocsija felé.

"Azt hiszem, hogy sok megbeszélni valónk van egymással. Láttam, hogy Faye nem felejtett el annyi idők után sem. Még mindig rajta van az a nyaklánc, amit ajándékoztam neki még az árvaházban a születésnapján, mielőtt el nem hagyta volna a helyet." - gondolta magában James.

Mosollyal az arcán fogta meg a szatyrokat, amiket Faye helyezett le a földre. Örült neki, hogy felismerte őt.

Amióta Faye elhagyta az árvaházat, már nem volt olyan James számára többé. Faye olyan volt neki, mint a kishúga. Már az első pillanattól kezdve beleszeretett a lányba, amikor meglátta őt. Tudta, hogy Faye különleges. Egy angyal, akit neki küldtek.

****

Mike és Sarah a haza úton nem szóltak egymáshoz. Furdalta őket a lelkiismeret, ahogy azt gondolták a lányról, hogy képes lenne bántani Harryt. Azt gondolták, hogy Faye azért bocsájtott meg Harrynek, és hogy azért jött vele össze, mert így nagyobb fájdalmat tudna neki okozni. De most már késő. Belássák, hogy hamar ítélkeztek, és hogy kombináltak mindent. Nem akarták, hogy a fiúknak fájjon. Most már tudják, hogy mit kell tenniük. Nem beszélnek be maguknak semmit sem, és nem kombinálnak semmit, amíg utána nem jártak a dolgoknak.

Faye és James időközben megérkeztek oda, ahol a lány lakik. Mindketten kiszálltak a kocsiból, majd James megragadta a lány szatyrát, és követte őt a bejárati ajtóhoz.

Faye a fellegekben járt, amiért újra láthassa azt az embert, aki sokat jelentett neki az árvaházban eltöltött időkben. Madarakat, vagy pillangókat lehetne fogatni a lánnyal. Annyira boldog, hogy sírva fakadt.

James azt hitte, hogy valami baj történt a lánnyal, ezért azonnal letette a kezében lévő szatyrokat, majd a lány irányába ment, és egy szoros ölelésbe vonta őt. A lány azonnal átvezette James nyakán a kezét, majd hozzá simult annyira, hogy még egy tollpihe sem fért volna el kettejük közt. James a lány dereka köré vonta a kezét, és simogatta, majd lágy puszikat ajándékozott a lány fejetetejére.

- Annyira hiányoztál, James! – Sírta a lány a fiú mellkasába.

- Nekem is kincsem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál. Szavak arra nincsenek.

Időközben Harry haza érkezett Niall-el, majd azt gondolták a fiúk, hogy meglepik a lányt. Amikor oda értek a lány házához, nem akartak becsengetni, így arra jutottak, hogy bemennek. Amikor beléptek a házba, mindenre számítottak, de arra nem, hogy Harry a szerelmét, egy másik srác karjában fogja találni. Annyira meglepődött a két fiú, hogy szavak sem jöttek felszínre.

- Most már itt vagyok veled, drágám. Sosem foglak elhagyni. – Válaszolt egy kis idő elteltével James.

Harry elszaladt onnan, mert nem akarta látni, ahogyan a szerelme egy másik férfi karjában van, miközben a férfi „szerelmet" vallott a lánynak. Megbántva, elárulva, és csalódottan szaladt ki a házból, nyomába Niall-el.

ixv~Ht(