22.part

608 24 4
                                    

Míg Faye úton volt, addig Sarah és Mike beszélgettek a lány korábbi viselkedésén. Különösnek találták, hogy nem említett nevet.

- Lehet, hogy Harryvel fog találkozni, nem? – Gondolkodott a nő hangosan, majd szerelmére nézett.

- Nem tudom. Lehet. De nem gondolod, hogy akkor Faye elmondta volna, hogy vele fog találkozni? Akkor nem lett volna ilyen különös az egész helyzet. – Magyarázkodott Mike, kicsit ingerülten.

Nem szeretné, hogy ha Faye csak játszana a fia érzéseivel. Szenvedett már a fia eleget az életben, és azt nem tudná már elviselni a fia, hogy ha a szeretett lány, csak kihasználja őt. Nem úgy ismerte meg Fayet, mint aki játszadozik a srácokkal.

Az idő mindenkit meg tud változtatni. Gondolta magában Mike. Nem merte elmondani szerelmének, hogy mit gondolt. Félt, hogy azonnal felhívná fiát, és elmondana mindent Faye különös viselkedésével kapcsolatban.

A lány boldogan megy a kórházhoz, mivel megígérte, hogy bemegy egy kis elbeszélgetésre a kezelőorvosához, aki őt kezelte, és engedte haza. A doki bent akarta őt tartani, de a lány nem akart bent maradni. Meggyőzte a dokit, hogy jól van. A doki, ahogy a lány arcára nézett, látta rajta, hogy igazat mond, de akkor sem tudott megnyugodni a felől, hogy öngyilkos akart lenni. Megígértette a lánnyal, hogy másnap visszamegy a kórházba, és beszélgetnek egy kicsit, amíg jól esik. De mivel a lány elfelejtett visszamenni másnap, ahogy azt ő megígérte, így sietve szedte a lépteit. Faye azon gondolkodott, hogy vajon mit csinálhatnak a fiúk.

Igaz, hogy Niall-el kellene mennem, de ő most Harryvel van, és nem akarom őket megzavarni az összeismerkedésben. Lehet, hogy olyannyira összebarátkoznak, hogy végül úgy kell majd Niallt lecsapnom, hogy visszakapjam a szerelmemet.

Gondolta magában Faye, majd egy halk kis kuncogást hallatott.

Amikor már a kórház előtti bejáratnál járt, rossz érzése támadt. Nem tudta, hogy miért jött rá ilyen érzés ennyire hirtelen, de Faye gyomorgörccsel lépdelt, míg el nem érte a bejárati ajtót, majd lépett be rajta. A kórházi recepció pultnál ülő nőhöz sétált, aki épp telefonon beszélgetett valakivel.

- Jó napot! Én Dr. Coltont keresem. Előző nap kellett volna jönnöm, de elfelejtettem. – Mondta a lány, amikor már a nő letette a készüléket, és rá összpontosított.

- Oh, igen! Egy pillanat, és máris megmondom, hogy keresi. Addig foglalj csak helyet nyugodtan. – Mutatott a nő a kényelmes kis székekre.

Faye biccentett, majd a mutatott irányba indult. Halkan oda ballagott, majd helyet foglalt, és várt arra, hogy Dr. Colton fogadja őt. Nagyon sajnálja a dolgot, hogy nem tudta betartani az ígéretét, amit tett a dokinak.

Mentségemre szolgáljon, hogy sok minden történt az utóbbi két napban, és elfelejtettem. Remélem, hogy nem fog rám nagyon haragudni, és meg tud majd nekem bocsájtani. Add Istenem, hogy megbocsájtjon nekem!

Fohászkodott magában a lány Istenhez. Csak a legjobbakban tudott bízni, hogy a doki megértő, és elnéző lesz vele szemben. Bár, arra kíváncsi, hogy miért szeretné, hogy bent legyen, és hogy beszélgetnie kell valamiről.

Faye nagyon boldog, amiért rendeződött az élete.

Nagyon hálás, amiért olyan baráttal áldotta meg őt Isten, mint Niall. Mindig mellette volt, még akkor is, amikor nem akarta. Amikor mindenkit elküldött melegebb éghajlatra, bár azt szépen megfogalmazva tette, hiszen nem akart senkivel sem goromba lenni. Nem akart senkit sem megbántani.

És itt van neki Harry. A gyerekkori szerelme. Igaz, fájt neki akkor, amikor elment, és hogy éveken át nem hallott felőle, de akkor sem tudott rá igazán haragudni. Most már érti, hogy Harry is miért haragudott rá, pedig Faye tudja, hogy ez nem így van. Roppant boldog volt, amiért Harry újra vele van, és vele is marad. Ezt ígérte Fayenek, hogy most már soha sem fogja őt elhagyni. Együtt fognak megöregedni az öregek otthonában, miközben egymás kezét fogják, és a régi időkről csevegnek, miközben kortyolgassák a teát.

I Love You! Where stories live. Discover now