I Love You!

13.part

Miután Faye felébredt a kómából, és meglátta Harry-t, nem akarta elhinni, hogy ott van mellette. Hogy beszél hozzá. Nem hitt a saját szemének, amikor megpillantotta őt. Faye épp ésszel nem tudta felfogni, hogy legjobb gyerekkori barátja, ott üt mellette, a kórházi ágya mellett, egy széken. Kavarogtak benne az érzések, hirtelen nem tudta, hogy mit is kéne mondania. Hosszú éve nem is találkoztak, nem beszéltek egymással. Hiányzott neki minden, ami Harry volt. De valahogyan, nem szeretett volna a társaságában maradni. Félt attól, amit mondana Harry. Nem akarta hallani a sok hazugságot, amit Harry mondana.

Harry amikor megtudta, hogy Faye nevelőanyja meghalt, nem akarta elhinni. Mellette szeretett volna lenni azokban a nehéz időszakokban, de nem tudott mellette lenni, mert az anyjával volt, hogy rendbe hozzák a kapcsolatukat, hogy mindent megtudjanak beszélni. Harry bármennyire is Faye mellett szeretett volna lenni, nem tudott. Sosem feledte el az ígéretet, amit egymásnak tettek, hogy mindig minden körülmények között is a legjobb barátok lesznek, történjék bármi. Harry ezt az ígéretet sosem feledte. Harry nem haragudna Faye-re, hogy ha most elküldené őt egy melegebb éghajlatra. Megértené őt. Tisztában van azzal, hogy Faye-nek mennyire fájt, amikor elhagyta őt. És nem is kereste őt. De mindent meglehet beszélni.

Amikor Harry értesült arról, hogy Faye kómában van, azt hitte, hogy ott helyben meghal. Olyan érzés volt számára, mintha a szíve egyik darabkáját Faye magával vitte. Összetört. Harry vissza akart térni Faye-hez, de nem okozhatott csalódást az anyjának, hiszen azon volt az anyja, hogy rendbe hozza azt, amit évekkel ezelőtt elkövetett. Harry még nem teljesen bocsájtotta meg az anyjának, hogy születésekor elhagyta őt.

"Te?" kérdezte Faye ismét rekedt hangon, miközben a szeme megtelt könnyekkel.

Faye erős szeretett volna maradni, de az, hogy Harry ott van mellette, elgyengítette őt. Egy csomó keletkezett a torkában, amit lenyelt, hogy megpróbálja elfojtani a feltörő sírását.

Harry komoly arccal bámulta Faye-t, de lehetett Harry-n látni, hogy az ő szeme is megtelik könnyekkel. Hiszen, mindez érthető. A két barát most találkoznak újra, annyi év után.

"Hogyan érzed magad?" kérdezte Harry.

Harry magát belülről már tízszer agyon lőtte magát. Hogyan lehetek ennyire barom, hogy megkérdem, hogyan van, miközben most kelt fel a kómából!? Ostorozta saját magát a gondolataival.

"Jól. Te?" válaszolt Faye, majd érdeklődött felőle.

"Jól." válaszolt szűkszavúan.

Egyikőjük se tudott volna mit mondani egymásnak, hiszen már rengeteg ideje nem találkoztak egymással. És ráadásképpen meg kell szokniuk, hogy fognak találkozni. Nem találták a megfelelő szavakat, amiket egymásnak mondhatnak.

"Kérlek, hogy menj el!" kérte meg Faye Harry-t.

"Rendben. Előtte szólok az orvosnak, hogy felébredtél." mondta Harry, majd távozott is a kórteremből.

Faye bólintott, de tudta, hogy Harry ezt nem lássa. Kissé csalódottak voltak mindketten. Annyi mindent szerettek volna elmondani egymásnak, de végül alig kommunikáltak egymással. Faye nem bírta tovább, és elsírta magát. Faye már előre tudta, hogy gyűlölni fogja saját magát, amilyen döntést hozott.

Nem akarok újra Harry-vel lenni. El kell, hogy felejtsem őt, hiszen ő is elfelejtett engem.

"Szia, Faye! Hogyan érzed magad?" lépett be az orvos a szobába.

Faye hirtelen ráemelte tekintetét az orvosra, és sietősen letörölte a könnyeit, hogy az orvos ne lássa meg, hogy sírt. Faye elkésett vele, mert az orvos látta, hogy sírt. Így mosolyogva ismét megszólalt, amikor nem kapott választ.