I Love You!

20.part

Másnap reggel Harry felkelt, és boldognak érezte magát, amiért a gyerekkori szerelme mellette van. Úgy érezte magát, mintha ő lenne a világ legboldogabb embere. Soha nem fogja őt elhagyni. Még egyszer nem követi el a hibáját, amit évekkel ezelőtt tett. Igaz, hogy akkor ő még kicsi volt, és az apja nem tehetett róla, hogy más országban kapott állást. Erről csak is a sors tehetett. Akkoriban Harry haragudott mindenkire, aki hozzá szólt. Nem akart senkihez sem szólni, és nem állt szándékában beszélgetést kezdeni senkivel. Neki csak Fayere volt szüksége, hogy minden gondja szerte-hulljon, de nem történt meg. Nem kapta meg, amiért nap, mint imádkozott és könyörgött Istennek lefekvés előtt, hogy láthassa a szerelmét, hogy újra vele lehessen.

Harry már akkor tudta, amikor kicsik voltak, hogy ő lesz a szerelme, és senki mást nem fog elvenni feleségül, csak az ő Fayejét. Most, hogy újra vele van, és megkapta őt teljes mértékben, leírhatatlanul boldog. Vele van az a lány, akiért bármit megtenne, még az életét is oda adná, ha tehetné. Tudja, hogy most már semmi sem fogja megakadályozni azt, hogy végre boldogok legyenek együtt, örökre. Mert ő tudja, hogy örökre egymáséi lesznek, és az öregotthonban is egymás kezét fogják fogni. Soha senki el nem fogja őket választani. Hisz a szerelmükben, hogy mindent le tudnak küzdeni. Nem lesz olyan ember, aki ezt tönkre tehetné, mert az ő szerelmük erős és kitartó. Senki sem tudná őket szétválasztani.

Tudja, hogy Faye is annyira szereti őt, mint ahogyan ő szereti Fayet. Mert, ha nem így lenne, akkor nem várt volna az ártatlanságával, hogy annak adja, akit igazán szeret. És Harryt igazán szereti. Így neki adta magát, meg bízott benne, és tudja a lány, hogy szereti őt. Hogy kitart mellette, történjék bármi. Mindig ott lesznek egymásnak, még akkor is, amikor nem is akarják, hogy a másik ott legyen, mert épp rossz kedvében, vagy hangulatában van. Tudják, hogy együtt mindenre képesek, hogy együtt mindent meg tudnak oldani, csak ki kell tartaniuk egymás mellett, és hinniük kell az egymásba vetett szerelmükben, hitükben.

Ahogy Harry a mellette alvó lányra néz, mosolyognia támadt kedve. Már réges-rég volt ilyen boldog, mint most Faye mellett. Az a tudat, hogy a tied, hogy szeret téged, felbecsülhetetlen érzés, és egyrészt leírhatatlan is. Tudni, hogy vagy neki, tudni, hogy fontos vagy neki, és mégis olyan, mint ha csak álmodnál. Harry úgy érzi, hogy álmodik, ahogyan az alvó lányra néz. Rengetegszer álmodott már arról, hogy mellette van, hogy őt csókolgassa, hogy minden féle becenéven szólítja őt, hogy babusgathassa, hogy féltse őt, hogy elveszíti. Minden percben vele álmodott. Maga mellett akarta tudni.

Most, hogy minden megtörtént, hogy Faye mellette van, hogy szereti őt, hogy fontosak egymásnak, olyan Harry számára, mintha még álmonda. Nem akarja elhinni, hogy vele van, hogy szereti őt feltétel nélkül, és hogy bízik benne. Nem kér semmit sem, amiért vele van, csak annyit, hogy szeresse, hiszen már rég erre vágyott, ahogyan Harry is. Fél attól, hogy ez csak egy álom, és egy álom is marad. Hogy egyszer majd minden széthull körülötte, amit eddig igaznak hitt. Fél, hogy egy nap, amikor felébred, és nem találja maga mellett a szerelmét. Fél, hogy amikor keresi őt, ő nem lesz ott, és elhagyta őt örökre.

Ha Harry erre gondol, hogy egyszer elveszíti a szerelmét, a szíve szakad meg érte. Ő soha sem akarja elveszíteni azt a lányt, akit szeret. Mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a szerelme mellette maradjon, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Mindent meg tesz érte.

Faye mocorogni kezd, és ez sem téríti vissza Harryt a valóságba, mert nagyon elgondolkodott. Nem vette észre, hogy Faye ébredezni kezd, csak akkor tudatosult benne, amikor a lány puha és meleg ajkát megérezte az övén. Lágyan visszacsókolta, és az ajkaik tökéletesen passzoltak egymáshoz. Faye elmosolyodott, mire Harry gyengén megharapta a lány alsó ajkát.