I Love You!

18.part

"Az is szörnyű, ha elveszted a hited az emberekben, de mégrosszabb, ha úgy érzed, minden csak is rossz véget érhet!"

Faye az egész vacsora alatt rosszul érezte magát. Nem akart Harry társaságában vacsorázni, főleg úgy, hogy kiengedték a kórházból egy feltétellel; hogy vissza kell mennie, és beszélgetnie kell egy pszichológussal. A doktor, aki Faye kezelőorvosa volt, csak így engedte őt haza. Nagy nehezen, de beleegyezett, hogy vissza megy, ráadásul Niall kíséri majd őt el, mivel ő is ott volt, és mindent hallott, amit Faye mondott.

Faye mindenképpen rendezni akarta Ryan-al, vagyis az apjával a kapcsolatukat, ami viszonylag elég jól sikerült ahhoz képest, hogy voltak tanuk a béküléskor. Azt remélte, hogy kettesben tudnak beszélni, hogy az apja egyedül van, és senki sem fogja őket zavarni. De ehelyett kaptak két társaságot.

A vacsora alatt a két fiatal között érezni lehetett a feszültséget. Ryan éppen nyitásra tárta a száját, hogy oldja a feszültséget és a csendet, ami közéjük furakodott. Megszólalt a telefonja, így ő elnézést kért a fiataloktól, és a mobilja után ment a nappaliba, hogy felvegye. Amíg Ryan a telefonon beszélget valakivel, addig a két fiatal csendben fogyasztja az ételt.

Faye rá sem néz Harry-re, inkább az ételt bámulja, ami előtte van. Érdekesebbnek találja. Haragszik rá, amiért elment, de pontosan tudja, hogy az évekkel ezelőtti elköltözés nem az ő hibája, sem pedig az apjáé, hanem a munkája, és az élet tehet róla, hogy ilyen szerencsétlenül alakult az élete. Harry-t akarja mindenért hibáztatni, de nem tudja, mert szereti őt, s talán, sokkal jobban, amikor még kicsik voltak. Harry egy igazán vonzó pasi lett, és az a kisgyerekes mosolya, meg az ő gödröcskéi, így még inkább vonzóbb Faye számára. Egy kicsit, a szíve legmélyebb zugában haragszik rá, amiért éveken át nem kereste őt, pedig még ígéretet is tettek egymásnak. Faye elárulva érzi magát.

"Elárultál, Harreh!" suttogta Faye egy kis idő múlva, ami megtörte a csendet.

Harry pontosan tudta, hogy miért mondta ezt neki Faye. Ahogy ránéz, bűntudata támad, amiért nem kereste őt éveken keresztül. Ha elmondanám, hogy miért nem tudtam őt keresni, akkor talán megértene engem, és megbocsájtana. Gondolta, és el is töprengett rajta.

"Sose halaszd el a lehetőséget, hogy elmond, amit érzel! Mert nem biztos, hogy az élet megteremti újra az alkalmat, hogy meg tedd!"

Harry tökéletes alkalomnak találta a mostanit, hogy mindent megbeszéljenek, kivéve talán azt, hogy szerelmet valljon neki. Pedig annyira szeretné, ha tudná, hogy nem csak barátként tud rá tekinteni, hanem mint egy lányra, mint egy nőre.

"Hogy érted, hogy elárultalak?" kérdezett vissza Harry.

Tudja pontosan, hogy hogyan értette, ő csak arra kíváncsi, hogy Faye a szemébe meri mondani e, hogy mit akar ebből az egészből kihozni. Ő, tőle akarja hallani.

"Tudod te pontosan, hogy mire gondolok, Harreh!" mondta Faye egy kicsit mérgesen.

Harry mindig is imádta, amikor Faye mérges lesz, mert olyankor magához tudja őt vonni, hogy megnyugtassa őt. Hogy a karjában tarthassa.

Faye minden egyes nap, este lefekvés előtt sírt, mert elment tőle Harry, a legjobb barátja. Nem volt mellette, amikor piszkálták őt az óvodában, az iskolában, hogy megvédje. Mindig Harry mondogatta, hogy mindig megvédi őt, aki bántani akarja. S nem volt mellette, amikor saját magát bántotta.