I Love You!

09.part

Faye a kávézóban ült, és várta, hogy kiszolgálják őt. Hogy végre meghozzák a kávéját, amit kért. Eközben sem kapcsolta ki a zenét, hallgatta. Hiszen úgy gondolta, hogy a zene mindig ott lesz neki, amikor szomorú. Magányosnak érezte magát, mivel már Harry sincs ott mellette, már 10 éve. Niall is a nagyszüleivel tölti a napot, mert megígérte, hogy segít nekik. Így Faye kénytelen egyedül tölteni a napot. Megszoktam, hogy egyedül vagyok. A magány az én legjobb barátom. Gondolta magában Faye.

Faye annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy pincér fiú kihozta neki a kávéját, amit megrendelt. Mosolyt erőltetett magára, majd megköszönte a kávét.

Azután a pincér fiú elment, és így Faye ismét egyedül maradt, magányosan a saját gondolataival.

Faye megitta a kávéját, majd kifizette, és elindult ki a kávézóból, hogy sétáljon egy kicsit.

Faye mindig is szeretett sétálni. Olyankor gondolkodhatott. Most sem történt ez másképp.

Most azon gondolkodott, hogy mi lenne, ha nem akarja Ryan-t mostoha apjának. Hiszen Faye tudja, hogy örökbefogadták őt, így feltudja bontatni azt a papírt. Kis elhatározásra jutott. Megszünteti, hogy Ryan legyen az apja.

Faye-nek fáj, hogy ilyen döntésre jutott, de leginkább az fáj neki, hogy nem szereti őt, és nem is törődik vele, mióta felesége meghalt. Azóta a naptól fogva magányos s szomorú. Bármennyire is szereti őt, de nem tud úgy tovább élni, hogy nem kedvelt abban a házban.

Muszály beszélnem Niall-el. Van egy ötletem. Gondolta magában.

Mivel még nem akarja őt megzavarni, ezért írt neki egy üzenetet, amiben leírja, hogy találkozni akar vele, mert beszélni akar vele egy kissé fontos dologról.

Várta a választ, de nem kapott. Azt gondolta, hogy biztos dolga van, ezért nem reagált az üzenetére.

Faye eldöntötte, hogy felkeres egy ügyvédet, hogy segítsen neki.

Faye hamar megtalálta, amit keresett. Belépett a hatalmas épületbe, majd megkereste azt a személyt, aki segíthet neki. Mr. Scofield. Ő az a ügyvéd, akit keresett, és Faye azt hallotta, hogy ő a legjobb a szakmájában, ezért meg is van az ára. Faye nem foglalkozott a pénzzel, mivel dolgozott sokat, így azt a pénzt félre tette.

Néhány perc keresgélés után megtalálta.

"Jó napot! Mr. Scofield bent van?" kérdezte Faye az előtte ülő nőtől.

"Jó napot! Mr. Scofield nincs bent. De ha gondolja, akkor megvárhassa őt. Nem sokára megjön. Addig foglalj nyugodtan helyet." mondta a nő kedvesen mosolyogva Faye-re.

"Rendben. Köszönöm szépen." azzal Faye helyet foglalt a nő által mutatott helyre.

Faye kissé ideges volt, amiért megakarja semmisíteni az örökbe fogadást. Bűntudata volt, és ez is meglátszott rajta. Bévülről harapdálta a száját, és rázta a lábát. Ideges is volt. Faye nem vette észre, hogy lehull az arcán a könnyei.

"Kedvesem. Jól érzi magát?" kérdezte a nő Faye-től.

Faye letörölte a könnyét, majd kedvesen rá mosolygott a nőre, akin látszott, hogy aggódik az ismeretlen lányért.

"Igen. Jól vagyok. Köszönöm." köszönte meg, hogy az ismeretlen nő aggódott érte.

A nő beszédre nyitotta száját, de a főnöke, Mr. Scofield megzavarta őket, a jelenlétével.

"Uram, jó napot."

"Jó napot, Mrs. Rachel Brown. Ki ő?" mutatott Faye-re Mr. Scofield.

"Jó napot. Én Faye Scott vagyok. Segítséget szeretnék kérni."

"Rendben. Gyere velem az irodámba, és beszélünk."

Ezzel Faye utána ment Mr. Scofield-nak. Az irodába tartó úton nem szóltak egymáshoz. Mr. Scofield leült a székére, addig Faye csak állt.

Mr. Scofield elmosolyodott Faye-en.

"Nyugodtan foglalj helyet, Faye." mondta, miközben a székre mutatott.

"Köszönöm." mondta bátortalanul Faye.

"Nos, Faye. Először is nyugodj meg. Rendben?"

"Igen."

"Miben segíthetek neked? Egy ilyen gyönyörű fiatal lánynak?"

Faye kissé elpirult, amit mondott neki Mr. Scofield. Mr. Scofield tudta, hogy ki Faye. De ahogy látta, Faye nem tudta, hogy ő kicsoda.

"Nem tudom, hogy hogyan működik az olyan dolog, hogy az örökbe fogadást megszüntessék." vallotta be Faye, miközben sikerült megnyugodnia.

"Egyszerű. Miért akarod azt semmissé tenni?"

"Mert nem szeretném, ha ő lenne a mostoha apám. Megváltozott, mióta a felesége meghalt. Pontosan öt éve, azt se tudja, hogy létezem. Addig minden rendben volt, amíg ő élt. Éreztem, hogy szeret. De már nem. El akarok tőle menni." mondta Faye könnyes szemmel.

"Nos, rendben van. Segítek. De ha engem kérdezel, én még a helyedben aludnék rá egyet, és jobban meg gondolnám. Mit szólsz hozzá, hogy ha azt mondom neked, hogy holnap délután gyere el hozzám, és akkor elárulod, hogy hogyan döntöttél. Látom rajtad, hogy mindezek ellenére te szereted őt. Inkább aludj rá. Rendben?"

Faye bólintott, majd mindent megköszönt, és távozott.

Mr. Scofield felhívta Ryan-t, hogy beszámoljon neki a mai látogatójáról.

Faye eközben elhagyta az épületet, és útnak indult. Valamiért a parkba ment, ahol régebben Harry-vel játszottak együtt, amikor még kicsik voltak.

Oda ért a parkba, majd leült az egyik padra, és felhúzta a lábát, majd az állát ráhelyezte a térdére. Egy kis idő múlva kényelmetlen volt az ülőhelyzete, így törökülésben folytatta tovább a gobndolkodást.

Faye-nek fájt, amiért úgy döntött, hogy nem akarja tovább Ryan a mostoha apjának. Fájt neki, hogy nem törődik vele. Faye azt érzi, hogy Ryan őt hibáztassa azért, amiért a felesége meghalt. Erre a gondolatra elsírta magát, és a tenyerébe temette az arcát.

Faye percekig pityergett, majd sikeresen össze szedte magát, és újból neki állt zenét hallgatni. Megnézte telefonját, s látta, hogy Niall vissza írt neki. Nem érdekelte most őt senki, csak egyedül akart lenni a gondolataival.

Elrakta mobilját a táskába, és felnézett, majd látta, ahogyan a gyerekek játszottak egymással. Felfigyelt olyan két kisgyerekre, akik hasonlítottak rá s Harry-re, amikor még kicsik voltak. Ők is ugyanúgy játszottak, nevetgéltek s szórakoztak egymással, mint ők régen.

Felállt a padról, majd úgy döntött, hogy tovább áll egy másik helyre, ahol nincsenek gyerekek, akik emlékeztetik arra, hogy ő is milyen boldog volt, amikor Harry vele volt, és amikor még Mary élt.

Hiányzott neki Mary nagyon. Elmegyek Mary sírjához. Mondta magában, majd az egyik virág üzletbe bement, ahol vett egy gyönyörű nagy vörös rózsa csokrot. Mary kedvenc virága a rózsa volt. Ezért vett rózsát.

Fél órával később már a temetőben volt, és Mary sírhelye előtt állt. Rátette a rózsát, miközben egy halvány mosolyt eresztett el. Vissza emlékezett arra, amikor Mary milyen kedves volt vele. Mellette állt, amikor szomorú volt. Segített neki mindenben.

Faye észre sem vette, hogy már beesteledett. Még mindig a sírhely előtt állt, és már annyira sírt, hogy a térdére rogyott, és sírt. Annyira elveszettnek érzi magát Mary nélkül.

"Hamarosan találkozunk, Anyu!" mondta Faye, miközben próbálta normálisan venni a levegőt.

Hirtelen egy kezet érzett meg a vállán.

"Faye, kicsim!"