Story Of My Life (Befejezett)

4. fejezet

Egyszer csak megszólalt a We've Got Tonigth. A szívem vadul el kezdett kalapálni. Mert visszajöttek az emlékek. Harry rám nézett, de én gyorsan elkaptam róla a tekintetem és Louisra néztem.

- Táncolunk?- kérdeztem. Louis rám nézett.

- Oké- mondta, majd elkezdtünk táncolni.

- Szabad?- nézett rám Harry és oda nyújtotta a kezét. Rá néztem Louisra, de ő csak bólintott. Így megfogtam Harry kezét és elkezdtünk táncolni.

Beszívtam az illatát, ami miatt a lepkék a hasamban el kezdtek repkedni. Még közelebb húzott magához, így nagyon kevés kellett ahhoz, hogy megcsókoljon. Rá hajtottam a vállára a  fejem, és annyira belemerültünk a táncolásba, hogy azt vettük észre, hogy vége is van a dalnak. Elengedtem Harryt és elindultam a koktél bárhoz, majd rendeltem egy koktélt. Így innivalóval a kezembe mentem ki megint a friss levegőre, ahol éppen Louis dohányozott.

- Szia-, ültem le egy padra.

- Hát te?- ült le mellém.

- Hát nem nagyon érzem jól magam. De várj, egy pillanat és jövök- mondtam, majd rendeltem két koktélt. Mikor visszaértem Louis még mindig ott ült és várt engem. Oda nyújtottam neki az egyik poharat.

- Kösz, de nem szeretem a koktélt.

- Oké, akkor megiszom én. De mesélj, mi újság van veled. Ma nem is tudtunk nagyon beszélni- mondtam, majd egy hatalmasat kortyoltam a koktélba.

- Hát van egy fiam- mondta, mire félrenyeltem- jól vagy?- ütötte meg a hátam.

- Most már jól, köszi-, mondtam, miután abbahagytam a köhögést- mennyi idős a kicsi?

- 5 hónapos.

- Gratulálok, és hogy hívják?- mosolyogtam rá.

- Freddie.

- De szép neve van- ittam bele a másikba is, mivel az előző koktélt már megittam.

- Kösz, de hééé!- fogta meg a kezem, mikor készültem volna még egy körért.

- Naaa- próbáltam csúnyán rá nézni, de nem ment. Helyette csak nevetni tudtam.

- Bocsi, de nem hagyhatom, hogy ennyire leidd magad.

- Nem is ittam sokat.

- Mennyinél tartasz?

- Négynél... vagy ötnél, nem tudom pontosan- vallottam be.

- Többet nem ihatsz!- mondta atyáskodva.

- Nee mááár apuuu, csak még egyet- mondtam, de egy pillanat alatt alig tudtam mozgatni a nyelvem.

- Jobb lenne, ha elmennél aludni! Hosszú volt neked ez a nap- segített fel.

- Még csak 8 van, nemmm?- néztem rá.

- Nem, már 11! És nem akarom, hogy ennél jobban be legyél rúgva!

- De...

- Semmi de!- fojtotta belém a szót.

- Oké- adtam meg magam. Majd Louis megfogta a kezem és elmentünk megkeresni Harryt. Mikor megtaláltuk, Louis oda ment (meg én, mert nem akarta elengedni a kezem).

- Hazza!

- Igen?- fordult meg Harry.

- Tudsz egy szobát adni?- kérdezte Louis.

- Mi? Minek?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel Harry.

- Neki!- húzott Harry elé, hogy ő is szemügyre tudjon venni.